elhitet ts ige 5b8

1. ’〈gyakr. vmely valóságnak meg nem felelő dolgot〉 igaznak, a valóságnak megfelelőnek fogadtat el (vkivel)’ ❖ el-hitetik a’ kéggel mintha az ö meſterſégek erejét az ördögtl vagy pedig az Iſtentül rend kivl vették vólna (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 578) | Jaj azon seregnek, mellynek vezérei előlegesen azt hiszik ’s elhitetik, hogy a’ munkából, mellyben dolgoznak, semmi sem lesz (1844 Pesti Hírlap CD61) | A magányosság örömét kellene talán versbe szedni. Hogy élni jó az életért, sok-sok emberrel elhitetni (1981 Kerényi Grácia 9324013, 23) | Mi lehet a magyarázata annak, hogy [a lányok] mégis igyekeznek önmagukkal és másokkal is elhitetni, hogy a versengés nem fontos, sőt kellemetlen számukra? (1991 Fülöp Márta 2050001, 6).

1a. (hatásával) előidézi v. elősegíti vmi, hogy vki elhiggyen, valóságosnak fogadjon el vmit’ ❖ Hogy [...] minden teſtek, a’ mellyek gyántázattal bírnak, efféle folyadékokat foglalnak magokban, ezt majd minden érzékenységeink elhitetik velünk (1780 Révai Miklós ford.–Makó 7283026, 18) | okosságom azt hiteti el velem, hogy ennek, az Isten a’ ki teremtette, gondjátis viseli (1831 Bodola Sámuel 8062003, 72) | [Az asszony] forrón, gyorsan megszorította a Szindbád kezét és eltünt ismét, mint egy jelenés. Könnyü női illat borongott Szindbád arca körül és ez hitette el vele, hogy nem álmodott (1912 Krúdy Gyula C2837, 82) | Hát a Kádár-propaganda [...] még Erdélyben is el tudja hitetni, hogy a magyar kommunista rendszer földi paradicsomot teremtett? (1989 Börtön volt a hazám 1024003, 107).

2. (rég) ’vminek az igazságáról, helyességéről, valóságáról meggyőz vkit’ ❖ mitsoda próba hitethet el tégedet arról, hogy valami a’ Sz. Irásbann van, azt mind azok irták, kiknek neveik ott felvagynak irva? (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044011, 129) | Ezt [Jézus] azon okból tselekedte kétség kivül, hogy szomorú sorsáról bennünket el-hitessen, mellyben érettünk életének utólsó lehelléséig kivánt szenyvedni (1777 Bessenyei György¹ ford.–Mária Terézia C1100, 24) | Ha ſzavaid’ hangját hallom, megint elhitetem magamat, hogy ez az a’ Fernandó, a’ ki még ſenkit ſem ſzeretett, ſenkit, ſenkit – csak engem (1794 Kazinczy Ferenc ford.–Goethe 7163056, 37) | Én arra kérem az Urat, méltóztassék elhitetve lenni, hogy ismeretségét ezen igen terhes utam’ szép szerencséji közzé számlálom (1830 Kazinczy Ferenc C4940, 392).

2a. (rég v. nyj) ’félrevezet, becsap vkit’ ❖ A’ tudatlan népet, el-hitették pénzért, Hogy trónuſom’ lén bennen [!] ontſanak vért (1772 Bessenyei György¹ C1076, 43) | nem hagytam magamat ezen beſzéd által elhitetni (1805 Kis János¹ ford. 8240038, 39) | Mi a gonosz lelt engem? ejnye no! Lágyúlok, ez rosz jel; még elhitetnek (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 263) | egy házasságtöréssel elhitetett férj (1988 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elhitetheti magával, elhitető

elhitet tárgyas ige 5b8
1.
〈gyakr. vmely valóságnak meg nem felelő dolgot〉 igaznak, a valóságnak megfelelőnek fogadtat el (vkivel)
el-hitetik a’ kéggel mintha az ö meſterſégek erejét az ördögtl vagy pedig az Iſtentül rend kivl vették vólna
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Jaj azon seregnek, mellynek vezérei előlegesen azt hiszik ’s elhitetik, hogy a’ munkából, mellyben dolgoznak, semmi sem lesz
(1844 Pesti Hírlap)
A magányosság örömét kellene talán versbe szedni. Hogy élni jó az életért, sok-sok emberrel elhitetni
(1981 Kerényi Grácia)
Mi lehet a magyarázata annak, hogy [a lányok] mégis igyekeznek önmagukkal és másokkal is elhitetni, hogy a versengés nem fontos, sőt kellemetlen számukra?
(1991 Fülöp Márta)
1a.
(hatásával) előidézi v. elősegíti vmi, hogy vki elhiggyen, valóságosnak fogadjon el vmit
Hogy [...] minden teſtek, a’ mellyek gyántázattal bírnak, efféle folyadékokat foglalnak magokban, ezt majd minden érzékenységeink elhitetik velünk
(1780 Révai Miklós ford.Makó)
okosságom azt hiteti el velem, hogy ennek, az Isten a’ ki teremtette, gondjátis viseli
(1831 Bodola Sámuel)
[Az asszony] forrón, gyorsan megszorította a Szindbád kezét és eltünt ismét, mint egy jelenés. Könnyü női illat borongott Szindbád arca körül és ez hitette el vele, hogy nem álmodott
(1912 Krúdy Gyula)
Hát a Kádár-propaganda [...] még Erdélyben is el tudja hitetni, hogy a magyar kommunista rendszer földi paradicsomot teremtett?
(1989 Börtön volt a hazám)
2. (rég)
vminek az igazságáról, helyességéről, valóságáról meggyőz vkit
mitsoda próba hitethet el tégedet arról, hogy valami a’ Sz. Irásszentírásbann van, azt mind azok irták, kiknek neveik ott felvagynak irva?
(1773–1775 Bessenyei György¹)
Ezt [Jézus] azon okból tselekedte kétség kivül, hogy szomorú sorsáról bennünket el-hitessen, mellyben érettünk életének utólsó lehelléséig kivánt szenyvedni
(1777 Bessenyei György¹ ford.Mária Terézia)
Ha ſzavaid’ hangját hallom, megint elhitetem magamat, hogy ez az a’ Fernandó, a’ ki még ſenkit ſem ſzeretett, ſenkit, ſenkit – csak engem
(1794 Kazinczy Ferenc ford.Goethe)
Én arra kérem az Urat, méltóztassék elhitetve lenni, hogy ismeretségét ezen igen terhes utam’ szép szerencséji közzé számlálom
(1830 Kazinczy Ferenc)
2a. (rég v. nyj)
félrevezet, becsap vkit
A’ tudatlan népet, el-hitették pénzért, Hogy trónuſom’ lén bennen [!] ontſanak vért
(1772 Bessenyei György¹)
nem hagytam magamat ezen beſzéd által elhitetni
(1805 Kis János¹ ford.)
Mi a gonosz lelt engem? ejnye no! Lágyúlok, ez rosz jel; még elhitetnek
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
egy házasságtöréssel elhitetett férj
(1988 Magyar néprajz)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elhitetheti magával, elhitető

Beállítások