ékesség fn 3B8 (irod v. vál)

1. (rendsz. birtokszóként) ’az a tulajdonság, hogy vki v. vmi szép, ill. vkinek v. vminek ilyen volta’ ❖ meg-vallá, hogy Kriſtina ékeégéhez fogható Aſzſzonyi állatot életének üdejében még nem látott (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 65) | [mister Joinson] phantasiájának szabad tért engedve itt a tenger vég csucsán egy nem nagy házikó külső és belső ékességére 3–400,000 frankot elkölt (1860 Szemere Bertalan 8437005, 266) | [a szerző művének szövegébe] számos leírást és elmélkedést szőtt s költői képekkel és hasonlatokkal is törekedett históriájának némi ékességet adni (1931 Pintér Jenő CD44) | [mindkét Zelk Zoltán-vers] a virágok ékességéről mesél (1995 Új Könyvek CD29).

1a. (birtokszóként is) ’olyan tárgy, dolog, ill. motívum, elem, amely (részeként v. kellékeként) vmit v. vkit széppé, ékessé tesz, dísz(ítmény)’ ❖ Megtanítják ket varrni, kötni, hímezni, és egyéb aſzſzoyi munkákat ’s ékeſségeket tsinálni (1790 Mindenes Gyűjtemény 7457040, 114) | Minden ékesség melly e’ szekrényen látható, csak a’ fának változtatása- és berakás által készíttetik (1838 Hétilapok 8636001, 45) | a nőknek a haj a legfőbb ékességök (1854 Vasárnapi Újság CD56) | [a Halászbástya] nemes román formáival és hangulatos részleteivel a főváros egyik ékessége (1925 MűvészetiLex. C6812, 713) | a karácsonyfát díszítő gömbök és más ékességek (1999 Új Könyvek CD29).

1b. (rég) ’testen v. ruhán viselt, rendsz. nemesfémek, drágakövek v. más különleges anyagok felhasználásával készült, gondosan és aprólékosan megmunkált dísztárgy; ékszer’ ❖ az olaſz többi ékeſségei között egy pár gyémánttal ki-rakott tzipellö tsatokat-is mutatot a’ Hertzegnek (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 242) | egy drága kövekben ki-rakott nyakban függö ékességet ád néki (1786 Osvald Zsigmond ford.–Möller¹ C3372, 63) | [az ún. garnierit ásványból] egy és más olcsóbb ékességet, melltüt, fülbevalót stb. is készítenek (1894 PallasLex. CD02).

1c. (kissé rég) ’irodalmi művet v. szónoklatot változatosabbá, tetszetősebbé tevő eszköz, fogás’ ❖ [a fordítónak az eredetiek helyett] hasonló ékességeket [kell] alkalmaztatni, a’ nélkűl, hogy a’ gondolatot vagy a’ szóknak szaporíttásával el-erőtlenítse, vagy azoknak öszve-vonásával meg-homályosíttsa (1787–1789 Batsányi János 7023017, 107) | az eszmékben gazdag iró egyes eszmének vagy phrasisnak szépsége miatt a mű compositiójáról feledkezik meg, s azt, magában véve becses ékességekkel elhalmozva, az egésznek hatását megrontja (1864 Eötvös József C1603, 131) | [Phókión] beszédei minden ékességtől mentek, rövidek, velősek és találók voltak (1904 ÓkoriLex. CD28) | A trópusokat és figurákat összefoglaló néven képes beszédnek, képes kifejezésnek, ékességeknek, vagy retorikai figuráknak hívják a korabeli [ti. 19. századi] elméletírók (1981 Vígh Árpád 1163002, 194).

2. ’az a dolog, amely vmely cselekménynek, szertartásnak ünnepélyességet, pompát ad’ ❖ [a terítéshez az öreg cseléd] tipegve-topogva fölrakosgatta a veres szegélyes, otthon szőtt abroszra a ház ékességeit, az ezüst kanalakat, paprika-, sótartót, a különféle kancsókat stb. (1877 Mikszáth Kálmán 8312002, 135) | az udvari ünnepségek, reprezentációk ékessége és a hatalom szimbóluma is az általuk [ti. a királyi dobosok és trombitások által] szolgáltatott menetzene (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | Radvány Zsuzsa színes rajzain megjelenik a földíszített karácsonyfa, az ünnep fő ékessége (1998 Új Könyvek CD29).

2a. (ritk) ’különlegesen szép, ünnepi öltözet, díszruha’ ❖ [Az Úr teremtményeit] ékeſségben öltözteti, táplálja, és a’ maga irgalmaſságában nemzetségröl nemzetségre meg-tartja (1776 Sófalvi József ford.–Dodsley 7293009, 108) | [pásztor] sokféle és drága ékességekbe öltözve (1910 Rábold Gusztáv ford.–Calvin CD1211) | Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába! (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

3. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég) ’személyt v. dolgot övező (nagyfokú) megbecsülés, (köz)tisztelet, ill. vkinek v. vminek megbecsült volta, dicsősége’ ❖ ékességét Haza földje reményleni kezdé (1774 Révai Miklós ford.–Révai 7283005, 16) | Ékességére szolgál a’ városnak az Akademia is sok tanítókkal, tanulókkal, és convictussal (1819 Magda Pál 8285009, 537) | A királynak nagy nép ad ékességet (Péld 14,28) (1993 BibliaiLex. CD1207).

3a. (birtokszóként) (kissé rég) ’az a dolog, kül. tulajdonság, magatartás, amely tiszteletre, megbecsülésre érdemessé tesz vkit, vmit’ ❖ Az igaz bölcsesség nékem ékességem (1776 Kazinczy Ferenc ford.–Bessenyei C2515, 10) | A’ Tudomány leg nagyobb ékessége az emberiségnek (1811 Cserey Miklós C2561, 422) | Nemes lelkek ékessége, hogy nem félnek a haláltól. Egy eszméért készek meghalni… (1928 Balkányi Franciska CD10) | Igazságosság és istenfélelem az uralkodó két ékessége és kötelessége (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

4. (birtokszóként) ’vmi(k)nek a legjobb, legértékesebb, legbecsesebb darabja v. része’ ❖ Révai költeményes Gyűjteményei valának magyar Bibliothekamnak a’kor legnagyobb ékességei (1810 Horvát István C2560, 242) | dúsan vésett övlemez, mely most a troppaui múzeum ékessége (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Babilon, az országok ékessége (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203) | A törvényjavaslat legjobban kidolgozott része és az egész törvény ékessége az a fejezet, amely a betegjogokkal foglalkozik (1997 Országgyűlési Napló CD62).

4a. (birtokszóként) (kissé rég) ’vmely csoport, közösség legjelesebb tagja, kiválósága, büszkesége’ ❖ Egyik napon ez a’ Monárka, ezen bölts Tanátsosától, és az  Orſzágának Igazgatóitól, kik a’kor az  Udvarának Ékeſségei valának, kíſértetvén, ki-indúl a’ maga F Városából, hogy a’ Vadáſzáſnak múlatságával, és a’ Meznek ſzépſégével magát gyönyörködtee (1781 Csehi András ford.–Ali Cselebi ben Szaleh 7362001, 3) | Józsikánk, a’ Szent-Györgyi névnek egygyetlen egygy örököse, a’ mi szemeinknek gyönyörűsége és házunknak egygyik fő ékessége (1808 Szentgyörgyi József C2558, 347) | az arisztokrácia elvesztette legnagyobb ékességét: Marschallt (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | Nagyságos jó uram, nagyméltóságú uram, ismertem én a bátyját, az istenben megboldogult Dorost. Olyan vitéz volt az, hogy ékessége volt az egész lovagságnak (1952 Áprily Lajos ford.–Gogol 9008072, 31).

Sz: ékességes, ékességű.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ékes; ÉKsz.; SzT.

ékesség főnév 3B8 (irod v. vál)
1. (rendsz. birtokszóként)
az a tulajdonság, hogy vki v. vmi szép, ill. vkinek v. vminek ilyen volta
meg-vallá, hogy Kriſtina ékeégéhez fogható Aſzſzonyi állatot életének üdejében még nem látott
(1772 Mészáros Ignác ford.)
[mister Joinson] phantasiájának szabad tért engedve itt a tenger vég csucsán egy nem nagy házikó külső és belső ékességére 3–400,000 frankot elkölt
(1860 Szemere Bertalan)
[a szerző művének szövegébe] számos leírást és elmélkedést szőtt s költői képekkel és hasonlatokkal is törekedett históriájának némi ékességet adni
(1931 Pintér Jenő)
[mindkét Zelk Zoltán-vers] a virágok ékességéről mesél
(1995 Új Könyvek)
1a. (birtokszóként is)
olyan tárgy, dolog, ill. motívum, elem, amely (részeként v. kellékeként) vmit v. vkit széppé, ékessé tesz, dísz(ítmény)
Megtanítják ket varrni, kötni, hímezni, és egyéb aſzſzoyi munkákat ’s ékeſségeket tsinálni
(1790 Mindenes Gyűjtemény)
Minden ékesség melly e’ szekrényen látható, csak a’ fának változtatása- és berakás által készíttetik
(1838 Hétilapok)
a nőknek a haj a legfőbb ékességök
(1854 Vasárnapi Újság)
[a Halászbástya] nemes román formáival és hangulatos részleteivel a főváros egyik ékessége
(1925 MűvészetiLex.)
a karácsonyfát díszítő gömbök és más ékességek
(1999 Új Könyvek)
1b. (rég)
testen v. ruhán viselt, rendsz. nemesfémek, drágakövek v. más különleges anyagok felhasználásával készült, gondosan és aprólékosan megmunkált dísztárgy; ékszer
az olaſz többi ékeſségei között egy pár gyémánttal ki-rakott tzipellö tsatokat-is mutatot a’ Hertzegnek
(1772 Mészáros Ignác ford.)
egy drága kövekben ki-rakott nyakban függö ékességet ád néki
(1786 Osvald Zsigmond ford.Möller¹)
[az ún. garnierit ásványból] egy és más olcsóbb ékességet, melltüt, fülbevalót stb.s a többi is készítenek
(1894 PallasLex.)
1c. (kissé rég)
irodalmi művet v. szónoklatot változatosabbá, tetszetősebbé tevő eszköz, fogás
[a fordítónak az eredetiek helyett] hasonló ékességeket [kell] alkalmaztatni, a’ nélkűl, hogy a’ gondolatot vagy a’ szóknak szaporíttásával el-erőtlenítse, vagy azoknak öszve-vonásával meg-homályosíttsa
(1787–1789 Batsányi János)
az eszmékben gazdag iró egyes eszmének vagy phrasisnak szépsége miatt a mű compositiójáról feledkezik meg, s azt, magában véve becses ékességekkel elhalmozva, az egésznek hatását megrontja
(1864 Eötvös József)
[Phókión] beszédei minden ékességtől mentek, rövidek, velősek és találók voltak
(1904 ÓkoriLex.)
A trópusokat és figurákat összefoglaló néven képes beszédnek, képes kifejezésnek, ékességeknek, vagy retorikai figuráknak hívják a korabeli [ti. 19. századi] elméletírók
(1981 Vígh Árpád)
2.
az a dolog, amely vmely cselekménynek, szertartásnak ünnepélyességet, pompát ad
[a terítéshez az öreg cseléd] tipegve-topogva fölrakosgatta a veres szegélyes, otthon szőtt abroszra a ház ékességeit, az ezüst kanalakat, paprika-, sótartót, a különféle kancsókat stb.és a többi
(1877 Mikszáth Kálmán)
az udvari ünnepségek, reprezentációk ékessége és a hatalom szimbóluma is az általuk [ti. a királyi dobosok és trombitások által] szolgáltatott menetzene
(1993 A magyarság kézikönyve)
Radvány Zsuzsa színes rajzain megjelenik a földíszített karácsonyfa, az ünnep fő ékessége
(1998 Új Könyvek)
2a. (ritk)
különlegesen szép, ünnepi öltözet, díszruha
[Az Úr teremtményeit] ékeſségben öltözteti, táplálja, és a’ maga irgalmaſságában nemzetségröl nemzetségre meg-tartja
(1776 Sófalvi József ford.Dodsley)
[pásztor] sokféle és drága ékességekbe öltözve
(1910 Rábold Gusztáv ford.Calvin)
Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába!
(1995 Protestáns Biblia ford.)
3. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég)
személyt v. dolgot övező (nagyfokú) megbecsülés, (köz)tisztelet, ill. vkinek v. vminek megbecsült volta, dicsősége
ékességét Haza földje reményleni kezdé
(1774 Révai Miklós ford.Révai)
Ékességére szolgál a’ városnak az Akademia is sok tanítókkal, tanulókkal, és convictussal
(1819 Magda Pál)
A királynak nagy nép ad ékességet (PéldPéldabeszédek könyve 14,28)
(1993 BibliaiLex.)
3a. (birtokszóként) (kissé rég)
az a dolog, kül. tulajdonság, magatartás, amely tiszteletre, megbecsülésre érdemessé tesz vkit, vmit
Az igaz bölcsesség nékem ékességem
(1776 Kazinczy Ferenc ford.Bessenyei)
A’ Tudomány leg nagyobb ékessége az emberiségnek
(1811 Cserey Miklós)
Nemes lelkek ékessége, hogy nem félnek a haláltól. Egy eszméért készek meghalni…
(1928 Balkányi Franciska)
Igazságosság és istenfélelem az uralkodó két ékessége és kötelessége
(1995 Jubileumi kommentár)
4. (birtokszóként)
vmi(k)nek a legjobb, legértékesebb, legbecsesebb darabja v. része
Révai költeményes Gyűjteményei valának magyar Bibliothekamnak a’kor legnagyobb ékességei
(1810 Horvát István)
dúsan vésett övlemez, mely most a troppaui múzeum ékessége
(1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Babilon, az országok ékessége
(1995 Protestáns Biblia ford.)
A törvényjavaslat legjobban kidolgozott része és az egész törvény ékessége az a fejezet, amely a betegjogokkal foglalkozik
(1997 Országgyűlési Napló)
4a. (birtokszóként) (kissé rég)
vmely csoport, közösség legjelesebb tagja, kiválósága, büszkesége
Egyik napon ez a’ Monárka, ezen bölts Tanátsosától, és az  Orſzágának Igazgatóitól, kik a’kor az  Udvarának Ékeſségei valának, kíſértetvén, ki-indúl a’ maga F Városából, hogy a’ Vadáſzáſnak múlatságával, és a’ Meznek ſzépſégével magát gyönyörködtee
(1781 Csehi András ford.Ali Cselebi ben Szaleh)
Józsikánk, a’ Szent-Györgyi névnek egygyetlen egygy örököse, a’ mi szemeinknek gyönyörűsége és házunknak egygyik fő ékessége
(1808 Szentgyörgyi József)
az arisztokrácia elvesztette legnagyobb ékességét: Marschallt
(1884 Mikszáth Kálmán)
Nagyságos jó uram, nagyméltóságú uram, ismertem én a bátyját, az istenben megboldogult Dorost. Olyan vitéz volt az, hogy ékessége volt az egész lovagságnak
(1952 Áprily Lajos ford.Gogol)
Sz: ékességes, ékességű
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ékes; ÉKsz.; SzT.

Beállítások