dudva fn 6A

1. (átv is) ’gyomnövény, gaz’ ❖ elég ha a’ sövény, vagy nád-kerítés’ óldala tehén-ganajjal az éſzaki-ſzél ellen meg-mázoltatik, tsak hogy ſemmi magas fák, körl-kerítés, géz-gaz, dudva, ott ne akadékoskodjanak (1782 Veszelszki Antal 7375005, 9) | Ha ápril nedves és gyenge, akkor a’ dudva némelly szőlő hegyeken igen hamar nő, melly okból a’ gazt vigyázattal ki kell gyomlálni (1835 Némethy József 8333013, 122) | csak az útszéli vastaglevelű dudvák bírják a rettenetes hőséget (1913 Móricz Zsigmond C3222, 177) | a parlagföldeken, elhagyott vagy elhanyagolt kertek alján körbenő bennünket a dudva (1996 Magyar Hírlap CD09) | Európa nagyobbik feléről most már elmondható, hogy az egyre mélyebben gyökeret vert demokrácia a legtöbb helyen sikeresen ki is tépte a nemzeti gyűlölködés dudváit Finnországtól Dél-Tirolig (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (jelzőként is) (kissé rég) ’hitvány, semmirekellő, mihaszna ember’ ❖ [Mészáros Lázár hadügyminiszter] minden dudvát, minden gyávát kinevez törzstisztnek, vagy előléptet (1849 Görgey Artúr CD32) | Ez a Gádmány, ez egy dudva ember, nem fog semmit se csinálni… (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 137).

2. (rég) ’tüskével, bozóttal, gazzal benőtt hely’ ❖ Dudva [=] sáſos-bokros-tövies, töviskes hely, bozót (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 17) | Ha nyár vólt, el-bújtam a’ sr dudvába (1793 Gvadányi József C1940, 18) | Az ugynevezett park dudva és burjánberek volt (1850 Pompéry János 8372002, 12).

3. (nyj) ’komposzt, szerves trágya’ ❖ A ganaj levet ki-bocsátottuk, a fűvet, dudvát az útra ki-hánytuk (1797 Igaz Simon ford.–Salzmann C2160, 200) | dudva: trágya (1910 Magyar Nyelv C5852, 332) | Ha tehén volt a háznál, megfejte, enni adott neki, itatta, még a dudvát (trágya) is kihordta (1943 Kiss Lajos¹ C5807, 149) | A Tiszántúl egyes részein, főleg a növényi eredetű trágyát, dudvának is nevezik (1999 Magyar néprajz CD47).

Sz: dudvázik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dudva főnév 6A
1. (átv is)
gyomnövény, gaz
elég ha a’ sövény, vagy nád-kerítés’ óldala tehén-ganajjal az éſzaki-ſzél ellen meg-mázoltatik, tsak hogy ſemmi magas fák, körl-kerítés, géz-gaz, dudva, ott ne akadékoskodjanak
(1782 Veszelszki Antal)
Ha ápril nedves és gyenge, akkor a’ dudva némelly szőlő hegyeken igen hamar nő, melly okból a’ gazt vigyázattal ki kell gyomlálni
(1835 Némethy József)
csak az útszéli vastaglevelű dudvák bírják a rettenetes hőséget
(1913 Móricz Zsigmond)
a parlagföldeken, elhagyott vagy elhanyagolt kertek alján körbenő bennünket a dudva
(1996 Magyar Hírlap)
Európa nagyobbik feléről most már elmondható, hogy az egyre mélyebben gyökeret vert demokrácia a legtöbb helyen sikeresen ki is tépte a nemzeti gyűlölködés dudváit Finnországtól Dél-Tirolig
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (jelzőként is) (kissé rég)
hitvány, semmirekellő, mihaszna ember
[Mészáros Lázár hadügyminiszter] minden dudvát, minden gyávát kinevez törzstisztnek, vagy előléptet
(1849 Görgey Artúr)
Ez a Gádmány, ez egy dudva ember, nem fog semmit se csinálni…
(1937 Móricz Zsigmond)
2. (rég)
tüskével, bozóttal, gazzal benőtt hely
Dudva [=] sáſos-bokros-tövies, töviskes hely, bozót
(1784 Baróti Szabó Dávid)
Ha nyár vólt, el-bújtam a’ sr dudvába
(1793 Gvadányi József)
Az ugynevezett park dudva és burjánberek volt
(1850 Pompéry János)
3. (nyj)
komposzt, szerves trágya
A ganaj levet ki-bocsátottuk, a fűvet, dudvát az útra ki-hánytuk
(1797 Igaz Simon ford.Salzmann)
dudva: trágya
(1910 Magyar Nyelv)
Ha tehén volt a háznál, megfejte, enni adott neki, itatta, még a dudvát (trágya) is kihordta
(1943 Kiss Lajos¹)
A Tiszántúl egyes részein, főleg a növényi eredetű trágyát, dudvának is nevezik
(1999 Magyar néprajz)
Sz: dudvázik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások