döbbent² mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → döbben¹.

II. mn 12B7

1. ’zavarában, ijedtében v. félelemtől szinte lebénult, leblokkolt 〈személy, elme, es. közösség〉’ ❖ Itt meredek szíklák tetein sok régi erős vár’ Omladozó falain lebeg a’ múlt’ hajdani képe, S el nyeli a’ döbbent elmét a’ fényes előkor (1799–1802 Berzsenyi Dániel 8054019, 28) | A kút körül néma, döbbent emberek álltak […] s e sötét csoport közepén egy ingben, csuromvizesen feküdt Zsuzsika, akit imént húztak ki a kútból (1930 Kosztolányi Dezső 9359181, 147) | – Maga állapotos, ugyebár! Klára döbbenten nézett rá. Ez az asszony volt az első, aki észrevette (1955 Tatay Sándor 9704003, 374) | egy szakállas úr nyitja ki – résnyire – az ajtót. – Fayerson urat keresem. – Nincs itt, mondja a döbbent úr és csukná az ajtót (1991 Upor Péter 2003046, 32) | Egy döbbent kisváros […]. Egy eddig békés, Békés megyei kisvárosra ráült a félelem (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen emberre jellemző 〈arc, érzés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ „Kik jöttek?” kérdém a’ megcsöndesült Julcsát; ’s ő szembetünőleg pirulva, döbbent hangon mondá: „Bizonyosan az esküdt úr ’s még... tán Lajos!” (1841 Kovács Pál² C2765, 94) | most az kell neki, hogy őt szánják, hogy döbbent arccal bámuljanak rája, hogy minden szivből zokogás kisérje az ő zokogását (1919 Szabó Dezső 9623005, 243) | döbbent irtózattal (1925 Schöpflin Aladár 9590006, 103) | Az emberek megbabonázva, döbbent áhítattal lesnek felénk: őrültek… (1957 Benedek István 9041005, 78) | – Ha lemondasz – felelte Röfi döbbent suttogással –, akkor mi lesz velem? (1963 Déry Tibor ford.–Golding 9107022, 107).

2. ’olyan 〈állapot, helyzet〉, amelyet vmely váratlan körülmény, esemény, élmény (által keltett hirtelen támadt ijedelem) idéz elő’ ❖ döbbent zavar (1879 Szabó Dávid C3764, 207) | Döbbent csendességben egy halk, rövid taps! (1911 Kaffka Margit 9290047, 23) | átvilágítják a bádogdobozt, egy zár lyukát fedezik föl rajta – döbbent némaság – aztán pokoli üvöltés (1980 Sebeők János 1139003, 320) | Kopogtatásomra rövid, döbbent csend után egy szakállas úr nyitja ki – résnyire – az ajtót (1991 Upor Péter 2003046, 32).

döbbent² melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévdöbben¹
II. melléknév 12B7
1.
zavarában, ijedtében v. félelemtől szinte lebénult, leblokkolt 〈személy, elme, es. közösség〉
Itt meredek szíklák tetein sok régi erős vár’ Omladozó falain lebeg a’ múlt’ hajdani képe, S el nyeli a’ döbbent elmét a’ fényes előkor
(1799–1802 Berzsenyi Dániel)
A kút körül néma, döbbent emberek álltak […] s e sötét csoport közepén egy ingben, csuromvizesen feküdt Zsuzsika, akit imént húztak ki a kútból
(1930 Kosztolányi Dezső)
– Maga állapotos, ugyebár! Klára döbbenten nézett rá. Ez az asszony volt az első, aki észrevette
(1955 Tatay Sándor)
egy szakállas úr nyitja ki – résnyire – az ajtót. – Fayerson urat keresem. – Nincs itt, mondja a döbbent úr és csukná az ajtót
(1991 Upor Péter)
Egy döbbent kisváros […]. Egy eddig békés, Békés megyei kisvárosra ráült a félelem
(1998 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen emberre jellemző 〈arc, érzés, megnyilvánulás stb.〉
„Kik jöttek?” kérdém a’ megcsöndesült Julcsát; ’s ő szembetünőleg pirulva, döbbent hangon mondá: „Bizonyosan az esküdt úr ’s még... tán Lajos!”
(1841 Kovács Pál²)
most az kell neki, hogy őt szánják, hogy döbbent arccal bámuljanak rája, hogy minden szivből zokogás kisérje az ő zokogását
(1919 Szabó Dezső)
döbbent irtózattal
(1925 Schöpflin Aladár)
Az emberek megbabonázva, döbbent áhítattal lesnek felénk: őrültek…
(1957 Benedek István)
– Ha lemondasz – felelte Röfi döbbent suttogással –, akkor mi lesz velem?
(1963 Déry Tibor ford.Golding)
2.
olyan 〈állapot, helyzet〉, amelyet vmely váratlan körülmény, esemény, élmény (által keltett hirtelen támadt ijedelem) idéz elő
döbbent zavar
(1879 Szabó Dávid)
Döbbent csendességben egy halk, rövid taps!
(1911 Kaffka Margit)
átvilágítják a bádogdobozt, egy zár lyukát fedezik föl rajta – döbbent némaság – aztán pokoli üvöltés
(1980 Sebeők János)
Kopogtatásomra rövid, döbbent csend után egy szakállas úr nyitja ki – résnyire – az ajtót
(1991 Upor Péter)

Beállítások