egyidejűség fn 3B8

1. ’az a tulajdonság, tény, hogy két v. több cselekvés, történés, jelenség ugyanabban az időben, egyszerre történik, jelentkezik, ill. cselekvések, történések, jelenségek ilyen volta’ ❖ Már a klasszikus latinságban is előkerül a scripsero [ti. a scribo ’írok’ ige kijelentő mód, futurum perfectum alakja] a jövőbeli egyidejűség szerepében (1891 Akadémiai Értesítő C0012, 696) | Rövid synchronismus, vagyis a világtörténelmi események egyidejűségének rövid feltüntetése a vízözöntől Jézus Krisztus idejéig (1892 Horvát János CD27) | [Pilinszky költészete] mozgás és mozdulatlanság egyidejűségére, arányainak változására fog felépülni (1973 Beney Zsuzsa 9043002, 15) | A nyelvi időazonosságot, egyidejűséget, a mindenkori jelent, a vizsgálattal egyidejű nyelvállapotot a szinkrónia terminussal fejezzük ki (2003 Kiss Jenő² 3180001, 13).

1a. (Nyelvt) ’vmely többelemű nyelvi szerkezetnek, kül. fő- és mellékmondatnak az a tulajdonsága, viszonya, hogy az általuk jelölt cselekvések, történések egyidejűek’ ❖ Ha a jelzőként álló cselekvő jelentésű melléknévi igenév oly relativ mondatnak a rövidítése, a mely egy mult idejű főmondattal akár egyidejűség, akár előidejűség viszonyában áll, az idegen befolyástól ment közhasználat szerint az -ó, -ő (folyó), nem pedig a -t, -tt (végzett) igenévi forma alkalmazandó (1887 Szarvas Gábor C6025, [385]) | a) Jött le a lépcsőn, amikor a delet harangozták. b) Éppen nyitotta ki az ablakot, amikor a fogamat mostam. Egyik mondatban sem tételezhetünk fel teljes egyidejűséget (1994 Kiefer Ferenc C5934, 271).

2. (/vál) ’az a tulajdonság v. állapot, hogy két v. több személy ugyanabban az időben élt, ill. vmely személyek ilyen volta’ ❖ [Millót] is testvérjének vallja Danaust Sesostrisnak, és így nints miért tagadnia ennek egy idejségét Mósessel (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2121, 77) | [Goethe és Tolsztoj] nem nevezhetők kortársaknak. Mindössze négy évig osztoztak az egyidejűségen (1922 Nyugat ford. CD10) | Kerecsényi kortársi egyidejűségében és szinte már történetileg [fogalmazta meg Babitscsal kapcsolatos megállapításait] (1988 Pálmai Kálmán CD30) | [Anonymus és megbízója] közt közvetlen egyidejűséget tételeznek (1990 Rászlai Tibor CD17).

2a. (/vál) ’az a tulajdonság v. állapot, hogy két v. több dolog ugyanabban az időben keletkezett, létezett v. ugyanabból az időből való, származó, ill. vmely dolgoknak ilyen volta’ ❖ [egyes jelölt] téglák a dunamenti kis várak rendszerében, azok némelyikének egyidejűségéről tesznek tanuságot (1868 Rómer Flóris CD57) | A Hallstatt C- és D-periódusban is bizonyítható a telep élete. Ez utóbbi korban a Krautäcker lelőhellyel (Jereván lakótelep) egyidejűség is kimutatható a kerámialeletek alapján (1984 Gömöri János CD52) | a tartozéktanyai állapot általában időben megelőzi a farmtanyai állapotot. Ez azonban csak nagy vonalakban van így. Ugyanis sok évtizedes egyidejűség is létezett (1997 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

egyidejűség főnév 3B8
1.
az a tulajdonság, tény, hogy két v. több cselekvés, történés, jelenség ugyanabban az időben, egyszerre történik, jelentkezik, ill. cselekvések, történések, jelenségek ilyen volta
Már a klasszikus latinságban is előkerül a scripsero [ti. a scribo ’írok’ ige kijelentő mód, futurum perfectum alakja] a jövőbeli egyidejűség szerepében
(1891 Akadémiai Értesítő)
Rövid synchronismus, vagyis a világtörténelmi események egyidejűségének rövid feltüntetése a vízözöntől Jézus Krisztus idejéig
(1892 Horvát János)
[Pilinszky költészete] mozgás és mozdulatlanság egyidejűségére, arányainak változására fog felépülni
(1973 Beney Zsuzsa)
A nyelvi időazonosságot, egyidejűséget, a mindenkori jelent, a vizsgálattal egyidejű nyelvállapotot a szinkrónia terminussal fejezzük ki
(2003 Kiss Jenő²)
1a. (Nyelvt)
vmely többelemű nyelvi szerkezetnek, kül. fő- és mellékmondatnak az a tulajdonsága, viszonya, hogy az általuk jelölt cselekvések, történések egyidejűek
Ha a jelzőként álló cselekvő jelentésű melléknévi igenév oly relativ mondatnak a rövidítése, a mely egy mult idejű főmondattal akár egyidejűség, akár előidejűség viszonyában áll, az idegen befolyástól ment közhasználat szerint az -ó, -ő (folyó), nem pedig a -t, -tt (végzett) igenévi forma alkalmazandó
(1887 Szarvas Gábor)
a) Jött le a lépcsőn, amikor a delet harangozták. b) Éppen nyitotta ki az ablakot, amikor a fogamat mostam. Egyik mondatban sem tételezhetünk fel teljes egyidejűséget
(1994 Kiefer Ferenc)
2. (/vál)
az a tulajdonság v. állapot, hogy két v. több személy ugyanabban az időben élt, ill. vmely személyek ilyen volta
[Millót] is testvérjének vallja Danaust Sesostrisnak, és így nints miért tagadnia ennek egy idejségét Mósessel
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
[Goethe és Tolsztoj] nem nevezhetők kortársaknak. Mindössze négy évig osztoztak az egyidejűségen
(1922 Nyugat ford.)
Kerecsényi kortársi egyidejűségében és szinte már történetileg [fogalmazta meg Babitscsal kapcsolatos megállapításait]
(1988 Pálmai Kálmán)
[Anonymus és megbízója] közt közvetlen egyidejűséget tételeznek
(1990 Rászlai Tibor)
2a. (/vál)
az a tulajdonság v. állapot, hogy két v. több dolog ugyanabban az időben keletkezett, létezett v. ugyanabból az időből való, származó, ill. vmely dolgoknak ilyen volta
[egyes jelölt] téglák a dunamenti kis várak rendszerében, azok némelyikének egyidejűségéről tesznek tanuságot
(1868 Rómer Flóris)
A Hallstatt C- és D-periódusban is bizonyítható a telep élete. Ez utóbbi korban a Krautäcker lelőhellyel (Jereván lakótelep) egyidejűség is kimutatható a kerámialeletek alapján
(1984 Gömöri János)
a tartozéktanyai állapot általában időben megelőzi a farmtanyai állapotot. Ez azonban csak nagy vonalakban van így. Ugyanis sok évtizedes egyidejűség is létezett
(1997 Magyar néprajz)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások