elfelejt ts ige 4b3

1. (átmenetileg) nem képes az emlékezetébe, tudatába idézni, ill. ott megjeleníteni vmit v. vkit’ ❖ lehetetlen légyen néki egy olly haſonlithatatlan ſzépségü, és ſzivböl ſzeretett Kedvesének el-veſztését elöbb eſzéböl ki-verni, míg a’ halál azt véle el-nem felejteti (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 302) | A’ mi keveſet tanúltak ezek az iskolákban, azt-is mingyárt el-felejtették, nem lévén abban ſemmi gyakorláſok (1790 Decsy Sámuel 7078012, 119) | valami Fehér Gyula, olyan közönséges név, amit az ember a másik percben megint elfelejt (1858 Jókai Mór CD18) | sohasem fogom elfelejteni alakját, a mint szapora léptekkel fel-feltünt előttem akkoriban (1909 Budapesti Szemle C7675, 358) | vedd elő a receptet (vagy szakácskönyvet), hogy ne kelljen később maszatos kézzel szaladgálni, ha elfelejtenéd, hogyan kell folytatni az étel készítését (1990 Frank Júlia CD19).

2. (rendsz. fn-i ign-i, ill. deverbális nomenképzővel ellátott tárggyal) ’〈annak kif-ére, hogy vmely készséget, jártasságot, gyakorlottságot elveszít(ve vmely cselekvésre nem képes) vki, vmi〉’ ❖ a’ Palesztinai had után nem hadakoztak, de azért el nem felejtették a’ kard forgatást (1808 Virág Benedek 8522061, 451) | Szemerénk Pétzelen űzi a gazdaságot; ront, épít erősen. Attól tartok, hogy a Lessing’ fetskéjének, melly a Városra ment lakni, ’s elfelejtette az éneklést, sorsa ne érje (1813 Kazinczy Ferenc C2563, 299) | tollamat hébehóba tintába mártom […], nehogy a dohányültetés mellett a betüvetés mesterségét elfelejtsem (1864 Vajda János 8503094, 239) | a járást elfelejtett régi betegek az ágy szélén üldögélnek (1918 Krúdy Gyula CD54) | Tizenegy év lélektipró és szellemrabló világában az ember […] elfelejtett hinni és elfelejtett imádkozni (1981 Dénes Tibor 9812001, 9).

3. ’〈csoport, közösség〉 nem tart számon, kollektív emlékezetében nem őriz meg vkit, vmit, ill. 〈vmely szokást, hagyományt stb.〉 nem űz, nem gyakorol v. 〈vmely dolgot〉 nem használ’ ❖ egy egész nemzet meddig tanul meg valamely idegen nyelvet tökéletesen és mikor felejti el a magáét? (1778 Bessenyei György¹ C1084, 12) | Kölcsey, Bajza több csinos ballada s románczféle költeménye nem vált vérré a nemzetben s mai nap már úgyszólván el van felejtve (1865 Greguss Ágost 8163004, 86) | [egy] félig elfelejtett magyar tudós tragikus emlékét idézzük fel most, nyelvtudományunk egyik legnagyobb alakjáét, Reguly Antalét (1939 Szerb Antal 9668008, 72) | A jövőben felbukkanó párhuzamok […] talán újabb részleteket mondanak majd el erről az érdekes és elfelejtett zsidó szokásról (1942 Scheiber Sándor 9588001, 251) | az a furcsa stíluskeveredés, amelyet az elfelejtett, hagyományos lámpaernyők és az avantgárd design közösen alkottak (1999 Lakáskultúra CD39).

3a. ’〈annak kif-ére, hogy vkinek vmely, számára fontos személyhez v. dologhoz való (érzelmi) kötődése v. azzal való kapcsolata (idővel) megszűnik, ill. emlékét nem őrzi, engedi feledésbe merülni〉’ ❖ Tudom hogy lehetetlen leſzſz Kednek engemet el-felejteni! (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353003, 180) | Azért hatalmas, nagy népek között, El ne felejtsd hazád és nemzeted! (1854 Tompa Mihály CD01) | Semmiféle fogadalmat nem tettem első férjem halálakor, lassan elfelejtettem szegényt (1906 Krúdy Gyula C2830, 144) | Ibinek talán szintén megvannak a gondjai, azért nem ír. Vagy jó dolgában felejtette el régi barátját? (1983 Balla László 1010019, 205).

3b. (gyakr. felsz módban v. ható igei alakban) ’〈annak kif-ére, hogy vki lemond, letesz vkiről, vmiről, ill. felhagy vmivel〉’ ❖ Még érzéketlen nem vagyok […]. Még eddig iuságom’ álmait El nem felejthetém (1834 Eötvös József 8126021, 15) | [Külföldön] tanulj meg dolgozni. Ha hazajöhetsz megint urnak, elfelejtheted (1906 Népszava dec. 8. C7474, 3) | ez a javaslat visszaállítaná az öncenzúra – hála istennek! – elfelejtett szokását (1998 Országgyűlési Napló CD62) | Felejtsd már el ezt a gyereket, nem való a csapatba! (1998 Magyar Hírlap CD09) | Maier augusztusban súlyos motorbalesetet szenvedett, egy ideig úgy volt, hogy amputálni kell a lábát, aztán azt mondták az orvosok, hogy szerencséje van, megmarad a lába, de a versenyzést felejtse el (2002 Magyar Hírlap CD09).

4. (szépítő is) ’〈annak kif-ére, hogy arról, amivel, akivel teendője lenne, megfeledkezik, ill. vmely teendőt, kötelezettséget (feledékenységből) elmulaszt vki〉’ ❖ A kérdés barátnak szívét kisérgeti, Hogy vajjon – mit ígért, azt el nem felejti? (1772 Barcsay Ábrahám 7019026, 54) | hol annyi mindenféle apróságokról kell gondoskodni, nagyon könnyü egyet-mást elfelejteni (1855 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045003, 159) | [Vilma:] Találkoztam dr. Beckkel. […] Azt mondta, hogy ma délután kint volt a gyereknél és jó volna, ha kimennél hozzá. […] Róza (elsápad. Merengve): Szegényke! Őt mindig elfelejtem! (1915 Füst Milán CD10) | [a műtős] elfelejtette az autoklávot. A masina kiégett (1957 Benedek István 9041009, 277) | leszállsz a villamosról, és seggre esel a járdaszigeten, mert a fényesre taposott, csúszós havat itt elfelejtették sóval, salakkal vagy hamuval megszórni (1985 Grendel Lajos 1060004, 433).

5. ’〈annak kif-ére, hogy vki (átmenetileg) figyelmen kívül hagy, nem tudatosít magában vmit, ill. (tudatosan) nem gondol rá, nem törődik vele〉’ ❖ Minden gyötrelmeimet el-felejtöttem: hogy tégödet mög-láttalak (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116006, 199) | Gusztáv, ne felejtse el, hogy teljes őszinteséggel tartozik nekem (1903 Kóbor Tamás 1081002, 133) | [Courbet] naivul „naturális allegóriának” nevezi a képet, – egész helyesen, de közben elfelejti, hogy ez tulajdonképpen a legnagyobb belső ellentmondás (1937 Bernáth Aurél 9052009, 145) | elfelejtettem, hogy Nemzetőr vagyok, akinek kötelessége a törvénytelenséget megakadályozni (1978 Kabdebó Tamás 9816001, 26).

5a. ’〈vmely tettet, magatartást stb.〉 meg nem történtnek tekint(ve hibaként nem számít be vkinek) vki’ ❖ Minthogy meg-esméred, Hibázáſod, ’s tlem botsánattyát kéred. Én-is el-felejtem gorombaságodat (1788 Bécsi Magyar Múzsa 7449009, 157) | Mindent elfelejtenék neki; de azt soha, hogy téged féltékennyé akart tenni a nőd ellen (1882 Jókai Mór CD18) | Felejtsük el, ami történt … most menjen és végezze a munkáját (1937 Zilahy Lajos 9799002, 47) | A nyugati világ hamar elfelejtette Hruscsovnak a magyar forradalom vérbe fojtását (1994 Urbán Károly CD17).

6. elfelejti magát (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy megfeledkezik magáról vki, nem ügyel arra, hogy mit tesz v. mond, ill. mi történik vele v. körülötte〉’ ❖ El-felejted magad! de most meg-botsátom, Mert iúságodban bátor Szíved’ látom (1773 Teleki Ádám ford.–Corneille C4103, 35) | annyira elfelejtettem magam, hogy akkor vettem észre, mikor a könyv végére értem, s már éjfél volt (1826 Kazinczy Ferenc C4936, 516) | Marczi nem állhatná-ki, hogy [a színdarabban] a’ vajda jobbágyin kegyetlenkedik, elfelejti magát, ’s fölkiált: ugyan vágja pofon kentek azt a’ czudar vajdát! (1833 Munkácsy János 8323003, 159) | Ez az erdőszag, ez a zsongó homály, ezek a dorongutak, páfrányok, mohák, gombák, labodák, taplók mindenütt ugyanazok. Néha percekre elfelejtem magamat (1948 Tersánszky Józsi Jenő 9706010, 111).

Vö. CzF. elfelejt · elfelejtés; ÉrtSz.; TESz. feled; ÉKsz.; SzT. ~, elfelejtet, elfelejtett

elfelejt tárgyas ige 4b3
1.
(átmenetileg) nem képes az emlékezetébe, tudatába idézni, ill. ott megjeleníteni vmit v. vkit
lehetetlen légyen néki egy olly haſonlithatatlan ſzépségü, és ſzivböl ſzeretett Kedvesének el-veſztését elöbb eſzéböl ki-verni, míg a’ halál azt véle el-nem felejteti
(1772 Mészáros Ignác ford.)
A’ mi keveſet tanúltak ezek az iskolákban, azt-is mingyárt el-felejtették, nem lévén abban ſemmi gyakorláſok
(1790 Decsy Sámuel)
valami Fehér Gyula, olyan közönséges név, amit az ember a másik percben megint elfelejt
(1858 Jókai Mór)
sohasem fogom elfelejteni alakját, a mint szapora léptekkel fel-feltünt előttem akkoriban
(1909 Budapesti Szemle)
vedd elő a receptet (vagy szakácskönyvet), hogy ne kelljen később maszatos kézzel szaladgálni, ha elfelejtenéd, hogyan kell folytatni az étel készítését
(1990 Frank Júlia)
2. (rendsz. fn-i ign-i, ill. deverbális nomenképzővel ellátott tárggyal)
〈annak kif-ére, hogy vmely készséget, jártasságot, gyakorlottságot elveszít(ve vmely cselekvésre nem képes) vki, vmi〉
a’ Palesztinai had után nem hadakoztak, de azért el nem felejtették a’ kard forgatást
(1808 Virág Benedek)
Szemerénk Pétzelen űzi a gazdaságot; ront, épít erősen. Attól tartok, hogy a Lessing’ fetskéjének, melly a Városra ment lakni, ’s elfelejtette az éneklést, sorsa ne érje
(1813 Kazinczy Ferenc)
tollamat hébehóba tintába mártom […], nehogy a dohányültetés mellett a betüvetés mesterségét elfelejtsem
(1864 Vajda János)
a járást elfelejtett régi betegek az ágy szélén üldögélnek
(1918 Krúdy Gyula)
Tizenegy év lélektipró és szellemrabló világában az ember […] elfelejtett hinni és elfelejtett imádkozni
(1981 Dénes Tibor)
3.
〈csoport, közösség〉 nem tart számon, kollektív emlékezetében nem őriz meg vkit, vmit, ill. 〈vmely szokást, hagyományt stb.〉 nem űz, nem gyakorol v. 〈vmely dolgot〉 nem használ
egy egész nemzet meddig tanul meg valamely idegen nyelvet tökéletesen és mikor felejti el a magáét?
(1778 Bessenyei György¹)
Kölcsey, Bajza több csinos ballada s románczféle költeménye nem vált vérré a nemzetben s mai nap már úgyszólván el van felejtve
(1865 Greguss Ágost)
[egy] félig elfelejtett magyar tudós tragikus emlékét idézzük fel most, nyelvtudományunk egyik legnagyobb alakjáét, Reguly Antalét
(1939 Szerb Antal)
A jövőben felbukkanó párhuzamok […] talán újabb részleteket mondanak majd el erről az érdekes és elfelejtett zsidó szokásról
(1942 Scheiber Sándor)
az a furcsa stíluskeveredés, amelyet az elfelejtett, hagyományos lámpaernyők és az avantgárd design közösen alkottak
(1999 Lakáskultúra)
3a.
〈annak kif-ére, hogy vkinek vmely, számára fontos személyhez v. dologhoz való (érzelmi) kötődése v. azzal való kapcsolata (idővel) megszűnik, ill. emlékét nem őrzi, engedi feledésbe merülni〉
Tudom hogy lehetetlen leſzſz Kednek engemet el-felejteni!
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
Azért hatalmas, nagy népek között, El ne felejtsd hazád és nemzeted!
(1854 Tompa Mihály)
Semmiféle fogadalmat nem tettem első férjem halálakor, lassan elfelejtettem szegényt
(1906 Krúdy Gyula)
Ibinek talán szintén megvannak a gondjai, azért nem ír. Vagy jó dolgában felejtette el régi barátját?
(1983 Balla László)
3b. (gyakr. felsz módban v. ható igei alakban)
〈annak kif-ére, hogy vki lemond, letesz vkiről, vmiről, ill. felhagy vmivel〉
Még érzéketlen nem vagyok […]. Még eddig iuságom’ álmait El nem felejthetém
(1834 Eötvös József)
[Külföldön] tanulj meg dolgozni. Ha hazajöhetsz megint urnak, elfelejtheted
(1906 Népszava dec. 8.)
ez a javaslat visszaállítaná az öncenzúra – hála istennek! – elfelejtett szokását
(1998 Országgyűlési Napló)
Felejtsd már el ezt a gyereket, nem való a csapatba!
(1998 Magyar Hírlap)
Maier augusztusban súlyos motorbalesetet szenvedett, egy ideig úgy volt, hogy amputálni kell a lábát, aztán azt mondták az orvosok, hogy szerencséje van, megmarad a lába, de a versenyzést felejtse el
(2002 Magyar Hírlap)
4. (szépítő is)
〈annak kif-ére, hogy arról, amivel, akivel teendője lenne, megfeledkezik, ill. vmely teendőt, kötelezettséget (feledékenységből) elmulaszt vki〉
A kérdés barátnak szívét kisérgeti, Hogy vajjon – mit ígért, azt el nem felejti?
(1772 Barcsay Ábrahám)
hol annyi mindenféle apróságokról kell gondoskodni, nagyon könnyü egyet-mást elfelejteni
(1855 Benkő Dániel ford.Stephens)
[Vilma:] Találkoztam dr.doktor Beckkel. […] Azt mondta, hogy ma délután kint volt a gyereknél és jó volna, ha kimennél hozzá. […] Róza (elsápad. Merengve): Szegényke! Őt mindig elfelejtem!
(1915 Füst Milán)
[a műtős] elfelejtette az autoklávot. A masina kiégett
(1957 Benedek István)
leszállsz a villamosról, és seggre esel a járdaszigeten, mert a fényesre taposott, csúszós havat itt elfelejtették sóval, salakkal vagy hamuval megszórni
(1985 Grendel Lajos)
5.
〈annak kif-ére, hogy vki (átmenetileg) figyelmen kívül hagy, nem tudatosít magában vmit, ill. (tudatosan) nem gondol rá, nem törődik vele〉
Minden gyötrelmeimet el-felejtöttem: hogy tégödet mög-láttalak
(1807 Dugonics András ford.Voltaire)
Gusztáv, ne felejtse el, hogy teljes őszinteséggel tartozik nekem
(1903 Kóbor Tamás)
[Courbet] naivul „naturális allegóriának” nevezi a képet, – egész helyesen, de közben elfelejti, hogy ez tulajdonképpen a legnagyobb belső ellentmondás
(1937 Bernáth Aurél)
elfelejtettem, hogy Nemzetőr vagyok, akinek kötelessége a törvénytelenséget megakadályozni
(1978 Kabdebó Tamás)
5a.
〈vmely tettet, magatartást stb.〉 meg nem történtnek tekint(ve hibaként nem számít be vkinek) vki
Minthogy meg-esméred, Hibázáſod, ’s tlem botsánattyát kéred. Én-is el-felejtem gorombaságodat
(1788 Bécsi Magyar Múzsa)
Mindent elfelejtenék neki; de azt soha, hogy téged féltékennyé akart tenni a nőd ellen
(1882 Jókai Mór)
Felejtsük el, ami történt … most menjen és végezze a munkáját
(1937 Zilahy Lajos)
A nyugati világ hamar elfelejtette Hruscsovnak a magyar forradalom vérbe fojtását
(1994 Urbán Károly)
6. elfelejti magát (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy megfeledkezik magáról vki, nem ügyel arra, hogy mit tesz v. mond, ill. mi történik vele v. körülötte〉
El-felejted magad! de most meg-botsátom, Mert iúságodban bátor Szíved’ látom
(1773 Teleki Ádám ford.Corneille)
annyira elfelejtettem magam, hogy akkor vettem észre, mikor a könyv végére értem, s már éjfél volt
(1826 Kazinczy Ferenc)
Marczi nem állhatná-ki, hogy [a színdarabban] a’ vajda jobbágyin kegyetlenkedik, elfelejti magát, ’s fölkiált: ugyan vágja pofon kentek azt a’ czudar vajdát!
(1833 Munkácsy János)
Ez az erdőszag, ez a zsongó homály, ezek a dorongutak, páfrányok, mohák, gombák, labodák, taplók mindenütt ugyanazok. Néha percekre elfelejtem magamat
(1948 Tersánszky Józsi Jenő)
Vö. CzF. elfelejt · elfelejtés; ÉrtSz.; TESz. feled; ÉKsz.; SzT. ~, elfelejtet, elfelejtett

Beállítások