duglászfenyő fn 1C

(Növ is) ’Észak-Amerikában és Ázsiában őshonos, csüngő tobozú örökzöld fenyő, amelynek tűlevelein két hosszanti fehér csík fut végig, kül. az ún. közönséges duglászfenyő fajba (Pseudotsuga menziesii) tartozó, gyors növekedésű, akár 70 méter magasra is megnövő, (szürkés)zöld levelű, díszfaként is ismert növény’ ❖ Az USA nyugati államaiban, Kanadában, Európában, Tasmanián és Új-Zélandon a duglászfenyőt erdészetileg is termesztik (1974 Urania növényvilág ford. C6207, 148) | Pinaceae család, ahová pl. a jegenyefenyők (Abies), a duglászfenyők (Pseudotsuga), a hemlokfenyők (Tsuga), a lucok (Picea), a vörösfenyők (Larix) vagy a cédrusok (Cedrus) tartoznak (1997 Természet Világa CD50) | A duglászfenyő lágy tűi nem hullanak le [a lakásban], rászáradnak a hajtásokra (1999 Lakáskultúra CD39).

a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is, jelzőként is) (Növ) ’〈az ilyen fenyők fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ A duglászfenyő (Pseudotsuga) nemzetségbe tartozó 7 faj a pacifikus Észak-Amerikában honos (1974 Urania növényvilág ford. C6207, 147) | japán duglászfenyő P. [= Pseudotsuga] japonica (1998 Növényneveink C6120, 76).

b. (egysz-ban) (Növ) ’〈e nemzetség legismertebb faja, az ún. közönséges duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) elnevezéseként〉’ ❖ [Pseudotsuga] taxifolia (Lamb.) Britton. Duglászfenyő (1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső C6409, 203) | Duglász-fenyő (Pseudotsuga Menziesii (Mirbel) Franco) (1987 Majer Antal CD52).

duglászfenyő főnév 1C
(Növ is)
Észak-Amerikában és Ázsiában őshonos, csüngő tobozú örökzöld fenyő, amelynek tűlevelein két hosszanti fehér csík fut végig, kül. az ún. közönséges duglászfenyő fajba (Pseudotsuga menziesii) tartozó, gyors növekedésű, akár 70 méter magasra is megnövő, (szürkés)zöld levelű, díszfaként is ismert növény
Az USAUnited States of America ’Amerikai Egyesült Államok’ nyugati államaiban, Kanadában, Európában, Tasmanián és Új-Zélandon a duglászfenyőt erdészetileg is termesztik
(1974 Urania növényvilág ford.)
Pinaceae család, ahová pl.például a jegenyefenyők (Abies), a duglászfenyők (Pseudotsuga), a hemlokfenyők (Tsuga), a lucok (Picea), a vörösfenyők (Larix) vagy a cédrusok (Cedrus) tartoznak
(1997 Természet Világa)
A duglászfenyő lágy tűi nem hullanak le [a lakásban], rászáradnak a hajtásokra
(1999 Lakáskultúra)
a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is, jelzőként is) (Növ)
〈az ilyen fenyők fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉
A duglászfenyő (Pseudotsuga) nemzetségbe tartozó 7 faj a pacifikus Észak-Amerikában honos
(1974 Urania növényvilág ford.)
japán duglászfenyő P. [= Pseudotsuga] japonica
(1998 Növényneveink)
b. (egysz-ban) (Növ)
〈e nemzetség legismertebb faja, az ún. közönséges duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) elnevezéseként〉
[Pseudotsuga] taxifolia (Lamb.Lambert) Britton. Duglászfenyő
(1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső)
Duglász-fenyő (Pseudotsuga Menziesii (Mirbel) Franco)
(1987 Majer Antal)

Beállítások