elnyel ts ige 1b6

1. (/vál) ’hirtelen szájába vesz és lenyel vmit’ ❖ pénzt nyelnek-el moſt is némelyek, leg kiebb’ ſértés nélkl; ſzáz dupla aranyakat-is nyeltek már el, ’s mind ki mentek az alfelén (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 433) | Egy nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban; Elnyelne hat ökröt, akkora szája van (1844 Petőfi Sándor 8366136, 219) | Öt perc múltán készen voltam azaz hogy félig borotváltan, rosszul begomboltan és a csokoládétól, melyet forró állapotában nyeltem el, összeégetve (1919 Elek Artúr ford.–Mérimée CD10) | A baglyok egészben nyelik el a zsákmányt (1995 Magyarország állatvilága CD14).

1a. ’〈beszédhangot, ill. szót, szótagot〉 nem (megfelelően artikulálva) ejt ki, ill. elharap’ ❖ H. nélkül a Magyar még csak lehelleni, és igy élni se tud, csak a rosz tüdőjü Hecticalis, vagy latános Poëták nyelik azt el: több pausát kiván az, az elé számlált ajakos, fogós, torkos, vagy orros hangoknál (1813 Kenderesi Mihály C2563, 438) | Battarismus (lat.) tulgyors beszéd, mely mellett egyes szótagok elnyeletnek (1893 PallasLex. CD02) | A Szentigaz gyorsan hadarva, szaggatottan beszélt, néha csak suttogta, vagy éppen elnyelte a szavakat (1973 Gion Nándor 9190005, 93).

1b. (irod) ’〈érzelmet, (érzelmi) megnyilvánulást〉 magába fojt, visszatart’ ❖ Mind el-nyeli, a’ mit gondola mérgébe (1787 Pálóczi Horváth Ádám C2116, 138) | bosszúval és elnyelt keserűséggel szívében (1854 Jókai Mór CD18) | Vaymárt belső remegés fogta el és elnyelte a már kikívánkozó szót (1919 Schöpflin Aladár CD10) | a két lány láthatóan vihog, alig tudja elnyelni kipukkanó kacaját (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 158) | egy irgalmatlan ásítást nyel el (1957 Ottlik Géza 9496001, 16).

1c. (rég, vál) ’〈vmely mások által előidézett, őt érintő kellemetlenséget, kül. sértést〉 szó nélkül hagy; lenyel’ ❖ A’ Dámája reám hogy rútúl nyelvele, Azért-is a’ Tanáts ellene ki-kele. Szavéti-is ekkor sok motskot el-nyele (1810 Farkas András 7041008, 56) | elég alázatos volt arra, hogy a director urnak gorombaságait elnyelje (1857 Vas Gereben 8514013, 35) | [Pálffy Albert] ilyet csak az egy Petőfitől tudott elnyelni türelmesen, kinek lángelméjét eleitől fogva csodálta (1898 Vadnay Károly 8501005, 168) | Mert beláttuk, hogy azt a sok szemrehányást, amit tettünk vagy elnyeltünk évek során, nem lett volna szabad megtennünk (1943 Csekonics Endre 1026001, 13).

1d. (irod) ’〈szem(mel), tekintet(tel vki)〉 mohón vágyakozva v. kíváncsian néz vkit, vmit’ ❖ Kívül fegyveres nép és tömérdek ember Az üres sátrakat majd elnyelte szemmel (1846 Arany János 8014001, 145) | lángoló szemei szinte elnyelték a szép asszony sugár alakját (1887 Wohl Stefánia 8530005, 26) | Gaston nyugodt és komoly maradt, tekintetével valósággal elnyelve az arany hajat, melyet imádattal csókolt volna (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536001, 15) | Mennyi ügyesség, mennyi pajkos humor van ebben a leányban! Sóvárgó tekintete szinte elnyelte (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Juci most künn teniszezik, maga pedig ahelyett, hogy ott volna mellette, hogy elnyelné a szemével, hipnotizálná, szuggerálná – maga itt lopja a napot… (1939 Herczeg Ferenc 9241003, 15).

1e. (irod) ’〈olvasott v. hallott szellemi tartalmat〉(nagy figyelemmel, érdeklődéssel) befogad, magáévá tesz’ ❖ az, a’ ki a’ könyveket mohón elnyeli ’s inkább ſokaſágokra ’s új vóltokra, mint jelesſégekre teként, ritkán bír nagy tudománnyal (1798 Kis János¹ ford.–Knox C2665, 77) | Nagy zajt okozott ezen könyv megjelenésével, s mindenki mohón nyelte el tartalmát (1834 Ormós Zsigmond 8341008, 108) | mohón nyelt el minden szót, a szent igét se különben (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | mindig úgy éreztem, hogy a tanár nekem beszél, minden szavát elnyeltem az utolsó hangig (1975 Lakatos Menyhért 9377001, 97).

2. (vál) ’〈üreg, nyílás stb.〉 magába fogad vkit v. vmit, és az eltűnik benne’ ❖ a ’sír gyermekét elnyelte (1796 Kis János¹ 8240025, 28) | Megvillan egy-egy katonai egyenruha vagy püspöki talár. Mind elnyeli apródonkint a tágas lépcsőház (1888 Mikszáth Kálmán CD04) | vizeket elnyelő nyílások és repedések (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a folyóirat Münchenben feladott példányait, [...] ki tudja, milyen titkos archívumok és raktárak nyelték el (1989 Pomogáts Béla 2001017, 86) | Csongor úrfit elnyelte a rengeteg (1996 Szabó Magda 9630009, 155) | Hatalmas barlang mélye nyelte el [Fruzsinát] (2010 Térey János 3314004, 345).

2a. (vál, átv is) ’〈föld, víz, tűz stb.〉 úgy lep el, borít be, vesz körül vkit, vmit, hogy az (fokozatosan) eltűnik benne’ ❖ az egybe keveredet tsillagzatok magokkal öſzve ütköznek, mellyek alá húlván, tengerektöl nyeletnek-el (1776 Bessenyei György¹ ford.–Lucanus 7044040, 14) | ezen üdvöſséges érzés minden kétségit el-nyelte (1789 Orczy Lőrinc ford.–Wieland 7448006, 209) | eltünt az [ti. az erdő], elnyelte a föld, helyén pedig roppant örvény vagy szép tó támadott, vagy varásszerüleg előállott sósziklák meredeznek fel (1870 Orbán Balázs CD22) | elnyelének mindent már a lángok (1890 Komjáthy Jenő 8248025, 142) | Darvas apja hamarosan bevonul és elnyeli a háború (1943 Juhász Géza¹ 9283011, 122) | vajdahunyadi acélból készült huzalok meredeznek az égre, míg a rájuk omló cement sorra elnyeli mindegyiket (1960 Méliusz József 9433014, 497).

2b. (vál) ’〈(fokozatosan növekvő) sötétség, homály, köd〉 a szem elől egyre jobban eltakar vmit’ ❖ A köd elnyelte alakjaikat (1850 Jókai Mór CD18) | Mezei bácsi még egy pillantást vet a „Turini Jézus” falon függő arcképére, melyhez még egy fohászt látszik küldeni, mielőtt a sötétség végképp elnyelné (1873 Mikszáth Kálmán 8312043, 28) | A kunyhók és tanyák azonban már nem látszanak, elnyelte őket a fehér homály (1940 Veres Péter 9771009, 50) | A köd elnyelte a szomszéd házat (1998 Magyar Hírlap CD09).

2c. (irod) ’〈erős hang, zörej más hangot〉 túlharsog, elnyom’ ❖ S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej (1846 Petőfi Sándor 8366313, 130) | A zivatar zúgása elnyelte a távozó paripák dobogását (1877 Jókai Mór CD18) | A jajkiáltást és a halálnyögést elnyeli a hullámok zaja (1934 Zalka Máté 2051024, 70) | a forgalom dübörgése minden más hangot elnyelt (2008 Benedek István Gábor 3151005, 900).

2d. (vál) ’〈hely(iség)〉 befogad(ni képes) vkit, vmit’ ❖ ekkor egy kicsit megritkul a népcsődület, sokat elnyelnek az éttermek, de még maradnak elegen, akik nem szoktak ebédelni (1882 Jókai Mór CD18) | A zöld leveles magyar csárda bőségesen nyelte el ezeket a jeles vendégeket, akik szívből örvendeztek már annak a körülménynek is, hogy vidéki kirándulást tehetnek (1930 Krúdy Gyula CD54) | ötezer-nyolcszáz négyzetméter: ha háromszáz ember bejön, simán elnyeli őket a ház, mintha lakatlan lenne (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’Abszorbeál.’

3a. (Fiz v. Kém is) ’〈folyadék, szilárd test gáznemű, ritk. folyékony anyagot〉 felszív, magába vesz’ ❖ [a víz] sokat elnyel belle [ti. a gázokból] (1799 Nyulas Ferenc C3339, 108) | a nátronmész igen sok széndioxidot képes elnyelni (1896 PallasLex. CD02) | hideg tiszta vízbe széndioxidot kell vezetni, amikor is a víz a gázt elnyeli és szénsav (H2CO3) képződik (1974 Horváth Árpád CD30) | Rendkívül esős volt az ősz, sok helyen vetni sem tudtak, több vizet már nem tud elnyelni a föld (1999 Magyar Hírlap CD09).

3b. (Fiz is) ’〈anyag a rajta áthaladó hullámokat v. azok egy részét〉 nem bocsátja át és nem veri vissza’ ❖ A’ keményebb testek a’ hangot viſzſza verik és ersítik; a’ lágyabbak ellenben mintegy elnyelik, és siketítik (1803 Fábián József 7101025, 89) | a két jég közé szorult földtömeg [...] elnyeli a szűk folyosón terjengő melegkisugárzást (1875 Jókai Mór CD18) | A testek nem nyelnek el minden sugarat egyenlő mértékben (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 23) | A fényes felület jól veri vissza, a kormozott felület jól nyeli el a fényt (1997 Természet Világa CD50).

4. (vál) ’önállóságát megszüntetve a saját részévé tesz, magába olvaszt, bekebelez vmit’ ❖ eggyik hatalmas birodalom a’ másiktól el-nyelettetett (1792 Magyar Múzeum ford. 7448020, 335) | Kis népet elnyel a nagy (1872 Arany László 8015002, 124) | A kis kiadók azután eltűntek, elnyelték őket a nagyok (1913 Elek Artúr CD10) | A M. Kir. Honvédség Balatonaligán épített üdülőt altiszti állománya részére (utóbb ezt nyelte el a fél községet bekebelező pártüdülő-komplexum) (1998 L. Nagy Zsuzsa CD17).

5. (vál, átv is) ’〈intézmény, vállalkozás, tevékenység stb. pénzt v. vmely szükséges anyagot〉 hamar elfogyaszt, felemészt’ ❖ a’ kltsön fel-vett pénznek u’sorája minden jövedelmeket el-nyeli (1791 Péczeli József ford.–Maisonnet C5365, 626) | Nincs kellemetlenebb egy fiatal leánynál, ki soha otthon nem tud maradni, ki folytonosan uj meg uj szórakozások után vágyik – e vágy utoljára telhetetlen leend, s elnyeli háziboldogságát (1863 Jósika Júlia 8210001, 41) | az ily építkezések azonban költséges munka mellett óriás mennyiségű faanyagot nyeltek el (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A 30 milliós kölcsönt egészen elnyelte az 1872-i deficit (1911 Halász Imre CD10) | egyre több pénzt nyelnek el a nemzetközi élvonaltól távolodó magyar klubcsapatok (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. nyel; ÉKsz.; SzT. ~, elnyelendő, elnyelet, elnyelhet

elnyel tárgyas ige 1b6
1. (/vál)
hirtelen szájába vesz és lenyel vmit
pénzt nyelnek-el moſt is némelyek, leg kiebb’ ſértés nélkl; ſzáz dupla aranyakat-is nyeltek már el, ’s mind ki mentek az alfelén
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Egy nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban; Elnyelne hat ökröt, akkora szája van
(1844 Petőfi Sándor)
Öt perc múltán készen voltam azaz hogy félig borotváltan, rosszul begomboltan és a csokoládétól, melyet forró állapotában nyeltem el, összeégetve
(1919 Elek Artúr ford.Mérimée)
A baglyok egészben nyelik el a zsákmányt
(1995 Magyarország állatvilága)
1a.
〈beszédhangot, ill. szót, szótagot〉 nem (megfelelően artikulálva) ejt ki, ill. elharap
H. nélkül a Magyar még csak lehelleni, és igy élni se tud, csak a rosz tüdőjü Hecticalis, vagy latános Poëták nyelik azt el: több pausát kiván az, az elé számlált ajakos, fogós, torkos, vagy orros hangoknál
(1813 Kenderesi Mihály)
Battarismus (lat.latin) tulgyors beszéd, mely mellett egyes szótagok elnyeletnek
(1893 PallasLex.)
A Szentigaz gyorsan hadarva, szaggatottan beszélt, néha csak suttogta, vagy éppen elnyelte a szavakat
(1973 Gion Nándor)
1b. (irod)
〈érzelmet, (érzelmi) megnyilvánulást〉 magába fojt, visszatart
Mind el-nyeli, a’ mit gondola mérgébe
(1787 Pálóczi Horváth Ádám)
bosszúval és elnyelt keserűséggel szívében
(1854 Jókai Mór)
Vaymárt belső remegés fogta el és elnyelte a már kikívánkozó szót
(1919 Schöpflin Aladár)
a két lány láthatóan vihog, alig tudja elnyelni kipukkanó kacaját
(1923 Kosztolányi Dezső)
egy irgalmatlan ásítást nyel el
(1957 Ottlik Géza)
1c. (rég, vál)
〈vmely mások által előidézett, őt érintő kellemetlenséget, kül. sértést〉 szó nélkül hagy; lenyel
A’ Dámája reám hogy rútúl nyelvele, Azért-is a’ Tanáts ellene ki-kele. Szavéti-is ekkor sok motskot el-nyele
(1810 Farkas András)
elég alázatos volt arra, hogy a director urnak gorombaságait elnyelje
(1857 Vas Gereben)
[Pálffy Albert] ilyet csak az egy Petőfitől tudott elnyelni türelmesen, kinek lángelméjét eleitől fogva csodálta
(1898 Vadnay Károly)
Mert beláttuk, hogy azt a sok szemrehányást, amit tettünk vagy elnyeltünk évek során, nem lett volna szabad megtennünk
(1943 Csekonics Endre)
1d. (irod)
〈szem(mel), tekintet(tel vki) mohón vágyakozva v. kíváncsian néz vkit, vmit
Kívül fegyveres nép és tömérdek ember Az üres sátrakat majd elnyelte szemmel
(1846 Arany János)
lángoló szemei szinte elnyelték a szép asszony sugár alakját
(1887 Wohl Stefánia)
Gaston nyugodt és komoly maradt, tekintetével valósággal elnyelve az arany hajat, melyet imádattal csókolt volna
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
Mennyi ügyesség, mennyi pajkos humor van ebben a leányban! Sóvárgó tekintete szinte elnyelte
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Juci most künn teniszezik, maga pedig ahelyett, hogy ott volna mellette, hogy elnyelné a szemével, hipnotizálná, szuggerálná – maga itt lopja a napot…
(1939 Herczeg Ferenc)
1e. (irod)
〈olvasott v. hallott szellemi tartalmat〉 (nagy figyelemmel, érdeklődéssel) befogad, magáévá tesz
az, a’ ki a’ könyveket mohón elnyeli ’s inkább ſokaſágokra ’s új vóltokra, mint jelesſégekre teként, ritkán bír nagy tudománnyal
(1798 Kis János¹ ford.Knox)
Nagy zajt okozott ezen könyv megjelenésével, s mindenki mohón nyelte el tartalmát
(1834 Ormós Zsigmond)
mohón nyelt el minden szót, a szent igét se különben
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
mindig úgy éreztem, hogy a tanár nekem beszél, minden szavát elnyeltem az utolsó hangig
(1975 Lakatos Menyhért)
2. (vál)
〈üreg, nyílás stb.〉 magába fogad vkit v. vmit, és az eltűnik benne
a ’sír gyermekét elnyelte
(1796 Kis János¹)
Megvillan egy-egy katonai egyenruha vagy püspöki talár. Mind elnyeli apródonkint a tágas lépcsőház
(1888 Mikszáth Kálmán)
vizeket elnyelő nyílások és repedések
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
a folyóirat Münchenben feladott példányait, [...] ki tudja, milyen titkos archívumok és raktárak nyelték el
(1989 Pomogáts Béla)
Csongor úrfit elnyelte a rengeteg
(1996 Szabó Magda)
Hatalmas barlang mélye nyelte el [Fruzsinát]
(2010 Térey János)
2a. (vál, átv is)
〈föld, víz, tűz stb.〉 úgy lep el, borít be, vesz körül vkit, vmit, hogy az (fokozatosan) eltűnik benne
az egybe keveredet tsillagzatok magokkal öſzve ütköznek, mellyek alá húlván, tengerektöl nyeletnek-el
(1776 Bessenyei György¹ ford.Lucanus)
ezen üdvöſséges érzés minden kétségit el-nyelte
(1789 Orczy Lőrinc ford.Wieland)
eltünt az [ti. az erdő], elnyelte a föld, helyén pedig roppant örvény vagy szép tó támadott, vagy varásszerüleg előállott sósziklák meredeznek fel
(1870 Orbán Balázs)
elnyelének mindent már a lángok
(1890 Komjáthy Jenő)
Darvas apja hamarosan bevonul és elnyeli a háború
(1943 Juhász Géza¹)
vajdahunyadi acélból készült huzalok meredeznek az égre, míg a rájuk omló cement sorra elnyeli mindegyiket
(1960 Méliusz József)
2b. (vál)
(fokozatosan növekvő) sötétség, homály, köd〉 a szem elől egyre jobban eltakar vmit
A köd elnyelte alakjaikat
(1850 Jókai Mór)
Mezei bácsi még egy pillantást vet a „Turini Jézus” falon függő arcképére, melyhez még egy fohászt látszik küldeni, mielőtt a sötétség végképp elnyelné
(1873 Mikszáth Kálmán)
A kunyhók és tanyák azonban már nem látszanak, elnyelte őket a fehér homály
(1940 Veres Péter)
A köd elnyelte a szomszéd házat
(1998 Magyar Hírlap)
2c. (irod)
〈erős hang, zörej más hangot〉 túlharsog, elnyom
S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej
(1846 Petőfi Sándor)
A zivatar zúgása elnyelte a távozó paripák dobogását
(1877 Jókai Mór)
A jajkiáltást és a halálnyögést elnyeli a hullámok zaja
(1934 Zalka Máté)
a forgalom dübörgése minden más hangot elnyelt
(2008 Benedek István Gábor)
2d. (vál)
〈hely(iség) befogad(ni képes) vkit, vmit
ekkor egy kicsit megritkul a népcsődület, sokat elnyelnek az éttermek, de még maradnak elegen, akik nem szoktak ebédelni
(1882 Jókai Mór)
A zöld leveles magyar csárda bőségesen nyelte el ezeket a jeles vendégeket, akik szívből örvendeztek már annak a körülménynek is, hogy vidéki kirándulást tehetnek
(1930 Krúdy Gyula)
ötezer-nyolcszáz négyzetméter: ha háromszáz ember bejön, simán elnyeli őket a ház, mintha lakatlan lenne
(1997 Magyar Hírlap)
3.
Abszorbeál.
3a. (Fiz v. Kém is)
〈folyadék, szilárd test gáznemű, ritk. folyékony anyagot〉 felszív, magába vesz
[a víz] sokat elnyel belle [ti. a gázokból]
(1799 Nyulas Ferenc)
a nátronmész igen sok széndioxidot képes elnyelni
(1896 PallasLex.)
hideg tiszta vízbe széndioxidot kell vezetni, amikor is a víz a gázt elnyeli és szénsav (H2CO3) képződik
(1974 Horváth Árpád)
Rendkívül esős volt az ősz, sok helyen vetni sem tudtak, több vizet már nem tud elnyelni a föld
(1999 Magyar Hírlap)
3b. (Fiz is)
〈anyag a rajta áthaladó hullámokat v. azok egy részét〉 nem bocsátja át és nem veri vissza
A’ keményebb testek a’ hangot viſzſza verik és ersítik; a’ lágyabbak ellenben mintegy elnyelik, és siketítik
(1803 Fábián József)
a két jég közé szorult földtömeg [...] elnyeli a szűk folyosón terjengő melegkisugárzást
(1875 Jókai Mór)
A testek nem nyelnek el minden sugarat egyenlő mértékben
(1926 TolnaiÚjLex.)
A fényes felület jól veri vissza, a kormozott felület jól nyeli el a fényt
(1997 Természet Világa)
4. (vál)
önállóságát megszüntetve a saját részévé tesz, magába olvaszt, bekebelez vmit
eggyik hatalmas birodalom a’ másiktól el-nyelettetett
(1792 Magyar Múzeum ford.)
Kis népet elnyel a nagy
(1872 Arany László)
A kis kiadók azután eltűntek, elnyelték őket a nagyok
(1913 Elek Artúr)
A M.Magyar Kir.Királyi Honvédség Balatonaligán épített üdülőt altiszti állománya részére (utóbb ezt nyelte el a fél községet bekebelező pártüdülő-komplexum)
(1998 L. Nagy Zsuzsa)
5. (vál, átv is)
〈intézmény, vállalkozás, tevékenység stb. pénzt v. vmely szükséges anyagot〉 hamar elfogyaszt, felemészt
a’ kltsön fel-vett pénznek u’sorája minden jövedelmeket el-nyeli
(1791 Péczeli József ford.Maisonnet)
Nincs kellemetlenebb egy fiatal leánynál, ki soha otthon nem tud maradni, ki folytonosan uj meg uj szórakozások után vágyik – e vágy utoljára telhetetlen leend, s elnyeli háziboldogságát
(1863 Jósika Júlia)
az ily építkezések azonban költséges munka mellett óriás mennyiségű faanyagot nyeltek el
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A 30 milliós kölcsönt egészen elnyelte az 1872-i deficit
(1911 Halász Imre)
egyre több pénzt nyelnek el a nemzetközi élvonaltól távolodó magyar klubcsapatok
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. nyel; ÉKsz.; SzT. ~, elnyelendő, elnyelet, elnyelhet

Beállítások