elég² mn, fn és partikula  ölég (nyj)

I. mn 19B8

1. ’a (vmely helyzetben, célra v. vki számára) szükségeset elérő, már megfelelő 〈mennyiség, mérték, nagyság〉, ill. ilyen mennyiségű, mértékű, nagyságú 〈dolog〉 v. ilyen mennyiségű 〈személy〉’ ❖ Aszszonyt gyanúra meg fogtanak; de minthogy elég tanú nem lévén, egy hét mulva el bocsáttatott (1775 Csokonai József 7503001, 9) | öt órai szakadatlan tanítás, két percz kivételével, mely az átköltözésre elég volt (1855 Rónay Jácint 8396008, 273) | keresni fognak, és nekem nincs elég hatalmam, hogy megvédjelek (1889 Mikszáth Kálmán CD04) | Az új községekbe önként kell jelentkezni a gazdáknak s csak akkor lehet megcsinálni, ha elegen jelentkeznek (1919 Móricz Zsigmond 9462013, 30) | sok és drága a ma meglévő 3600 ausztriai kút: 2000, sőt 1700 bőven elég lenne (1996 Magyar Hírlap CD09) | nem lehetett könnyű dolga Kleinnek és embereinek, hogy a vizsgálatokhoz elég számú spontán pánikost toborozzanak (2009 Szendi Gábor 3299001, 35).

1a. (rendsz. állítmányként) ’olyan 〈dolog〉, amely (vmely helyzetben, célra v. vki számára) már megfelelő, amelyen kívül más nem szükséges’ ❖ ha azon Munkájoknak ſemmi egyéb haſznát nem látnák-is, elég jútalomnak tartják azt az örömöket, hogy az ö elmés Iráſaikat mindenek örömmel fogadják, és azokat nem tsak a’ Tudósok, hanem az Aſzſzonyok, Köz-Emberek, söt a’ Szolgák, ’s Szolgálók is haſzonnal olvaſsák (1772 Tordai Sámuel 7353001, [I]) | Elég e’ hát az Idveſségre, tsak hinni? Nem elég (1829 Márton István 8297003, 27) | ha kevesen olvassák is, de biztos, hogy a legjobbak olvassák és ez nekem elég (1940 Veres Péter 9771020, 23) | Nem kell megszólalnom, mert egy pillantás az arcomra elég ahhoz, hogy a nő kiejtse a bőröndöt a kezéből (2010 András László² 3002004, 228).

1b. (állítmányként, gyakr. az az v. annyi utalószó mellett, hogy ksz-s alanyi mellékmondattal) ’〈annak kif-ére, hogy a megnyilatkozó a diskurzusnak ezen a pontján (a megértéshez) nem tart szükségesnek több részletet elmondani, mint amennyit a mellékmondatban mond〉’ ❖ Feltett ſzándékomat itt hoſzaſan meg nem irom, melly magában igen együgyü: elég az hogy ezen munkámmal a’ köz jót tehetſégem ſzerént elö mozditani iparkodtam (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 10) | Szónok: Oh nem úgy, barátom, Tudom hogy Nándor meghódolt, hogy a’ Dölyfös vezérnek meghajolt feje, De mint van máskép a’ dolog? Bikás: Ne kérdezd. Elég, hogy győztünk (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 148) | Úgy volt, ahogy volt, elég az hozzá, hogy ez a mennyegző foglalkoztatta az egész várost (1948 Makai Imre ford.–Gogol 9418001, 51) | Nem részletezem a Gizi-regény fanyar eseménysorozatát. Elég annyi, hogy beleszerettem (1981 Dénes Tibor 9812001, 20).

1c. (állítmányként) ’〈vmely esemény időpontjára vonatkoztatva, annak kif-ére, hogy nem szükséges előbb, korábban megtörténnie, mint a meghatározott időpontban, ráér akkor〉’ ❖ Partos homokos helyen jókor kell vetni, mihelytt a főld fagya elmegyen; más fris főldben később, és aljas, vizenyős főldben elég martius elején (1826 Fáy András¹ 8139014, 8) | Elég lesz, ha délután megyünk át Abbáziába (1912 Laczkó Géza CD10) | nem is mondta el senkinek. Vagy sikerül, vagy nem. Elég, ha akkor tudják meg, ha sikerül! (1973 Csukás István 9095022, 233) | a vadasparknak nem azonnal kell cserébe valamilyen állatot küldeni. Elég később, akkor, amikor a külföldi állatkertnek épp olyan állatra van szüksége, amit a veszprémi park tud adni (2001 Magyar Hírlap CD09).

1d. (a nem tagadószóval együtt, állítmányként, rendsz. hogy ksz-s alanyi mellékmondattal) ’〈fokozó értelmű hozzátoldó kapcsolatos viszony első tagjában〉’ ❖ a’ Baát arra-is reá-beſzéllették, hogy alíg ha Bojárdó Abdellával illetlen, és a’ ſzüzi tiſztaságot ſzeplösítö ſzövétségben nem élne, mert nem lévén elég, hogy nappal, de ſokſzor késö éjtſzakán-is egyes egyedül nála találtatik (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 266) | Nem elég tehát hogy megölnek, hanem még ki is akarnak rabolni? (1865 Lauka Gusztáv 8343011, 23) | Nem elég látod, hogy elcsalja tőled a feleségedet, hanem még ki is árulja másnak (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706006, 42) | Nem elég, hogy itt fönt, de lent is?! (1987 Békés Pál 1014002, 73) | nem elég a veszedelem, amelyben állandóan forog énmiattam, tetejében még nélkülöznie kell mindama asszonyi gondosságot és gyöngédséget is, amelyre koránál s helyzeténél fogva joggal igényt tarthatna (2002 Rakovszky Zsuzsa 3271002, 380).

1e. (tagadó állítmány mellett) ’〈a jelzett szó által kifejezett dolog nagy mennyiségének, mértékének a jelölésére〉’ ❖ Valóban, barátom, emelkedik lelkem, midőn barátságodnak édességét érzem, ’s nem győzök elég hálákat adni a’ Végezéseknek, hogy ismeretségedre ’s barátságodra méltóztattak (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 81) | Varsányi Irén játékáról nem lehet elég elragadtatással szólni (1930 Schöpflin Aladár CD10) | nem lehet elégszer hangsúlyozni (1986 Czeizel Endre 9080004, 34) | Sokan nem győznek elég képet készíteni arról a helyről, amelyet a világ szeptember 11. óta csak „ground zero”-nak ismer, és ami valaha New York jelképe, illetve a városba látogató turisták szeme előtt elsőként feltűnő épülete volt (2001 Népszava szept. 24. C7464, 3).

1f. (tárgyraggal, hsz-szerűen) ’annyira, ill. annyi ideig v. annyiszor, amennyi (vmely cél eléréséhez v. vki számára) már megfelelő’ ❖ ha a’ beteg nehezen lélekzik, lába vagy egéſz teſte meg-dagadt: ekkor valamivel eröſsebb orvossághoz kell nyulni; de ekkor-is lehet mindenkor a’ Nro. 144. lévö ſzert meg-probálni, és gyakran eleget-is haſznál (1778 Milesz József ford.–Störck 7227003, 57) | akkor bocsátjuk tehát méheinket először ki, midőn a’ levegő eleget megmelegedett (1835 Vajda Péter C4660, 83) | Feküdjön vissza apám, pihenjen. Hiszen nem alhatott eleget! (1905 Gárdonyi Géza 9173008, 38) | könyvkiadásunk éveken keresztül nem törődött eleget azzal, mit is szeretnének elsősorban olvasni az olvasók (1954 Darvas József 9101008, 167) | nem tanult eleget, nem gyakorolt eleget (1991 Fülöp Márta 2050001, 10) | Eleget voltam velük ahhoz, hogy az arckifejezésükből az ilyen dolgokra könnyen rájöjjek (2006 Barnás Ferenc 3016003, 141).

1g. (tárgyraggal, hsz-szerűen, tagadó állítmány mellett) ’〈a megnevezett cselekvés intenzitásának, gyakoriságának v. huzamosságának a kif-ére〉’ ❖ tétovázó gondolkodásba eſtem el-annyira, hogy a’ kik elöbb esmértek, nem álmélkodháttak [!] eleget rajtam, és el-nem itélhették, mi bajom (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 143) | Esténként nem győzött eleget panaszkodni a férjének, a kit lassan-lassan féltékenynyé tett (1889 Madarassy László 8466015, 198) | ismétlem, mert nem lehet eleget ismételni (1957 Méliusz József 9433012, 373) | Az utazók internetes fórumain nem győzik eleget dicsérni a perzsák vendégszeretetét (2009 Népszabadság febr. 14. C7857, 4).

2. ’nem kevés v. nem kicsi 〈dolog, személy〉’ ❖ Itt Debretzemben ſalyáta gyanánt eſzik ezen Bubolyitskát az ö gyökerével […]. Clusius Doktor azt irja, hogy ennek meg-étele után ö maga fö fájást ſzenvedett: Én elégſzer élvén véle, itt Debretzemben azt nem tapaſztaltam (1775 Csapó József 7062001, 47) | Elég vólt oly, ki ifiukorban, letzkéjét se tutta, ’s […] böltsességét, tudománnyát a ragyogó tsillagokig vitte (1802 Bessenyei György¹ 7044042, 78) | Elég önmegtagadásomba került, becsületem megőrzése (1855 Kövér Lajos 8256002, 96) | [Pálffy Albertet] elegen látták e rejtekhelyen, valószínűleg rá is ismertek többen, de olyan rosszlelkű ember nem akadt, a ki följelentette volna (1898 Vadnay Károly 8501005, 187) | ettünk ölég füstüttet télen (1929 Bohuniczky Szefi CD10) | Lesz teendője elég, csak győzze tudással és lelkiismerettel (2003 Népszabadság máj. 7. C7851, 3).

2a. (tárgyraggal, hsz-szerűen) ’nem kis mértékben, ill. nem kevés ideig v. nem kevésszer’ ❖ Földünknek bölcseit eleget forgatom, A természet szavát már régen hallgatom, És végre felleltem, hogy józan törvényünk, Akármit gondoljunk, csak örök Istenünk (1772 Bessenyei György¹ CD01) | Az idáig követett római út az álló tábor északi bejárata irányában teljesen megszünik, s azonfelül a Nyárád terén bár eleget nyomoztam és kérdezősködtem, többé nyomára nem akadhattam (1870 Orbán Balázs 8340016, 89) | eleget szenvedek miatta! (1907 Nagy Endre 9469001, 46) | a gyászév még hosszú s ha a végit nem is várjuk ki, még eleget várhatunk (1947 Németh László² 9485004, 143) | Bálozott már maga eleget (2009 Csaplár Vilmos 3073002, 60).

II. fn 5B

1. ’a (vmely helyzetben, célra v. vki számára) szükségeset elérő, már megfelelő mennyiség, mérték (vmiből), ill. ilyen mennyiségű, mértékű, az ige jelentéséből kikövetkeztethető (jellegű) dolog’ ❖ Hogy ha valamely orvoágnak ezt vagy amazt az eröt tulajdonitják, látván oſztán hogy az valóſággal nem kvetkezik, tſak hamar arra vetik okát, hogy nem eleget adtak belöle a’ betegnek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 386) | mikor elegünk van, ne epesszük többért magunkat (1854 Vasárnapi Újság CD56) | többet tudott az elégnél (1884 Jókai Mór C2310, 68) | ebben a hónapban se fog már valami sokat keresni; sokat? Eleget se… (1959 Sarkadi Imre 9586014, 427) | eleget mondott ahhoz, hogy megértse (1972 Tandori Dezső ford.–Beckett 9703055, 67) | Eleget eszik-e a baba? (2002 Népszava febr. 4. C7465, 11) eleget tesz vkinek ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a kérését, kívánságát teljesíti v. vmely igényét kielégíti vki, vmi〉’ ❖ Sokan mind az ide valók, mind pedig az klſk kzül kivánták vala tlem (a’ kiknek elég nehezen eſett eleget nem tehetnem) hogy az ſénld betegſégek felöl-is adnék valami hozzá adáſt (1772 Marikovszky Márton C3033, [)()(5v]) | az alkalmazott részben az elemi mértanra támaszkodó irodalom különöztessék el a felsőbb ismereteket feltételező müvektől, hogy ez által azoknak is elég tétessék, kik az elemi mértanon tulmenni nem kivánnak (1846 Hetilap CD61) | hogyha olyan vasláncokkal volna megkötve a szövetség, mint a Kraszna folyó s olyan pecsét volna rátéve, mint a tokaji hegy: akkor is kettészakasztanám, ha ebben nekem eleget nem tesznek (1922 Móricz Zsigmond 9462004, 213) eleget tesz vminek a) ’〈annak kif-ére, hogy vmit teljesít, betart, ill. vminek megfelel(ve jár el) vki, vmi〉’ ❖ A’ Márk-Gróf, és Márk-Grófné hogy Gazdai köteleſségeknek eleget tennének, és a’ Hertzeget múlató beſzédeikkel annál illendöségeſebben tartanák, ſzüntelenül környüle valának (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 101) | a törvénynek eleget tesz (1844 Császár Ferenc 8081024, 126) | ha ígéretének eleget tesz, legkisebb panaszra sem lehet okunk (1856 Gyulai Pál CD10) | Tudom én mi a becsület. Eleget is tettem neki mindig (1952 Láng János 2051008, 28) | Bunge eleget tett kérésünknek (1982 Szegedi Péter ford.–Bunge 2029004, 540) | Behívásomnak eleget téve, négy napig utaztam Eszterházára (2005 Somssich-Szőgyény Béla 3148003, 839) b) ’〈vmely belső igénynek, kül. vágynak〉 kielégülést szerez’ ❖ Azon közben Hermene, a’ ki abban a’ Házban lakot, ohajtva várta a’ Hertzeget, tellyes lévén bizodalommal, hogy égö ſzerelmének majdan kivánsága ſzerént eleget fog tenni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 355) | A’ fiatalkori képzelődés az illy néma és lelketlen tárgyakban is sok gyönyört tudott találni, mindazáltal efféle szép tárgyak lelkem vágyainak nem tehettek egészen eleget (1845 Kis János¹ 8240004, 191) | Most azonban valami farsangi kedv fog el, hogy eleget tegyek a kiváncsiságomnak (1911 Kosztolányi Dezső 9359117, 61) | [a szentjánosbogár] csendes, meleg estéken a legaktívabb. S ilyenkor kutatja fel a repülő hím az üldögélő nőstényt, hogy eleget tegyenek fajfenntartási ösztöneiknek (1981 Herczeg Éva–Vojnits András 1065002, 66) c) (ritk, átv is) ’〈tartozásnak〉 megfizetésével véget vet’ ❖ A’ ki tartozásinak becsületesen eleget akar tenni, nem fél az lekötelezéstül (1830 Széchenyi István CD1501) | Több mint ötven esztendő adósságának teszünk eleget a Don-kanyarban lezajlott kegyetlen csata legalább 120 ezer elesett hősét képviselő, egyetlen névtelen áldozatának végső nyugovóra helyezésével (1999 Magyar Hírlap CD09) eleget tesz vmiért (rég) ’〈elkövetett bűnért, okozott kárért stb.〉 egyenértékű(nek vélt) árat fizet, ellenszolgáltatást nyújt, elégtételt ad’ ❖ Oh egek! így kiált fel Villanova-i sz. Tamás, bizonyára a legnagyobb csoda, és legnagyobb álmélkodásra érdemes, hogy Isten a vétekért, melyet ő annyira gyülöl, meghal, hogy azért eleget tegyen (1783 Ányos Pál 7012001, 15) | a’ meg-bántatásért-is elég tétetdjék (1790 Magyar Kurír C0316, 596).

2. ’nem kis mennyiség, mérték (vmiből), ill. nem kevés, az ige jelentéséből kikövetkeztethető (jellegű) dolog, es. nem kevés személy’ ❖ Én ezt a’ füvet […] a’ Kis-Megyeri tón túl lévö kis Halmokon böven teremni láttam, és belöle eleget ſzedtem, és moſt-is egy marékra valót nálam tartok (1775 Csapó József 7062001, 155) | négy eſztendő olta esmérik ſok Úri rendű Urak és Azonyságok ezt az én tréfa verſemet; elégnek olvastam fel magam is némelly víg Kompániákban, elégnek megvan Kézírásban is (1803 Csokonai Vitéz Mihály 7069015, XIII) | – Eleget öttek, ittanak, nagyságos uram, – szólt Pozsgay uram. – Csak pástétomnak való fejér liszt elfogyott 150 köböl. Hús, hal, ökör, borjú, bárány csordaszám, csak az idegen szakácsok számja harminchárom vala (1922 Móricz Zsigmond 9462004, 206) | az utunkra merőleges, a lovardához vezető ösvényekből volt elég (1987 Domokos Lajos² 1038002, 109) elege van vkinek (vmiből v. vkiből) ’〈annak kif-ére, hogy vki megelégel vmit v. vkit〉’ ❖ Emmyke már kiszórakozta magát, elege volt mára Picking tanár úrból is (1956 Gyárfás Miklós 2005064, 676) | Elegem van, menjünk innen – kelt ki magából segítőm (1990 Lovass Zoltán 1097002, 196) | arról beszélgettek, milyen fárasztók a szüleik vagy hogy mennyire elegük van az iskolából (2006 Amerika Kiadó 3260001, 10).

3. (msz-szerűen is) ’〈annak kif-ére, hogy a megnyilatkozó véget akar vetni annak, amit megelégelt〉’ ❖ Elég ne szolly többet ez is igen sok vólt (1780 e. Protestáns iskoladrámák 7467001, 247) | Immár elég legyen! (1824 Kisfaludy Sándor 8243049, 399) | Elég ebből a fecsegésből (1967 Csurka István 9096001, 13) | Most már aztán elég (2002 Magyar Hírlap CD09).

III. partikula 0

’〈Vmely tulajdonságnak, vmely cselekvés, történés mértékének stb. fokozati skálán való elhelyezésére.〉’

a. ’annyira, olyan mértékben, ami (vmely helyzetben, célra v. vki elvárásának) már megfelelő’ ❖ Én el-hagyám míg az  indúlatja tsendeſdék, és egy kevés pirongatáſom után, elég meg-ſzégyenittetettnek, és meg-ſzelídltnek látám lenni, hogy néki az én ſzíveſségemet ki-jelentsem (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353003, 181) | nincs a világon olyan ügyetlen ember a ki elég ügyes ne volna arra, hogy enni s inni tudjon (1875 Ábrányi Kornél² 8003003, 45) | ha nem elég korán mentem az újságoshoz Népszabiért, akkor már csak a Napi Maót és a Nemzetet akarták rám sózni (1998 Magyar Hírlap CD09) | kívül maradt, közvetlenül a kapu előtt toporogva, ahová – ha elég szemfüles – benyithatott volna (2008 Grecsó Krisztián 3123001, 12).

b. (tagadó állítmány mellett) ’〈a megnevezett tulajdonság fokozott mértékének kif-ére〉’ ❖ Ime tehát az első nemzeti nagy vállalat, egy fontos lánczszem abból, a’ mire nem lehet elég nagy figyelmet fordítanunk; a’ közlekedés ’s iparmozgalom könnyitéséből (1841 Pesti Hírlap CD61) | Az írók egy része a formális demokrácia jegyében nem győz elég harsányan tiltakozni bizonyos cenzúra ellen, melyet a politika gyakorol a szellem szabadsága fölött (1947 Magyar Hírlap CD09) | Nem lehetünk elég óvatosak a kerékpárok felkötésekor sem. Az egyébként stabil drótszamár rendkívül ingatag tud lenni a kocsi tetején (1996 Magyar Hírlap CD09).

J: elegendő.

Vö. CzF. elég¹, elég²; ÉrtSz. elég²; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. elég²; SzT. elég [2] , elegen; ÚMTsz. elég², elégen, eleget¹

elég² melléknév, főnév és partikula
ölég I. 19B8 II. 5B III. 0 (nyj)
I. melléknév 19B8
1.
a (vmely helyzetben, célra v. vki számára) szükségeset elérő, már megfelelő 〈mennyiség, mérték, nagyság〉, ill. ilyen mennyiségű, mértékű, nagyságú 〈dolog〉 v. ilyen mennyiségű 〈személy〉
Aszszonyt gyanúra meg fogtanak; de minthogy elég tanú nem lévén, egy hét mulva el bocsáttatott
(1775 Csokonai József)
öt órai szakadatlan tanítás, két percz kivételével, mely az átköltözésre elég volt
(1855 Rónay Jácint)
keresni fognak, és nekem nincs elég hatalmam, hogy megvédjelek
(1889 Mikszáth Kálmán)
Az új községekbe önként kell jelentkezni a gazdáknak s csak akkor lehet megcsinálni, ha elegen jelentkeznek
(1919 Móricz Zsigmond)
sok és drága a ma meglévő 3600 ausztriai kút: 2000, sőt 1700 bőven elég lenne
(1996 Magyar Hírlap)
nem lehetett könnyű dolga Kleinnek és embereinek, hogy a vizsgálatokhoz elég számú spontán pánikost toborozzanak
(2009 Szendi Gábor)
1a. (rendsz. állítmányként)
olyan 〈dolog〉, amely (vmely helyzetben, célra v. vki számára) már megfelelő, amelyen kívül más nem szükséges
ha azon Munkájoknak ſemmi egyéb haſznát nem látnák-is, elég jútalomnak tartják azt az örömöket, hogy az ö elmés Iráſaikat mindenek örömmel fogadják, és azokat nem tsak a’ Tudósok, hanem az Aſzſzonyok, Köz-Emberek, söt a’ Szolgák, ’s Szolgálók is haſzonnal olvaſsák
(1772 Tordai Sámuel)
Elég e’ hát az Idveſségre, tsak hinni? Nem elég
(1829 Márton István)
ha kevesen olvassák is, de biztos, hogy a legjobbak olvassák és ez nekem elég
(1940 Veres Péter)
Nem kell megszólalnom, mert egy pillantás az arcomra elég ahhoz, hogy a nő kiejtse a bőröndöt a kezéből
(2010 András László²)
1b. (állítmányként, gyakr. az az v. annyi utalószó mellett, hogy ksz-s alanyi mellékmondattal)
〈annak kif-ére, hogy a megnyilatkozó a diskurzusnak ezen a pontján (a megértéshez) nem tart szükségesnek több részletet elmondani, mint amennyit a mellékmondatban mond〉
Feltett ſzándékomat itt hoſzaſan meg nem irom, melly magában igen együgyü: elég az hogy ezen munkámmal a’ köz jót tehetſégem ſzerént elö mozditani iparkodtam
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Szónok: Oh nem úgy, barátom, Tudom hogy Nándor meghódolt, hogy a’ Dölyfös vezérnek meghajolt feje, De mint van máskép a’ dolog? Bikás: Ne kérdezd. Elég, hogy győztünk
(1826 Vörösmarty Mihály)
Úgy volt, ahogy volt, elég az hozzá, hogy ez a mennyegző foglalkoztatta az egész várost
(1948 Makai Imre ford.Gogol)
Nem részletezem a Gizi-regény fanyar eseménysorozatát. Elég annyi, hogy beleszerettem
(1981 Dénes Tibor)
1c. (állítmányként)
〈vmely esemény időpontjára vonatkoztatva, annak kif-ére, hogy nem szükséges előbb, korábban megtörténnie, mint a meghatározott időpontban, ráér akkor〉
Partos homokos helyen jókor kell vetni, mihelytt a főld fagya elmegyen; más fris főldben később, és aljas, vizenyős főldben elég martius elején
(1826 Fáy András¹)
Elég lesz, ha délután megyünk át Abbáziába
(1912 Laczkó Géza)
nem is mondta el senkinek. Vagy sikerül, vagy nem. Elég, ha akkor tudják meg, ha sikerül!
(1973 Csukás István)
a vadasparknak nem azonnal kell cserébe valamilyen állatot küldeni. Elég később, akkor, amikor a külföldi állatkertnek épp olyan állatra van szüksége, amit a veszprémi park tud adni
(2001 Magyar Hírlap)
1d. (a nem tagadószóval együtt, állítmányként, rendsz. hogy ksz-s alanyi mellékmondattal)
〈fokozó értelmű hozzátoldó kapcsolatos viszony első tagjában〉
a’ Baát arra-is reá-beſzéllették, hogy alíg ha Bojárdó Abdellával illetlen, és a’ ſzüzi tiſztaságot ſzeplösítö ſzövétségben nem élne, mert nem lévén elég, hogy nappal, de ſokſzor késö éjtſzakán-is egyes egyedül nála találtatik
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Nem elég tehát hogy megölnek, hanem még ki is akarnak rabolni?
(1865 Lauka Gusztáv)
Nem elég látod, hogy elcsalja tőled a feleségedet, hanem még ki is árulja másnak
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
Nem elég, hogy itt fönt, de lent is?!
(1987 Békés Pál)
nem elég a veszedelem, amelyben állandóan forog énmiattam, tetejében még nélkülöznie kell mindama asszonyi gondosságot és gyöngédséget is, amelyre koránál s helyzeténél fogva joggal igényt tarthatna
(2002 Rakovszky Zsuzsa)
1e. (tagadó állítmány mellett)
〈a jelzett szó által kifejezett dolog nagy mennyiségének, mértékének a jelölésére〉
Valóban, barátom, emelkedik lelkem, midőn barátságodnak édességét érzem, ’s nem győzök elég hálákat adni a’ Végezéseknek, hogy ismeretségedre ’s barátságodra méltóztattak
(1806 Kazinczy Ferenc)
Varsányi Irén játékáról nem lehet elég elragadtatással szólni
(1930 Schöpflin Aladár)
nem lehet elégszer hangsúlyozni
(1986 Czeizel Endre)
Sokan nem győznek elég képet készíteni arról a helyről, amelyet a világ szeptember 11. óta csak „ground zero”-nak ismer, és ami valaha New York jelképe, illetve a városba látogató turisták szeme előtt elsőként feltűnő épülete volt
(2001 Népszava szept. 24.)
1f. (tárgyraggal, hsz-szerűen)
annyira, ill. annyi ideig v. annyiszor, amennyi (vmely cél eléréséhez v. vki számára) már megfelelő
ha a’ beteg nehezen lélekzik, lába vagy egéſz teſte meg-dagadt: ekkor valamivel eröſsebb orvossághoz kell nyulni; de ekkor-is lehet mindenkor a’ Nro. 144. lévö ſzert meg-probálni, és gyakran eleget-is haſznál
(1778 Milesz József ford.Störck)
akkor bocsátjuk tehát méheinket először ki, midőn a’ levegő eleget megmelegedett
(1835 Vajda Péter)
Feküdjön vissza apám, pihenjen. Hiszen nem alhatott eleget!
(1905 Gárdonyi Géza)
könyvkiadásunk éveken keresztül nem törődött eleget azzal, mit is szeretnének elsősorban olvasni az olvasók
(1954 Darvas József)
nem tanult eleget, nem gyakorolt eleget
(1991 Fülöp Márta)
Eleget voltam velük ahhoz, hogy az arckifejezésükből az ilyen dolgokra könnyen rájöjjek
(2006 Barnás Ferenc)
1g. (tárgyraggal, hsz-szerűen, tagadó állítmány mellett)
〈a megnevezett cselekvés intenzitásának, gyakoriságának v. huzamosságának a kif-ére〉
tétovázó gondolkodásba eſtem el-annyira, hogy a’ kik elöbb esmértek, nem álmélkodháttak [!] eleget rajtam, és el-nem itélhették, mi bajom
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Esténként nem győzött eleget panaszkodni a férjének, a kit lassan-lassan féltékenynyé tett
(1889 Madarassy László)
ismétlem, mert nem lehet eleget ismételni
(1957 Méliusz József)
Az utazók internetes fórumain nem győzik eleget dicsérni a perzsák vendégszeretetét
(2009 Népszabadság febr. 14.)
2.
nem kevés v. nem kicsi 〈dolog, személy〉
Itt Debretzemben ſalyáta gyanánt eſzik ezen Bubolyitskát az ö gyökerével […]. Clusius Doktor azt irja, hogy ennek meg-étele után ö maga fö fájást ſzenvedett: Én elégſzer élvén véle, itt Debretzemben azt nem tapaſztaltam
(1775 Csapó József)
Elég vólt oly, ki ifiukorban, letzkéjét se tutta, ’s […] böltsességét, tudománnyát a ragyogó tsillagokig vitte
(1802 Bessenyei György¹)
Elég önmegtagadásomba került, becsületem megőrzése
(1855 Kövér Lajos)
[Pálffy Albertet] elegen látták e rejtekhelyen, valószínűleg rá is ismertek többen, de olyan rosszlelkű ember nem akadt, a ki följelentette volna
(1898 Vadnay Károly)
ettünk ölég füstüttet télen
(1929 Bohuniczky Szefi)
Lesz teendője elég, csak győzze tudással és lelkiismerettel
(2003 Népszabadság máj. 7.)
2a. (tárgyraggal, hsz-szerűen)
nem kis mértékben, ill. nem kevés ideig v. nem kevésszer
Földünknek bölcseit eleget forgatom, A természet szavát már régen hallgatom, És végre felleltem, hogy józan törvényünk, Akármit gondoljunk, csak örök Istenünk
(1772 Bessenyei György¹)
Az idáig követett római út az álló tábor északi bejárata irányában teljesen megszünik, s azonfelül a Nyárád terén bár eleget nyomoztam és kérdezősködtem, többé nyomára nem akadhattam
(1870 Orbán Balázs)
eleget szenvedek miatta!
(1907 Nagy Endre)
a gyászév még hosszú s ha a végit nem is várjuk ki, még eleget várhatunk
(1947 Németh László²)
Bálozott már maga eleget
(2009 Csaplár Vilmos)
II. főnév 5B
1.
a (vmely helyzetben, célra v. vki számára) szükségeset elérő, már megfelelő mennyiség, mérték (vmiből), ill. ilyen mennyiségű, mértékű, az ige jelentéséből kikövetkeztethető (jellegű) dolog
Hogy ha valamely orvoágnak ezt vagy amazt az eröt tulajdonitják, látván oſztán hogy az valóſággal nem kvetkezik, tſak hamar arra vetik okát, hogy nem eleget adtak belöle a’ betegnek
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
mikor elegünk van, ne epesszük többért magunkat
(1854 Vasárnapi Újság)
többet tudott az elégnél
(1884 Jókai Mór)
ebben a hónapban se fog már valami sokat keresni; sokat? Eleget se…
(1959 Sarkadi Imre)
eleget mondott ahhoz, hogy megértse
(1972 Tandori Dezső ford.Beckett)
Eleget eszik-e a baba?
(2002 Népszava febr. 4.)
eleget tesz vkinek
〈annak kif-ére, hogy vkinek a kérését, kívánságát teljesíti v. vmely igényét kielégíti vki, vmi〉
Sokan mind az ide valók, mind pedig az klſk kzül kivánták vala tlem (a’ kiknek elég nehezen eſett eleget nem tehetnem) hogy az ſénld betegſégek felöl-is adnék valami hozzá adáſt
(1772 Marikovszky Márton)
az alkalmazott részben az elemi mértanra támaszkodó irodalom különöztessék el a felsőbb ismereteket feltételező müvektől, hogy ez által azoknak is elég tétessék, kik az elemi mértanon tulmenni nem kivánnak
(1846 Hetilap)
hogyha olyan vasláncokkal volna megkötve a szövetség, mint a Kraszna folyó s olyan pecsét volna rátéve, mint a tokaji hegy: akkor is kettészakasztanám, ha ebben nekem eleget nem tesznek
(1922 Móricz Zsigmond)
eleget tesz vminek
a)
〈annak kif-ére, hogy vmit teljesít, betart, ill. vminek megfelel(ve jár el) vki, vmi〉
A’ Márk-Gróf, és Márk-Grófné hogy Gazdai köteleſségeknek eleget tennének, és a’ Hertzeget múlató beſzédeikkel annál illendöségeſebben tartanák, ſzüntelenül környüle valának
(1772 Mészáros Ignác ford.)
a törvénynek eleget tesz
(1844 Császár Ferenc)
ha ígéretének eleget tesz, legkisebb panaszra sem lehet okunk
(1856 Gyulai Pál)
Tudom én mi a becsület. Eleget is tettem neki mindig
(1952 Láng János)
Bunge eleget tett kérésünknek
(1982 Szegedi Péter ford.Bunge)
Behívásomnak eleget téve, négy napig utaztam Eszterházára
(2005 Somssich-Szőgyény Béla)
b)
〈vmely belső igénynek, kül. vágynak〉 kielégülést szerez
Azon közben Hermene, a’ ki abban a’ Házban lakot, ohajtva várta a’ Hertzeget, tellyes lévén bizodalommal, hogy égö ſzerelmének majdan kivánsága ſzerént eleget fog tenni
(1772 Mészáros Ignác ford.)
A’ fiatalkori képzelődés az illy néma és lelketlen tárgyakban is sok gyönyört tudott találni, mindazáltal efféle szép tárgyak lelkem vágyainak nem tehettek egészen eleget
(1845 Kis János¹)
Most azonban valami farsangi kedv fog el, hogy eleget tegyek a kiváncsiságomnak
(1911 Kosztolányi Dezső)
[a szentjánosbogár] csendes, meleg estéken a legaktívabb. S ilyenkor kutatja fel a repülő hím az üldögélő nőstényt, hogy eleget tegyenek fajfenntartási ösztöneiknek
(1981 Herczeg Éva–Vojnits András)
c) (ritk, átv is)
〈tartozásnak〉 megfizetésével véget vet
A’ ki tartozásinak becsületesen eleget akar tenni, nem fél az lekötelezéstül
(1830 Széchenyi István)
Több mint ötven esztendő adósságának teszünk eleget a Don-kanyarban lezajlott kegyetlen csata legalább 120 ezer elesett hősét képviselő, egyetlen névtelen áldozatának végső nyugovóra helyezésével
(1999 Magyar Hírlap)
eleget tesz vmiért
(rég)
〈elkövetett bűnért, okozott kárért stb.〉 egyenértékű(nek vélt) árat fizet, ellenszolgáltatást nyújt, elégtételt ad
Oh egek! így kiált fel Villanova-i sz.szent Tamás, bizonyára a legnagyobb csoda, és legnagyobb álmélkodásra érdemes, hogy Isten a vétekért, melyet ő annyira gyülöl, meghal, hogy azért eleget tegyen
(1783 Ányos Pál)
a’ meg-bántatásért-is elég tétetdjék
(1790 Magyar Kurír)
2.
nem kis mennyiség, mérték (vmiből), ill. nem kevés, az ige jelentéséből kikövetkeztethető (jellegű) dolog, es. nem kevés személy
Én ezt a’ füvet […] a’ Kis-Megyeri tón túl lévö kis Halmokon böven teremni láttam, és belöle eleget ſzedtem, és moſt-is egy marékra valót nálam tartok
(1775 Csapó József)
négy eſztendő olta esmérik ſok Úri rendű Urak és Azonyságok ezt az én tréfa verſemet; elégnek olvastam fel magam is némelly víg Kompániákban, elégnek megvan Kézírásban is
(1803 Csokonai Vitéz Mihály)
Eleget öttek, ittanak, nagyságos uram, – szólt Pozsgay uram. – Csak pástétomnak való fejér liszt elfogyott 150 köböl. Hús, hal, ökör, borjú, bárány csordaszám, csak az idegen szakácsok számja harminchárom vala
(1922 Móricz Zsigmond)
az utunkra merőleges, a lovardához vezető ösvényekből volt elég
(1987 Domokos Lajos²)
elege van vkinek (vmiből v. vkiből)
〈annak kif-ére, hogy vki megelégel vmit v. vkit〉
Emmyke már kiszórakozta magát, elege volt mára Picking tanár úrból is
(1956 Gyárfás Miklós)
Elegem van, menjünk innen – kelt ki magából segítőm
(1990 Lovass Zoltán)
arról beszélgettek, milyen fárasztók a szüleik vagy hogy mennyire elegük van az iskolából
(2006 Amerika Kiadó)
3. (msz-szerűen is)
〈annak kif-ére, hogy a megnyilatkozó véget akar vetni annak, amit megelégelt〉
Elég ne szolly többet ez is igen sok vólt
(1780 e. Protestáns iskoladrámák)
Immár elég legyen!
(1824 Kisfaludy Sándor)
Elég ebből a fecsegésből
(1967 Csurka István)
Most már aztán elég
(2002 Magyar Hírlap)
III. partikula 0
〈Vmely tulajdonságnak, vmely cselekvés, történés mértékének stb. fokozati skálán való elhelyezésére.〉
a.
annyira, olyan mértékben, ami (vmely helyzetben, célra v. vki elvárásának) már megfelelő
Én el-hagyám míg az  indúlatja tsendeſdék, és egy kevés pirongatáſom után, elég meg-ſzégyenittetettnek, és meg-ſzelídltnek látám lenni, hogy néki az én ſzíveſségemet ki-jelentsem
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
nincs a világon olyan ügyetlen ember a ki elég ügyes ne volna arra, hogy enni s inni tudjon
(1875 Ábrányi Kornél²)
ha nem elég korán mentem az újságoshoz Népszabiért, akkor már csak a Napi Maót és a Nemzetet akarták rám sózni
(1998 Magyar Hírlap)
kívül maradt, közvetlenül a kapu előtt toporogva, ahová – ha elég szemfüles – benyithatott volna
(2008 Grecsó Krisztián)
b. (tagadó állítmány mellett)
〈a megnevezett tulajdonság fokozott mértékének kif-ére〉
Ime tehát az első nemzeti nagy vállalat, egy fontos lánczszem abból, a’ mire nem lehet elég nagy figyelmet fordítanunk; a’ közlekedés ’s iparmozgalom könnyitéséből
(1841 Pesti Hírlap)
Az írók egy része a formális demokrácia jegyében nem győz elég harsányan tiltakozni bizonyos cenzúra ellen, melyet a politika gyakorol a szellem szabadsága fölött
(1947 Magyar Hírlap)
Nem lehetünk elég óvatosak a kerékpárok felkötésekor sem. Az egyébként stabil drótszamár rendkívül ingatag tud lenni a kocsi tetején
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. elég¹, elég²; ÉrtSz. elég²; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. elég²; SzT. elég [2] , elegen; ÚMTsz. elég², elégen, eleget¹

Beállítások