(0) l. -e

-e partikula 0 (rendsz. az állítmányhoz kapcsolva) (rég v. nyj) , -i (nyj)

1. ’〈információt kérő eldöntendő kérdésben a kérdő jelleg nyomatékosítására〉’ ❖ Hallottad-e’ hírét én Ulieſemnek? Láttad-e’ ſzeméllyét egygyetlen-egygyemnek? (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 188) | „Van-e olaj, ecet, hagyma?” „Van.” (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102006, 72) | Itthon i a gazda? (1912 Móricz Zsigmond C5280, 33) | Ugyanannyit ér-e számodra a díj most 2010-ben mintha például öt évvel ezelőtt kaptad volna? (2010 Mezőberényi Hírmondó 3237001, 7).

1a. (kötelezően) ’〈válaszadást elváró, tudakozódást kifejező főmondat eldöntendő kérdést megfogalmazó mellékmondatában〉’ ❖ Mondd meg, hol rejteztél, vagyon e orſzágod? (1772 Orczy Lőrinc 7249001, 4) | Most kérdezem meg ezen barátunkat, ha postán bátorságosan írhatok-e hozzá; ha jár-e maga a postára; ha a régi felülirás szerint küldjem-e leveleimet? (1827 Szemere Pál 8439055, 227) | szeretném tudni, igaz-e, amit Sándor mond? (1917 Herczeg Ferenc 9241029, 62) | A kérdésem, hogy van-e olyan köztetek, aki nem tanult angolt (2010 Leiner Laura 3208006, 112).

1b. ’〈a felelettel együtt tanító, pedagógiai célzatú kérdésben, ill. találós kérdésben〉’ ❖ 36. Kérdés. Szabad ratni a’ meg-hóltakat? Felelet. Ugy vagyon: de nem kell bánkodni mint a’ Pogányok, és a’ kik reménység nélkül vagynak (1786 Szigeti György ford.–Pictet 7329001, 103) | K: A kézmű- és gyáripar fenállhat-e a gazdasági ipar nélkül? F: Nem állhat fen, mert a kézmű és gyáripar legnagyobbrészt a földmivelés és állattenyésztés terményeit dolgozza fel (1869 Lukácsy Sándor 8280001, 7) | – Van-e magyar szám? – kérdezte a nagyapó. – Nincs, – felelték a gyermekek. – Hát az igaz, – mondta a nagyapó, – hogy egyik szám se jár atillában vagy ködmenben, hanem azért mégis van egy szám, amit legjobban szeret a magyar ember, mert legtöbbször emlegeti. Melyik lehet az? (1913 Gárdonyi Géza 9173009, 11).

1c. ’〈igen-nem választás lehetőségét feltételező hivatalos v. formalizált szituációban, igenlő válasz elvárásával〉’ ❖ – Kérdés: Ellene mondasz-e az ördögnek és minden pompájának? Felelet: Ellene mondok (1858 Mátyás Flórián 8301003, 38) | Ez [ti. az esztergomi érsek] kérdé I. Józsefig a templomban, mielőtt a korona a király fejére tétetett, három izben: „Akarjátok-e?” És az országgyülés tagjai chorusban felelék: „Akarjuk.” (1867 Salamon Ferenc 8402003, 177) | Óra előtt a katedrán előadták az esküvőt. Fehér Margit játszotta Erdőssyt, Munk Annus Zorkát, Madarász volt a pap. – Te iú, szereted-e ezt a leányzót? Margit felelt: – Mint galamb a tiszta búzát. – Hát te leányom, szereted-e ezt az iút? (1912 Réti Ödön CD10) | megkérdezi a pap tőllök, hogy: Ez és ez akarja-e, hogy feleségül vegye ezt a nőt? Feleli a férfi: – Akarom. – Biztosítod-e az élete folyását, hogy jól el tudod rendezni? – Biztosítom. – Akarod-e, hogy a Jézus Krisztus követője legyen? – Akarom. Ilyen az esküjök (1981 A magyar nép hiedelemvilága 1039008, 213).

1d. (gyakr. a vajon szóval együtt) ’〈tűnődést, töprengést, tanácstalanságot v. bizonytalanságot kifejező kérdésben〉’ ❖ Oda vagyok’ ’s nyelvem fagy, ’s ki-nem mondhatja, A’ kínt, ’s a’ haragot melly bélem’ ſzaggatja, Hát nékem ſzólt így Zayr kit imádtam? Hát én töllem fut-e? óh Egek mit láttam! (1784 Péczeli József ford.–Voltaire 7267025, 68) | De most mit tévő legyek? Megmondjam-e neki, hogy elmegyek? (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102005, 41) | A hegy felé kellett mennem. Vajon ott legeltet-e az a szép tisztaképü juhászleány? Azóta, hogy megláttam, mindig az forgott az eszemben (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 82) | Ott lettem volna-e az összeesküvők között? Nehéz kérdés (1983 Cs. Szabó László 9093002, 185) | Vajon hazatér-e valaha ennek az orosz asszonynak a fia (2010 Nádori Lídia ford.–Müller⁴ 3243002, 82).

1e. (kül. tagadó kérdésben, gyakr. a vajon szóval együtt) ’annak nyomatékosítására, hogy a beszélő meggyőződése szerint a (tagadó) kérdő mondatban kifejezett kijelentés tagadása igaz’ ❖ Nagy ſzeretetbl a’ beteget enni kénſzeriteni, nem de nem annyit téſzen-e’, mint azt nagy ſzeretetbl meg-lni? (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 49) | Vajon nincs-e minden harc ellenkezésben az emberiséggel? (1826–1827 Toldy Ferenc 8481035, 84) | nem valók tán, a’ miket beszélek? Nem vált-e volna csínos pár belőlünk? (1834 Vörösmarty Mihály 8524403, 184) | Vajon meg lehetünk-e elégedve azzal, hogy középiskoláinkban alig jut szóhoz az ének, hogy technikumaink e tekintetben némaságra vannak ítélve? (1959 Fasang Árpád 2056038, 90) | Nem adtam-e neki mindent, amit akart? (2006 Greskovits Endre ford.–Nair 3149007, 1494).

1f. (gyakr. tagadó mondatban) ’〈kérés, meghívás, enyhébb felszólítás stb. kérdő formájú kif-ében〉’ ❖ Nem ſzégyenled-e’ magadat? (1776 Klein Efraim 7182001, 238) | „Ugyan az Istenért, nem mehetne e kisé halkabban? hiszen meg kell az embernek siketülni” mondta neki a gazdaszszony (1851 Fiatalság Barátja 8621001, 36) | – No Reisz! – mondta a németnek, mert a nyelve nem bírta a Roteiszt. – Nem jönnél-e hozzám vályogot vetni? Te gázolnád, a feleséged meg vethetné! (1947 Barta Lajos 9033002, 118) | „Na, mesterek” – azt mondja –, „meg tudnátok-e javítani őket?” „Mikorra kell?” „Estére.” Estére meglett (1979 László-Bencsik Sándor 9383005, 149).

2. (rendsz. az első választási lehetőséget kifejező mondatrészhez kapcsolva) ’〈választási alternatívát kínáló kérdő mondatban az egyik lehetőségre igenlő válasz elvárásával〉’ ❖ Mivel mérhetnk meg ennek tágasságát? Réffel vagy öllel? (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 51) | Az érzelem tárgya fontos-e vagy nem? (1836 Kölcsey Ferenc 8253044, 348) | Hallottad-e vagy csak megálmodtad? (1970 Határ Győző 9227001, 76) | Konkrét vagy absztrakt entitások-e a temporális részek? (2009 Tőzsér János 3327002, 100).

2a. (rendsz. az első választási lehetőséget kifejező mondatrészhez kapcsolva) ’〈több-, rendsz. kétféle lehetőséget (implicit módon) felkínáló, döntési helyzetet kifejező mellékmondatban〉’ ❖ nem tudjuk még, ha éjczaki quártéllya leszen e vagy déli ő felségének Namény (1772 Bessenyei György¹ 7393001, 318) | abban nem egyeznek-meg, ha özve-nnek e’, a’ ſzálaik egybe zavarodnak e’, vagy tſak egy máſt érik e’ ezek az Érz-inak? (1793 Segesvári István ford.–Derham 7289005, 157) | keveset tesz, hogy fehér fejünk ma vagy holnap esik-e el, meg kell itt halnunk (1863 Lauka Gusztáv 8343008, 62) | azon gondolkodott, hogy átsétáljon-e Budára is (1905 Gárdonyi Géza 9173008, 42) | Nagyon zajonganak a tikok, jó lesz, ha kinéz kend, nem-e valami féreg jár köztük! (1965 Fekete István 9142007, 20) | Johanna nem tudja eldönteni, megkönnyebbült-e ettől, vagy inkább csalódott (2009 Rakovszky Zsuzsa 3271003, 50).

3. ’〈Diskurzusszervező elem részeként.〉’

3a. (2. sz-ű v. a beszédpartnerre utaló, megszólítás helyett haszn. fn-i alany esetén) ’〈vmely kijelentés, felszólítás stb. figyelemfelhívó bevezetésére v. a figyelem utólagos megerősítésére〉’ ❖ Hallod-e’, Laurette, nintſen nekünk itten ſzabados alkalmatoſságunk az egymáſsal való beſzélgetésre (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 13) | Er’sike: Te semmit sem tudſz ám lovaglásnál és vadáſzásnál egyebet. Antal: No hát épen nem játſzom veled, tudod-e! Er’sike: Én sem játſzom te veled, tudod-e! (1805 Kis János¹ ford. 8240034, 62) | Hallja-e a nagyságos úr, szeret engem a nagyságos asszony! (1920 Móricz Zsigmond C6293, 269) | ládd-e Nikolaj, eső lesz (1949 Veres Péter 9771022, 35) | Azért, hallod-e, ilyen állapotban nem autókáznod kéne a világban, és hivatalos meg mittudoménmilyen ügyekben eljárnod – mondta a doktornő (2001 Zoltán Gábor 3345001, 23).

3b. (az igaz szóhoz v. állító kijelentés után a nem tagadószóhoz kapcsolva) (kissé biz) ’〈vmely kijelentés után egyetértést v. igenlő megerősítést váró kérdésben〉’ ❖ Ön Pestről jő, nem-e? (1818 k. Fáy András¹ 8139003, 255) | No, erre nem szólok semmit! Ne szólj szám, nem fáj fejem – igaz-e? (1874 Tóth Ede 8486001, 5) | Csak mi ragadtunk Sáriban. De itt is akad munka, igaz-e Jó úr? (1940 Németh László² 9485002, 36) | Sütemény is szokott lenni, csak azt én már az első nap megeszem – bökte oldalba viccesen Pontilianust, és kacsintott. – Nem hagyjuk meg a sárkánynak, igaz-e? (1992 Magyar László András 2016013, 365).

3c. (kül. a nem tagadószóhoz v. igekötőhöz kapcsolva) (kissé rég) ’〈csodálkozást v. kételkedést kifejező visszakérdezésben〉’ ❖ Vend. Jaj! Jaj! nem akartam én Nagyságtok után hallgatódzni! If. Gróf. Nem e? hát mit kerez az aſztal alatt? (1793 Hatvani István² ford.–Hunnius 7136006, 78) | most ereszd le [a létrát], hogy én fölmehessek. Nem én! – válaszolt Palkó vigyorogva. Nem-e? kérdém én megdöbbenve és álmélkodva (1856 Szigeti József 8445003, 73) | A szép asszonyokra felsegítem a puha bundát és megcsípem a fülük cimpáját. – Meg-e? – kérdeztem mosolyogva (1956 Tamási Áron 2005008, 44) | – Téved. – Én-e? Aki úgy ismerem magát, mint a tenyerem közepét (1964 Népszabadság jan. 15. C1501, 7).

Vö. CzF. e⁵; ÉrtSz. -e; TESz. -e; ÉKsz. -e; SzT. -e · -é; ÚMTsz. -e

lásd -e
-e partikula 0 (rendsz. az állítmányhoz kapcsolva)
0 (rég v. nyj)
-i 0 (nyj)
1.
〈információt kérő eldöntendő kérdésben a kérdő jelleg nyomatékosítására〉
Hallottad-e’ hírét én Ulieſemnek? Láttad-e’ ſzeméllyét egygyetlen-egygyemnek?
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
„Van-e olaj, ecet, hagyma?” „Van.”
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
Itthon i a gazda?
(1912 Móricz Zsigmond)
Ugyanannyit ér-e számodra a díj most 2010-ben mintha például öt évvel ezelőtt kaptad volna?
(2010 Mezőberényi Hírmondó)
1a. (kötelezően)
〈válaszadást elváró, tudakozódást kifejező főmondat eldöntendő kérdést megfogalmazó mellékmondatában〉
Mondd meg, hol rejteztél, vagyon e orſzágod?
(1772 Orczy Lőrinc)
Most kérdezem meg ezen barátunkat, ha postán bátorságosan írhatok-e hozzá; ha jár-e maga a postára; ha a régi felülirás szerint küldjem-e leveleimet?
(1827 Szemere Pál)
szeretném tudni, igaz-e, amit Sándor mond?
(1917 Herczeg Ferenc)
A kérdésem, hogy van-e olyan köztetek, aki nem tanult angolt
(2010 Leiner Laura)
1b.
〈a felelettel együtt tanító, pedagógiai célzatú kérdésben, ill. találós kérdésben〉
36. Kérdés. Szabad ratni a’ meg-hóltakat? Felelet. Ugy vagyon: de nem kell bánkodni mint a’ Pogányok, és a’ kik reménység nélkül vagynak
(1786 Szigeti György ford.Pictet)
KKérdés: A kézmű- és gyáripar fenállhat-e a gazdasági ipar nélkül? FFelelet: Nem állhat fen, mert a kézmű és gyáripar legnagyobbrészt a földmivelés és állattenyésztés terményeit dolgozza fel
(1869 Lukácsy Sándor)
– Van-e magyar szám? – kérdezte a nagyapó. – Nincs, – felelték a gyermekek. – Hát az igaz, – mondta a nagyapó, – hogy egyik szám se jár atillában vagy ködmenben, hanem azért mégis van egy szám, amit legjobban szeret a magyar ember, mert legtöbbször emlegeti. Melyik lehet az?
(1913 Gárdonyi Géza)
1c.
〈igen-nem választás lehetőségét feltételező hivatalos v. formalizált szituációban, igenlő válasz elvárásával〉
– Kérdés: Ellene mondasz-e az ördögnek és minden pompájának? Felelet: Ellene mondok
(1858 Mátyás Flórián)
Ez [ti. az esztergomi érsek] kérdé I. Józsefig a templomban, mielőtt a korona a király fejére tétetett, három izben: „Akarjátok-e?” És az országgyülés tagjai chorusban felelék: „Akarjuk.”
(1867 Salamon Ferenc)
Óra előtt a katedrán előadták az esküvőt. Fehér Margit játszotta Erdőssyt, Munk Annus Zorkát, Madarász volt a pap. – Te iú, szereted-e ezt a leányzót? Margit felelt: – Mint galamb a tiszta búzát. – Hát te leányom, szereted-e ezt az iút?
(1912 Réti Ödön)
megkérdezi a pap tőllök, hogy: Ez és ez akarja-e, hogy feleségül vegye ezt a nőt? Feleli a férfi: – Akarom. – Biztosítod-e az élete folyását, hogy jól el tudod rendezni? – Biztosítom. – Akarod-e, hogy a Jézus Krisztus követője legyen? – Akarom. Ilyen az esküjök
(1981 A magyar nép hiedelemvilága)
1d. (gyakr. a vajon szóval együtt)
〈tűnődést, töprengést, tanácstalanságot v. bizonytalanságot kifejező kérdésben〉
Oda vagyok’ ’s nyelvem fagy, ’s ki-nem mondhatja, A’ kínt, ’s a’ haragot melly bélem’ ſzaggatja, Hát nékem ſzólt így Zayr kit imádtam? Hát én töllem fut-e? óh Egek mit láttam!
(1784 Péczeli József ford.Voltaire)
De most mit tévő legyek? Megmondjam-e neki, hogy elmegyek?
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
A hegy felé kellett mennem. Vajon ott legeltet-e az a szép tisztaképü juhászleány? Azóta, hogy megláttam, mindig az forgott az eszemben
(1912 Gárdonyi Géza)
Ott lettem volna-e az összeesküvők között? Nehéz kérdés
(1983 Cs. Szabó László)
Vajon hazatér-e valaha ennek az orosz asszonynak a fia
(2010 Nádori Lídia ford.Müller)
1e. (kül. tagadó kérdésben, gyakr. a vajon szóval együtt)
annak nyomatékosítására, hogy a beszélő meggyőződése szerint a (tagadó) kérdő mondatban kifejezett kijelentés tagadása igaz
Nagy ſzeretetbl a’ beteget enni kénſzeriteni, nem de nem annyit téſzen-e’, mint azt nagy ſzeretetbl meg-lni?
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Vajon nincs-e minden harc ellenkezésben az emberiséggel?
(1826–1827 Toldy Ferenc)
nem valók tán, a’ miket beszélek? Nem vált-e volna csínos pár belőlünk?
(1834 Vörösmarty Mihály)
Vajon meg lehetünk-e elégedve azzal, hogy középiskoláinkban alig jut szóhoz az ének, hogy technikumaink e tekintetben némaságra vannak ítélve?
(1959 Fasang Árpád)
Nem adtam-e neki mindent, amit akart?
(2006 Greskovits Endre ford.Nair)
1f. (gyakr. tagadó mondatban)
〈kérés, meghívás, enyhébb felszólítás stb. kérdő formájú kif-ében〉
Nem ſzégyenled-e’ magadat?
(1776 Klein Efraim)
„Ugyan az Istenért, nem mehetne e kisé halkabban? hiszen meg kell az embernek siketülni” mondta neki a gazdaszszony
(1851 Fiatalság Barátja)
– No Reisz! – mondta a németnek, mert a nyelve nem bírta a Roteiszt. – Nem jönnél-e hozzám vályogot vetni? Te gázolnád, a feleséged meg vethetné!
(1947 Barta Lajos)
„Na, mesterek” – azt mondja –, „meg tudnátok-e javítani őket?” „Mikorra kell?” „Estére.” Estére meglett
(1979 László-Bencsik Sándor)
2. (rendsz. az első választási lehetőséget kifejező mondatrészhez kapcsolva)
〈választási alternatívát kínáló kérdő mondatban az egyik lehetőségre igenlő válasz elvárásával〉
Mivel mérhetnk meg ennek tágasságát? Réffel vagy öllel?
(1772 Barcsay Ábrahám)
Az érzelem tárgya fontos-e vagy nem?
(1836 Kölcsey Ferenc)
Hallottad-e vagy csak megálmodtad?
(1970 Határ Győző)
Konkrét vagy absztrakt entitások-e a temporális részek?
(2009 Tőzsér János)
2a. (rendsz. az első választási lehetőséget kifejező mondatrészhez kapcsolva)
〈több-, rendsz. kétféle lehetőséget (implicit módon) felkínáló, döntési helyzetet kifejező mellékmondatban〉
nem tudjuk még, ha éjczaki quártéllya leszen e vagy déli ő felségének Namény
(1772 Bessenyei György¹)
abban nem egyeznek-meg, ha özve-nnek e’, a’ ſzálaik egybe zavarodnak e’, vagy tſak egy máſt érik e’ ezek az Érz-inak?
(1793 Segesvári István ford.Derham)
keveset tesz, hogy fehér fejünk ma vagy holnap esik-e el, meg kell itt halnunk
(1863 Lauka Gusztáv)
azon gondolkodott, hogy átsétáljon-e Budára is
(1905 Gárdonyi Géza)
Nagyon zajonganak a tikok, jó lesz, ha kinéz kend, nem-e valami féreg jár köztük!
(1965 Fekete István)
Johanna nem tudja eldönteni, megkönnyebbült-e ettől, vagy inkább csalódott
(2009 Rakovszky Zsuzsa)
3.
〈Diskurzusszervező elem részeként.〉
3a. (2. sz-ű v. a beszédpartnerre utaló, megszólítás helyett haszn. fn-i alany esetén)
〈vmely kijelentés, felszólítás stb. figyelemfelhívó bevezetésére v. a figyelem utólagos megerősítésére〉
Hallod-e’, Laurette, nintſen nekünk itten ſzabados alkalmatoſságunk az egymáſsal való beſzélgetésre
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Er’sike: Te semmit sem tudſz ám lovaglásnál és vadáſzásnál egyebet. Antal: No hát épen nem játſzom veled, tudod-e! Er’sike: Én sem játſzom te veled, tudod-e!
(1805 Kis János¹ ford.)
Hallja-e a nagyságos úr, szeret engem a nagyságos asszony!
(1920 Móricz Zsigmond)
ládd-e Nikolaj, eső lesz
(1949 Veres Péter)
Azért, hallod-e, ilyen állapotban nem autókáznod kéne a világban, és hivatalos meg mittudoménmilyen ügyekben eljárnod – mondta a doktornő
(2001 Zoltán Gábor)
3b. (az igaz szóhoz v. állító kijelentés után a nem tagadószóhoz kapcsolva) (kissé biz)
〈vmely kijelentés után egyetértést v. igenlő megerősítést váró kérdésben〉
Ön Pestről jő, nem-e?
(1818 k. Fáy András¹)
No, erre nem szólok semmit! Ne szólj szám, nem fáj fejem – igaz-e?
(1874 Tóth Ede)
Csak mi ragadtunk Sáriban. De itt is akad munka, igaz-e Jó úr?
(1940 Németh László²)
Sütemény is szokott lenni, csak azt én már az első nap megeszem – bökte oldalba viccesen Pontilianust, és kacsintott. – Nem hagyjuk meg a sárkánynak, igaz-e?
(1992 Magyar László András)
3c. (kül. a nem tagadószóhoz v. igekötőhöz kapcsolva) (kissé rég)
〈csodálkozást v. kételkedést kifejező visszakérdezésben〉
Vend. Jaj! Jaj! nem akartam én Nagyságtok után hallgatódzni! If. Gróf. Nem e? hát mit kerez az aſztal alatt?
(1793 Hatvani István² ford.Hunnius)
most ereszd le [a létrát], hogy én fölmehessek. Nem én! – válaszolt Palkó vigyorogva. Nem-e? kérdém én megdöbbenve és álmélkodva
(1856 Szigeti József)
A szép asszonyokra felsegítem a puha bundát és megcsípem a fülük cimpáját. – Meg-e? – kérdeztem mosolyogva
(1956 Tamási Áron)
– Téved. – Én-e? Aki úgy ismerem magát, mint a tenyerem közepét
(1964 Népszabadság jan. 15.)
Vö. CzF. e; ÉrtSz. -e; TESz. -e; ÉKsz. -e; SzT. -e · -é; ÚMTsz. -e

Beállítások