drágica fn 6A (1. sz-ű birt szjellel is) (ritk)

’〈közeli ismerős kedveskedő, bizalmas megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ lejárt a gyászidő a Würdigéért és Emerikát, a drágicát ma már fekete kötő nélkül láttam (1917 Kaffka Margit CD10) | mire elindultak s a könnyű rugók lágyan himbálni kezdték a testét, [Olga] már mosolygott is. – Jaj de jó! Hová megyünk? Hozzád, drágicám? – és hízelegve karolt az adjutánsba (1926 Szitnyai Zoltán CD10).

Vö. ÉKsz.

drágica főnév 6A (1. sz-ű birt szjellel is) (ritk)
〈közeli ismerős kedveskedő, bizalmas megnevezéseként v. megszólításaként〉
lejárt a gyászidő a Würdigéért és Emerikát, a drágicát ma már fekete kötő nélkül láttam
(1917 Kaffka Margit)
mire elindultak s a könnyű rugók lágyan himbálni kezdték a testét, [Olga] már mosolygott is. – Jaj de jó! Hová megyünk? Hozzád, drágicám? – és hízelegve karolt az adjutánsba
(1926 Szitnyai Zoltán)
Vö. ÉKsz.

Beállítások