éjjel hsz és fn  éjel (kissé rég)

I. hsz 34B

’a késő estétől hajnalig tartó napszakban, annak ideje alatt (vmikor)’ ❖ Múlt éjjel nyugovám csendes nyoszolyámon (1772 Barcsay Ábrahám 7019026, 52) | esett az es 40 nap és 40 éjjel (1815 Pálóczi Horváth Ádám 8352009, 45) | az éjjel játszottam és sokat vesztettem (1846 Petőfi Sándor C3509, 20) | Egy éjjel nagyot pattant a fal, és megrepedt kívül a kert felől (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Valamennyi denevér nappal alszik és éjjel jár zsákmánya után (1929 Az állatok világa ford. CD46) | egész éjjel nyitva tartó kávézó (1996 Új Könyvek CD29).

II. fn 4B8

1. ’a késő estétől hajnalig tartó napszak (ideje), ill. 〈rendsz. a nappallal szemben:〉 a napnak a sötétség beálltától reggelig terjedő fele’ ❖ nap nélkül is vólt éjjel, és nappal (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 99) | Késő éjelig olvastam (1809 Horvát István 8186010, 398) | [az ólomöntés] babonás népszokás nálunk, leginkább karácsony és Szilveszter éjjelén (1896 PallasLex. CD02) | Éjjeleken át emésztette magát, forgolódva hideg ágyán (1905 Petelei István 8361006, 108) | az ajtók csak éjjelre voltak lezárva (1932 Lengyel József 9395010, 134) | [a búcsújárók] az éjjelt a kegyhely közelében töltötték (1981 Dömötör Tekla 1039008, 210).

1a. ’〈vki(k) szempontjából:〉 e napszak eseményeinek összessége, ill. e napszakban folytatott tevékenység(ek sora)’ ❖ Óh az Estve, az Éjjel, melly Elválásunk’ Reggelét megelzte, mint a’ Haldoklók’ bús Éjjele, rettenetes vólt (1794 Kármán József² 7165022, 185) | vigan eveztem – kínt s éjjelt feledve – A hajlongó lapuk zöld tányéri között (1846 Szemere Miklós 8438024, 146) | Ez a nő… ez a titkos tekintetű nő, álmaimból ismerős… Csak egy éjjelt vele: és aztán jőjjön a bomba és revolver! (1913 Babits Mihály 9014130, 178) | Jajistenemistenem, tönkretesz a szerelem, se nappalom, se éjjelem (1974 Szilágyi Domokos 9672009, 19).

1b. (jelzővel v. birtokszóként) (irod) ’〈a halál mint állapot jelképeként〉’ ❖ Perczenként jobban-jobban el-Sötétül láthatárom; De én éltemnek éjjelét Nem rettegem, sőt, várom… (1845 Petőfi Sándor C3501, 329) | Ez már amaz örökös éjjel. Hűlt tagokkal, holt szenvedéllyel fekszem süketen és meredten, két kezem mellemen keresztben (1936 Reichard Piroska 9559013, 22).

2. (kissé rég) ’az éjszaka beálló sötétség, ill. a külvilág úgy, ahogyan annak idején érzékelhető, mutatkozik’ ❖ a szép hajnal lovait fogatta S a szomorú éjjelt színével oszlatta (1789 Fazekas Mihály CD01) | [nyáron a pusztákon] a könnyen hüvösre változó éjjel a suba és báránybunda viseletét is igazolja (1873 Keleti Károly 8233007, 160) | Ancsurka az ablakhoz lopózott, és sokáig-sokáig nézte a hópelyhes éjjelt (1906 Krúdy Gyula CD54).

2a. (birtokszóként) (irod) ’a fény, világosság hiánya, teljes sötétség’ ❖ a’ baglyok vihognak a’ barlangoknak éjjelében (1796 Kisfaludy Sándor 8243054, 318) | A’ vad erdők’ éjjele, A’ mély vőlgyek’ horpadása, Jajjaimmal megtele (1802 Csokonai Vitéz Mihály 7069045, 6) | mélyebb csend lesz, mint a sirbolt éjjelében (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Bányász, ne féld a tárnák holdtalan, végtelen éjjelét (1921 Sárközi György CD10) | a rács mögött az ablakerkélyeken női szemek izzanak csaknem úgy, mint tigrisszemek a dzsungel éjjelében (1962 Szabó Pál² 9631001, 138).

2b. (birtokszóként) (irod) ’〈sötét, kilátástalan lelki, szellemi állapot, ill. átláthatatlan külső helyzet, állapot jelképeként〉’ ❖ találtattak közöttünk oly természettel nehéz és setét elmék, melyeket az egész tanításnak folyása ostobaságoknak éjjeléből a világosságra fel nem hozhatott (1802–1804 Bessenyei György¹ C1079, 116) | Jer magánosságod gyászos éjjeléből, Ébredj bús szívednek néma gyötrelméből (1808 u. Batsányi János C0883, 111) | emlékek, mikép a villám, Cikáztak lelke éjjelén keresztűl (1881 Beöthy Zsolt C1019, 13) | nem bánom, ha sötétség borúl rám, A nem-tudásnak örök éjjele (1924 Dsida Jenő CD01).

J: éjszaka.

ÖE: ~idő.

Vö. CzF. éjjel¹, éjjel²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. éj; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

éjjel határozószó és főnév
éjel I. 34B II. 4B8 (kissé rég)
I. határozószó 34B
a késő estétől hajnalig tartó napszakban, annak ideje alatt (vmikor)
Múlt éjjel nyugovám csendes nyoszolyámon
(1772 Barcsay Ábrahám)
esett az es 40 nap és 40 éjjel
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
az éjjel játszottam és sokat vesztettem
(1846 Petőfi Sándor)
Egy éjjel nagyot pattant a fal, és megrepedt kívül a kert felől
(1883 Mikszáth Kálmán)
Valamennyi denevér nappal alszik és éjjel jár zsákmánya után
(1929 Az állatok világa ford.)
egész éjjel nyitva tartó kávézó
(1996 Új Könyvek)
II. főnév 4B8
1.
a késő estétől hajnalig tartó napszak (ideje), ill. 〈rendsz. a nappallal szemben:〉 a napnak a sötétség beálltától reggelig terjedő fele
nap nélkül is vólt éjjel, és nappal
(1773–1775 Bessenyei György¹)
Késő éjelig olvastam
(1809 Horvát István)
[az ólomöntés] babonás népszokás nálunk, leginkább karácsony és Szilveszter éjjelén
(1896 PallasLex.)
Éjjeleken át emésztette magát, forgolódva hideg ágyán
(1905 Petelei István)
az ajtók csak éjjelre voltak lezárva
(1932 Lengyel József)
[a búcsújárók] az éjjelt a kegyhely közelében töltötték
(1981 Dömötör Tekla)
1a.
〈vki(k) szempontjából:〉 e napszak eseményeinek összessége, ill. e napszakban folytatott tevékenység(ek sora)
Óh az Estve, az Éjjel, melly Elválásunk’ Reggelét megelzte, mint a’ Haldoklók’ bús Éjjele, rettenetes vólt
(1794 Kármán József²)
vigan eveztem – kínt s éjjelt feledve – A hajlongó lapuk zöld tányéri között
(1846 Szemere Miklós)
Ez a nő… ez a titkos tekintetű nő, álmaimból ismerős… Csak egy éjjelt vele: és aztán jőjjön a bomba és revolver!
(1913 Babits Mihály)
Jajistenemistenem, tönkretesz a szerelem, se nappalom, se éjjelem
(1974 Szilágyi Domokos)
1b. (jelzővel v. birtokszóként) (irod)
〈a halál mint állapot jelképeként〉
Perczenként jobban-jobban el-Sötétül láthatárom; De én éltemnek éjjelét Nem rettegem, sőt, várom…
(1845 Petőfi Sándor)
Ez már amaz örökös éjjel. Hűlt tagokkal, holt szenvedéllyel fekszem süketen és meredten, két kezem mellemen keresztben
(1936 Reichard Piroska)
2. (kissé rég)
az éjszaka beálló sötétség, ill. a külvilág úgy, ahogyan annak idején érzékelhető, mutatkozik
a szép hajnal lovait fogatta S a szomorú éjjelt színével oszlatta
(1789 Fazekas Mihály)
[nyáron a pusztákon] a könnyen hüvösre változó éjjel a suba és báránybunda viseletét is igazolja
(1873 Keleti Károly)
Ancsurka az ablakhoz lopózott, és sokáig-sokáig nézte a hópelyhes éjjelt
(1906 Krúdy Gyula)
2a. (birtokszóként) (irod)
a fény, világosság hiánya, teljes sötétség
a’ baglyok vihognak a’ barlangoknak éjjelében
(1796 Kisfaludy Sándor)
A’ vad erdők’ éjjele, A’ mély vőlgyek’ horpadása, Jajjaimmal megtele
(1802 Csokonai Vitéz Mihály)
mélyebb csend lesz, mint a sirbolt éjjelében
(1860 Vasárnapi Újság)
Bányász, ne féld a tárnák holdtalan, végtelen éjjelét
(1921 Sárközi György)
a rács mögött az ablakerkélyeken női szemek izzanak csaknem úgy, mint tigrisszemek a dzsungel éjjelében
(1962 Szabó Pál²)
2b. (birtokszóként) (irod)
〈sötét, kilátástalan lelki, szellemi állapot, ill. átláthatatlan külső helyzet, állapot jelképeként〉
találtattak közöttünk oly természettel nehéz és setét elmék, melyeket az egész tanításnak folyása ostobaságoknak éjjeléből a világosságra fel nem hozhatott
(1802–1804 Bessenyei György¹)
Jer magánosságod gyászos éjjeléből, Ébredj bús szívednek néma gyötrelméből
(1808 u. Batsányi János)
emlékek, mikép a villám, Cikáztak lelke éjjelén keresztűl
(1881 Beöthy Zsolt)
nem bánom, ha sötétség borúl rám, A nem-tudásnak örök éjjele
(1924 Dsida Jenő)
ÖE: éjjelidő
Vö. CzF. éjjel¹, éjjel²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. éj; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások