dologkerülő mn és fn (kissé rég)

I. mn 11C1

’munkát nem (szívesen) végző, munkakerülő 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Ezt könnyen meg-tehetnék, ha azt az alamiſnát, mellyet orſzágunkban ſok haſzontalan, hamis, ingyen élö, dolog kerlö, kólduſoknak oſztanak, illy haſznos végre forditanák (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 584) | Az az egerhegyi iskola is szép intézet lehet, a hol az iskolaházban a tanitó bort mér s napestig ott dőzsöl és kártyázik a vidék dologkerülő népe (1857 Vasárnapi Újság CD56) | az ifjúság a gyakori mulatozás által bizony könnyen dologkerűlővé válik (1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [a] szegény ember dologkerülő fia útnak indul, hogy hazugsággal megkeresse kenyerét (1979 NéprajziLex. CD47).

II. fn 1C

’〈becsmérlésként is:〉 ilyen személy’ ❖ [az alamizsnálkodással] tsak azt nyeri az ember, hogy a dolog-kerülő még inkább el-idegenedik a munkától (1780 Magyar Hírmondó C0268, 343) | [szükséges volna] a’ dologkerűlők’ számára dolgozó-házakat állítni (1833 Thewrewk József C4146, 65) | Te vén dologkerülő, te iszákos… (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 39) | nem jegyzik be pontosan és napról napra a munkát, s nem mutatják ki nyilvánosan a tagok által teljesített munkaegységeket, s ez ismét arra alkalmas, hogy a dologkerülők ne lepleződjenek le (1956 Erdei Ferenc 9126003, 214).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

dologkerülő melléknév és főnév (kissé rég)
I. melléknév 11C1
munkát nem (szívesen) végző, munkakerülő 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
Ezt könnyen meg-tehetnék, ha azt az alamiſnát, mellyet orſzágunkban ſok haſzontalan, hamis, ingyen élö, dolog kerlö, kólduſoknak oſztanak, illy haſznos végre forditanák
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Az az egerhegyi iskola is szép intézet lehet, a hol az iskolaházban a tanitó bort mér s napestig ott dőzsöl és kártyázik a vidék dologkerülő népe
(1857 Vasárnapi Újság)
az ifjúság a gyakori mulatozás által bizony könnyen dologkerűlővé válik
(1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[a] szegény ember dologkerülő fia útnak indul, hogy hazugsággal megkeresse kenyerét
(1979 NéprajziLex.)
II. főnév 1C
〈becsmérlésként is:〉 ilyen személy
[az alamizsnálkodással] tsak azt nyeri az ember, hogy a dolog-kerülő még inkább el-idegenedik a munkától
(1780 Magyar Hírmondó)
[szükséges volna] a’ dologkerűlők’ számára dolgozó-házakat állítni
(1833 Thewrewk József)
Te vén dologkerülő, te iszákos…
(1936 Berczeli Anzelm Károly)
nem jegyzik be pontosan és napról napra a munkát, s nem mutatják ki nyilvánosan a tagok által teljesített munkaegységeket, s ez ismét arra alkalmas, hogy a dologkerülők ne lepleződjenek le
(1956 Erdei Ferenc)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások