elhallgat ige 5a

1. tn (átv is) ’beszédet, ill. sírást, nevetést stb. abbahagy’ ❖ Kleombrot’ halgaſs-el; […]. Az Iſtenek ellen ki-kelni nem lehet (1772 Bessenyei György¹ C1075, 85) | Egy Dajka, ſírván ſokat a’ gyermek, fenyegeti azt, hogy, ha nem alunnék, a’ Farkaſnak veti; […] de a’ gyermek el-aludt, és el-halgatott (1776 Esopus meséi ford. C1642, 65) | [A kísértet] Némelykor nevetett, Hol megint elhallgatott (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | hol az irott történelem megszünik, ott kezdődnek a szájhagyományok, hol ezek végződnek, ott beszélni kezdnek az épületek romjai, a kézmüvek hátrahagyott példányai, hol ezek is elhallgatnak, ott megszóllal a föld (1868 Orbán Balázs 8340002, 33) | Mikor elmegy mellettük, olyan hirtelen hallgatnak el, hogy zavarba jön (1915 Karinthy Frigyes CD10) | [Simon] befogja az orrát, mert képtelen elviselni monoton horkolását. Péter elhallgat, a lakásra csend borul (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈állat〉 hangját tovább nem hallatja, elnémul’ ❖ egy rz a’ kas körl mint valami sípoló bongást tsinál, erre [a méhek] mindnyájan el-halgatnak (1782 Veszelszki Antal 7375005, 7) | azután, hogy a kutya elhallgatott, mély csendesség lett a vidéken (1872 Jókai Mór CD18) | a nagy macskák is elhallgatnak (1985 Bodor Ádám 1020003, 35).

1b. ’〈hangot kibocsátó eszköz, készülék v. hangszer〉(abbahagyva működését) már nem szól (többé), elnémul’ ❖ a flóta elhallgat (1793 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Schikaneder C1329, 459) | Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj (1850 Jókai Mór CD18) | Aztán azok a régi házak a Tabánban, amelyeknek zsenillia függönyös ablakai mögött a varrógép pörgött, de néha meglebbent a függöny, és a varrógép akkor elhallgatott (1909 Krúdy Gyula CD54) | elhallgat a rádió, eltűnik a televíziós kép (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. tn elhallgat vmivel (/ritk) ’vminek az említésével nem él, v. nem hozakodik elő vmivel, ill. vmely szóbeli megnyilatkozással tovább nem él, felhagy vele’ ❖ El hallgattál a’ hónapokra írt versemmel is. Írd meg, mi a’ bajok (1790 Főldi János C2555, 107) | El jöve ide a Grófné, s már féltem miként tarthassam e leveleket kezem között. Szerentsémre elő nem hozá, és én nem tartottam illetlenségnek azokkal el halgatni (1818 Dessewffy József C2569, 178) | az asszony maga is jónak vélte elhallgatni a torkolással, különben a két gyerek maga is elhiszi, hogy ők a legélhetetlenebbek széles e világon (1857 Vas Gereben 8514012, 9) | még Szádi Márk is elhallgatott csípős megjegyzéseivel (1922 Babits Mihály 9014126, 71) | hogy kiderült, nem kiló-, hanem mázsaszám csempésznek az országba és az országon át kábítószereket – [a francia kommunisták] jobbnak látták elhallgatni vele (1981 Népszabadság ápr. 18. C7831, 4).

3. tn ’〈hang(zás), ill. vmely szóbeli megnyilatkozás (folyamata)〉 félbemarad v. (fokozatosan) abbamarad, megszűnik’ ❖ Már el halgattak az Ebek’ eſtvéli ugatá (1787–1792 Gáti István 7116013, 6) | A fütty s a taps elhallgatott (1847 Petőfi Sándor CD01) | minden nevetgélés, viháncolás elhallgatott az udvaron (1922 Krúdy Gyula CD54) | különös, „elektronikus” hangot hallottak, […]. Egy idő múlva – nem tudják, mennyi idő elteltével – a hang elhallgatott (1983 Pető Gábor Pál 1119003, 126) | a főigazgatót érintő bírálatok legalább elhallgattak (2001 Országgyűlési Napló CD62).

3a. ’〈vmely hangadással járó természeti jelenség〉(fokozatosan halkulva) megszűnik, nem folytatódik’ ❖ Reggel felé elhallgatott […] a vihar (1854 Jókai Mór CD18) | elhallgat kint a szél (1999 Magyar Hírlap CD09).

3b. (vál) ’〈vmely irodalom v. annak vmely ága, műfaja〉 nem él tovább, (fokozatosan) megszűnik’ ❖ Az irodalmi költészet pedig egy pár évtizedig elhallgat s azután idegen tárgyakról, latin, franczia, német mintákra kezdi írni műveit (1873 Arany László 8015004, 256) | maga a műfaj [ti. a népszínmű] is mindjobban elhallgatott (1915 RévaiNagyLex. C5709, 165) | a norvég irodalom évszázadokra elhallgatott (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 97) | 1949–53 közt líránk eszmei művészi képlete is mélyrehatóan átalakult. Hirtelen elhallgatott a polgári líra (1966 Tóth Dezső CD53).

4. tn ’〈vmely művész, kül. író, költő〉(nyilvános) tevékenységével felhagy’ ❖ mióta Manzoni elhallgatott, az olasz irodalom nem egyéb sivatagnál (1856 Salamon Ferenc 8402017, 73) | a magyar írók ez idő tájt kényszerülve vagy önként mindnyájan elhallgattak (1869 Gyulai Pál 8173010, 372) | [Rossini] elhallgat s életének további folyamán, 38 év alatt mindössze egy híressé lett Stabat Mater-t (1832, átdolgozott, új formájában 1841), néhány egyházi kompozíciót s kisebb zongoradarabokat ír (1931 ZeneiLex. CD49) | Kornis Mihály közéleti publicistaként annyira elhallgatott, hogy újabban színházi szösszenetekkel helyettesíti harcos önmagát (2000 Magyar Hírlap CD09).

5. tn ’megszűnik (működni) vmi’ ❖ a’ köſzvény, negyednapi hideg-lelés […] és más hoſzſzas nyavalyák, nyárban […] el-halgatnak (1786 Mátyus István C3067, 192) | Az a’ tűz, mellyet a’ Természet alkotott az Aszszonyok’ szemébe, olly sebessen elragad, hogy azt csak egyj nyájas szó is dühös lángokra gerjeszti, ’s az erőtlen ész elhalgat (1819 Katona József 8226025, 189) | Az élet végén a szív hallgat el (1975 Páskándi Géza 2042053, 96) | A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

6. ts ’〈vmennyi időn keresztül〉 hosszasan(, figyelemmel) hallgat, ill. végighallgat vmit, vkit’ ❖ más tanitáſokat-is el halgat a’ nép, de nem igen követi (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 582) | Le-leűlök egy magányos fa alatt, és órákig elhallgatom, mint zizegnek lombjai (1847 Petőfi Sándor 8366456, 62) | nekem mindig és nagyon érdekes volt elhallgatni őt (1928 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | elnéztem, ami látnivaló akadt, elhallgattam a hangszekrényből érkező parancsokat (1975 Kertész Imre² CD41).

6a. ’szó nélkül hagy(va eltűr, elvisel) vmit’ ❖ ſzerelemröl kezde Bagiſtánes velem beſzélleni, kinek el halgatom ſzemtelen ſzavait (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 274) | Ha engem most katonának visznek, Ki hallgatja el azt a szörnyü sirást, a mit ez a hét gyerek tesz? (1855 Vas Gereben C4375, 12) | ha az apánk, anyánk istenét szidják öcsém, azt mégse hallgathatnánk el! (1907 Csizmadia Sándor¹ 9089011, 281) | [pontyfogással] dicsekedett nagy komolyan Kolja. De ezt már nem tudtam elhallgatni. – Mondd, Kolja, miért hazudsz? (1967 Népszava febr. 26. ford. C4831, 8).

7. ts ’〈annak kif-ére, hogy nem említ, nem hoz szóba(, és ezzel eltitkol v. említésre méltónak sem tart) vmit, vkit〉’ ❖ ha felettébb bven foly a’ hó-ſzámi vér, abból-is gonoſz nyavalyák ſzármaznak; de ezt moſt el-halgatom, mivel ritkábban trténik-meg, mint annak meg-rekedeſe (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 365) | Orondátesnek, ugy Limakusnak is mindeneket elö beſzéllett Kléoné, el halgatván Orondáteshez való ſzerelmét (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 54) | nem hallgathatom el köszönetemet (1844 Czakó Zsigmond 8073001, 14) | Meg is egyeztek a sajtó híres képviselői, hogy elhallgatják lapjaikban a világtörténelmi botrányt (1918 Krúdy Gyula CD54) | [a fegyverszünet] meghosszabbitását a február 26-iki hivatalos lap elhallgatta (1932 e. Németh Andor 9480002, 68) | olyan – sokáig méltatlanul elhallgatott – pedagógusok is szóba kerülnek [a könyvben], mint a szegedi Bognár Cecil és Várkonyi Hildebrand Dezső (1992 Pukánszky Béla² 2050014, 88) | a hagyaték egykori tulajdonosát a szabadságharcért – e titáni harcért – lelkesedő könyvkereskedő szemérmesen elhallgatta (1998 Kovács József László CD52) | Egy nevét elhallgató tótújfalui asszony (2002 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elhallgathat, elhallgattatik; ÚMTsz.

elhallgat ige 5a
1. tárgyatlan (átv is)
beszédet, ill. sírást, nevetést stb. abbahagy
Kleombrot’ halgaſs-el; […]. Az Iſtenek ellen ki-kelni nem lehet
(1772 Bessenyei György¹)
Egy Dajka, ſírván ſokat a’ gyermek, fenyegeti azt, hogy, ha nem alunnék, a’ Farkaſnak veti; […] de a’ gyermek el-aludt, és el-halgatott
(1776 Esopus meséi ford.)
[A kísértet] Némelykor nevetett, Hol megint elhallgatott
(1830 e. Kisfaludy Károly)
hol az irott történelem megszünik, ott kezdődnek a szájhagyományok, hol ezek végződnek, ott beszélni kezdnek az épületek romjai, a kézmüvek hátrahagyott példányai, hol ezek is elhallgatnak, ott megszóllal a föld
(1868 Orbán Balázs)
Mikor elmegy mellettük, olyan hirtelen hallgatnak el, hogy zavarba jön
(1915 Karinthy Frigyes)
[Simon] befogja az orrát, mert képtelen elviselni monoton horkolását. Péter elhallgat, a lakásra csend borul
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
〈állat〉 hangját tovább nem hallatja, elnémul
egy rz a’ kas körl mint valami sípoló bongást tsinál, erre [a méhek] mindnyájan el-halgatnak
(1782 Veszelszki Antal)
azután, hogy a kutya elhallgatott, mély csendesség lett a vidéken
(1872 Jókai Mór)
a nagy macskák is elhallgatnak
(1985 Bodor Ádám)
1b.
〈hangot kibocsátó eszköz, készülék v. hangszer〉 (abbahagyva működését) már nem szól (többé), elnémul
a flóta elhallgat
(1793 Csokonai Vitéz Mihály ford.Schikaneder)
Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj
(1850 Jókai Mór)
Aztán azok a régi házak a Tabánban, amelyeknek zsenillia függönyös ablakai mögött a varrógép pörgött, de néha meglebbent a függöny, és a varrógép akkor elhallgatott
(1909 Krúdy Gyula)
elhallgat a rádió, eltűnik a televíziós kép
(1999 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan elhallgat vmivel (/ritk)
vminek az említésével nem él, v. nem hozakodik elő vmivel, ill. vmely szóbeli megnyilatkozással tovább nem él, felhagy vele
El hallgattál a’ hónapokra írt versemmel is. Írd meg, mi a’ bajok
(1790 Főldi János)
El jöve ide a Grófné, s már féltem miként tarthassam e leveleket kezem között. Szerentsémre elő nem hozá, és én nem tartottam illetlenségnek azokkal el halgatni
(1818 Dessewffy József)
az asszony maga is jónak vélte elhallgatni a torkolással, különben a két gyerek maga is elhiszi, hogy ők a legélhetetlenebbek széles e világon
(1857 Vas Gereben)
még Szádi Márk is elhallgatott csípős megjegyzéseivel
(1922 Babits Mihály)
hogy kiderült, nem kiló-, hanem mázsaszám csempésznek az országba és az országon át kábítószereket – [a francia kommunisták] jobbnak látták elhallgatni vele
(1981 Népszabadság ápr. 18.)
3. tárgyatlan
〈hang(zás), ill. vmely szóbeli megnyilatkozás (folyamata) félbemarad v. (fokozatosan) abbamarad, megszűnik
Már el halgattak az Ebek’ eſtvéli ugatá
(1787–1792 Gáti István)
A fütty s a taps elhallgatott
(1847 Petőfi Sándor)
minden nevetgélés, viháncolás elhallgatott az udvaron
(1922 Krúdy Gyula)
különös, „elektronikus” hangot hallottak, […]. Egy idő múlva – nem tudják, mennyi idő elteltével – a hang elhallgatott
(1983 Pető Gábor Pál)
a főigazgatót érintő bírálatok legalább elhallgattak
(2001 Országgyűlési Napló)
3a.
〈vmely hangadással járó természeti jelenség〉 (fokozatosan halkulva) megszűnik, nem folytatódik
Reggel felé elhallgatott […] a vihar
(1854 Jókai Mór)
elhallgat kint a szél
(1999 Magyar Hírlap)
3b. (vál)
〈vmely irodalom v. annak vmely ága, műfaja〉 nem él tovább, (fokozatosan) megszűnik
Az irodalmi költészet pedig egy pár évtizedig elhallgat s azután idegen tárgyakról, latin, franczia, német mintákra kezdi írni műveit
(1873 Arany László)
maga a műfaj [ti. a népszínmű] is mindjobban elhallgatott
(1915 RévaiNagyLex.)
a norvég irodalom évszázadokra elhallgatott
(1928 TolnaiÚjLex.)
1949–53 közt líránk eszmei művészi képlete is mélyrehatóan átalakult. Hirtelen elhallgatott a polgári líra
(1966 Tóth Dezső)
4. tárgyatlan
〈vmely művész, kül. író, költő〉 (nyilvános) tevékenységével felhagy
mióta Manzoni elhallgatott, az olasz irodalom nem egyéb sivatagnál
(1856 Salamon Ferenc)
a magyar írók ez idő tájt kényszerülve vagy önként mindnyájan elhallgattak
(1869 Gyulai Pál)
[Rossini] elhallgat s életének további folyamán, 38 év alatt mindössze egy híressé lett Stabat Mater-t (1832, átdolgozott, új formájában 1841), néhány egyházi kompozíciót s kisebb zongoradarabokat ír
(1931 ZeneiLex.)
Kornis Mihály közéleti publicistaként annyira elhallgatott, hogy újabban színházi szösszenetekkel helyettesíti harcos önmagát
(2000 Magyar Hírlap)
5. tárgyatlan
megszűnik (működni) vmi
a’ köſzvény, negyednapi hideg-lelés […] és más hoſzſzas nyavalyák, nyárban […] el-halgatnak
(1786 Mátyus István)
Az a’ tűz, mellyet a’ Természet alkotott az Aszszonyok’ szemébe, olly sebessen elragad, hogy azt csak egyj nyájas szó is dühös lángokra gerjeszti, ’s az erőtlen ész elhalgat
(1819 Katona József)
Az élet végén a szív hallgat el
(1975 Páskándi Géza)
A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik
(1996 Katolikus Biblia ford.)
6. tárgyas
〈vmennyi időn keresztül〉 hosszasan(, figyelemmel) hallgat, ill. végighallgat vmit, vkit
más tanitáſokat-is el halgat a’ nép, de nem igen követi
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Le-leűlök egy magányos fa alatt, és órákig elhallgatom, mint zizegnek lombjai
(1847 Petőfi Sándor)
nekem mindig és nagyon érdekes volt elhallgatni őt
(1928 Tersánszky Józsi Jenő)
elnéztem, ami látnivaló akadt, elhallgattam a hangszekrényből érkező parancsokat
(1975 Kertész Imre²)
6a.
szó nélkül hagy(va eltűr, elvisel) vmit
ſzerelemröl kezde Bagiſtánes velem beſzélleni, kinek el halgatom ſzemtelen ſzavait
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Ha engem most katonának visznek, Ki hallgatja el azt a szörnyü sirást, a mit ez a hét gyerek tesz?
(1855 Vas Gereben)
ha az apánk, anyánk istenét szidják öcsém, azt mégse hallgathatnánk el!
(1907 Csizmadia Sándor¹)
[pontyfogással] dicsekedett nagy komolyan Kolja. De ezt már nem tudtam elhallgatni. – Mondd, Kolja, miért hazudsz?
(1967 Népszava febr. 26. ford.)
7. tárgyas
〈annak kif-ére, hogy nem említ, nem hoz szóba(, és ezzel eltitkol v. említésre méltónak sem tart) vmit, vkit〉
ha felettébb bven foly a’ hó-ſzámi vér, abból-is gonoſz nyavalyák ſzármaznak; de ezt moſt el-halgatom, mivel ritkábban trténik-meg, mint annak meg-rekedeſe
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Orondátesnek, ugy Limakusnak is mindeneket elö beſzéllett Kléoné, el halgatván Orondáteshez való ſzerelmét
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
nem hallgathatom el köszönetemet
(1844 Czakó Zsigmond)
Meg is egyeztek a sajtó híres képviselői, hogy elhallgatják lapjaikban a világtörténelmi botrányt
(1918 Krúdy Gyula)
[a fegyverszünet] meghosszabbitását a február 26-iki hivatalos lap elhallgatta
(1932 e. Németh Andor)
olyan – sokáig méltatlanul elhallgatott – pedagógusok is szóba kerülnek [a könyvben], mint a szegedi Bognár Cecil és Várkonyi Hildebrand Dezső
(1992 Pukánszky Béla²)
a hagyaték egykori tulajdonosát a szabadságharcért – e titáni harcért – lelkesedő könyvkereskedő szemérmesen elhallgatta
(1998 Kovács József László)
Egy nevét elhallgató tótújfalui asszony
(2002 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elhallgathat, elhallgattatik; ÚMTsz.

Beállítások