elnyugszik tn ige 19a4

1. (/vál) ’〈ember〉 nyugovóra v. 〈állat〉 nyugvóhelyére tér, ill. elalszik’ ❖ Tsür, pajta, iſtálló, és az ház órmain, A’ magos nagy fáknak árnyékos ágain Éjjel vigyáz, ’s nyugſzik-el [a páva] (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225012, 60) | Röhögi azonnal vissza is dőlt előbbi helyére ’s vadkannemű horkantásai csak hamar hirűl adák, hogy elnyugodott (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 37) | Este bocsánatot kért az elnyugodó vendégektől, ha tán hálószobáikban valami hiányosságot tapasztalandnak (1854 Jókai Mór CD18) | Mikor hát a házba’ a férfinép már elnyugodott, a két menyecske ébren leste az időt, amikor útrakelhetnek (1925 Népélet C6936, 181) | A tisztes háziasszonyok ilyenkor már nyugovóra tértek [...]. A jó érzésű gyermekek és apáik is elnyugodtak (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. (szépítő) ’〈annak kif-ére, hogy meghal vki, ill. elenyészik, elpusztul vmi〉’ ❖ Iſtenben el-nyúgodott kedves Attya Ura (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 238) | édes anyámnak utolsó szava is az én nevem: Miska volt, evvel az urban elnyugodott (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 68) | Vén bajnok, jöszte már velem! Bajtársaid rég elnyugodtak, Ágyon, bitófán, harczteren (1890 Zempléni Árpád 8535005, 196) | elnyugodott, drága nemes barát (1931 Dsida Jenő 9114001, 7) | Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. [...] Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2. (rég v. nyj) ’〈vmely égitest, kül. a Nap〉 alászállva eltűnik a horizonton’ ❖ mihelyeſt le megy a’ Nap, és ki tetſzik a’ tsillag’ ſugára, [Memnón szobra] ſzomorú nótát kezd, ’s mind addig énekel, méglen el-nyugſzik a’ csillag (1774 Dugonics András C1484, 74) | Az elnyugodott nap helyett a tisztán kéklő égboltozaton a hold folytatá ösvényét (1879 Vajkay Károly C4677, 102) | a nap nem természeti vak ösztönből kel és nyugszik el naponként, hanem [...] az Úr kormányozza pályáját (1909 Czeglédy Sándor ford.–Calvin CD1211) | mikor már közeledtem bé az állomászhoz, akkor szépen elnyugott az áldott Nap (1973 Ethnographia C7106, 562).

3. (irod v. vál) ’〈nagy erővel megnyilvánuló jelenség〉 fokozatosan mérséklődik, ill. abbamarad, megszűnik’ ❖ minden fájdalmát [...] el-is nyugtattya (1788 Ravazdy András C3606, 100) | Mihelyt iszunk, a gondok Azonnal elnyugosznak (1885 Thewrewk Emil ford.–Anakreón C4134, 241) | Köröttem egyre nagyobb lett a csöndesség. A nappal neszei rendre elnyugodtak (1941 Elek Artúr CD10) | a mozgalom olyan erőket szabadított fel a magyar társadalomban, amelyek akkor sem nyugodtak el, amikor a falukutatás és az általa vert zaj már lecsillapodott (1945 Erdei Ferenc CD52) | Elnyugszik-e bennem valaha ez a kísértés? (1984 Dobos László C6387, 98).

3a. (irod v. vál) ’〈nyugtalan, ill. izgatott személy (szíve, lelke)〉 lecsillapodik, megnyugszik’ ❖ a’ [síró, beteg] gyermek mindjárt el-nyúgſzik, ha ſzopik (1786 Domby Sámuel ford.–Rosenstein 7083003, 57) | a test összetört idegzettel s fáradt életerővel kimerülten, ellankadtan ágynak fekszik, a felzajdított lélek pedig nem tud elnyugodni (1857 Jókai Mór CD18) | Veron szive egyszerre eltávozott a „köz” ügyétől, elnyugodott egy percre. De aztán gondolkodni kezdett újra (1916 Kaffka Margit 9290041, 33) | [Az utolsóként érkezett néző is] leül, elnyugszunk végre, a falon meg peregni kezd a színes élet. A hajléktalanmoziban ma a Twin Peakset vetítették (1998 Magyar Hírlap CD09).

3b. (irod v. vál) ’〈vmi(nek a mozgása, ritmusa)〉 egyre lassabbá válik, ill. leáll’ ❖ Hogy-ha tovább egy sík táblán két viza-pötzöd Tsont-golyóbiska közül függsen ütdik az eggyik A’ másikhoz: amaz, mellyel közlötted erdet, El-nyugſzik töstént (1792 Verseghy Ferenc 7448011, 34) | A’ második napon Már nincs a’ hab fölött Hajó. – Elnyúgovék A’ szél szirtek között (1839 Beöthy Zsigmond ford.–Hammer-Purgstall 8047003, 24) | Tánc nyugszik el, mozdúl a nyugalom (1924 Nagy Zoltán CD10) | [Egerszegi Krisztina úszott] méltóságteljesen, a saját ritmusában, úgy, hogy hamar kisimult a víz mögötte, és elnyugodott (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. nyugszik; ÉKsz.; SzT. elnyugodt, ~; ÚMTsz. elnyugodott, ~

elnyugszik tárgyatlan ige 19a4
1. (/vál)
〈ember〉 nyugovóra v. 〈állat〉 nyugvóhelyére tér, ill. elalszik
Tsür, pajta, iſtálló, és az ház órmain, A’ magos nagy fáknak árnyékos ágain Éjjel vigyáz, ’s nyugſzik-el [a páva]
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
Röhögi azonnal vissza is dőlt előbbi helyére ’s vadkannemű horkantásai csak hamar hirűl adák, hogy elnyugodott
(1834 Vörösmarty Mihály)
Este bocsánatot kért az elnyugodó vendégektől, ha tán hálószobáikban valami hiányosságot tapasztalandnak
(1854 Jókai Mór)
Mikor hát a házba’ a férfinép már elnyugodott, a két menyecske ébren leste az időt, amikor útrakelhetnek
(1925 Népélet)
A tisztes háziasszonyok ilyenkor már nyugovóra tértek [...]. A jó érzésű gyermekek és apáik is elnyugodtak
(2000 Magyar Hírlap)
1a. (szépítő)
〈annak kif-ére, hogy meghal vki, ill. elenyészik, elpusztul vmi〉
Iſtenben el-nyúgodott kedves Attya Ura
(1772 Mészáros Ignác ford.)
édes anyámnak utolsó szava is az én nevem: Miska volt, evvel az urban elnyugodott
(1851–1854 Táncsics Mihály)
Vén bajnok, jöszte már velem! Bajtársaid rég elnyugodtak, Ágyon, bitófán, harczteren
(1890 Zempléni Árpád)
elnyugodott, drága nemes barát
(1931 Dsida Jenő)
Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. [...] Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet
(1996 Katolikus Biblia ford.)
2. (rég v. nyj)
〈vmely égitest, kül. a Nap〉 alászállva eltűnik a horizonton
mihelyeſt le megy a’ Nap, és ki tetſzik a’ tsillag’ ſugára, [Memnón szobra] ſzomorú nótát kezd, ’s mind addig énekel, méglen el-nyugſzik a’ csillag
(1774 Dugonics András)
Az elnyugodott nap helyett a tisztán kéklő égboltozaton a hold folytatá ösvényét
(1879 Vajkay Károly)
a nap nem természeti vak ösztönből kel és nyugszik el naponként, hanem [...] az Úr kormányozza pályáját
(1909 Czeglédy Sándor ford.Calvin)
mikor már közeledtem bé az állomászhoz, akkor szépen elnyugott az áldott Nap
(1973 Ethnographia)
3. (irod v. vál)
〈nagy erővel megnyilvánuló jelenség〉 fokozatosan mérséklődik, ill. abbamarad, megszűnik
minden fájdalmát [...] el-is nyugtattya
(1788 Ravazdy András)
Mihelyt iszunk, a gondok Azonnal elnyugosznak
(1885 Thewrewk Emil ford.Anakreón)
Köröttem egyre nagyobb lett a csöndesség. A nappal neszei rendre elnyugodtak
(1941 Elek Artúr)
a mozgalom olyan erőket szabadított fel a magyar társadalomban, amelyek akkor sem nyugodtak el, amikor a falukutatás és az általa vert zaj már lecsillapodott
(1945 Erdei Ferenc)
Elnyugszik-e bennem valaha ez a kísértés?
(1984 Dobos László)
3a. (irod v. vál)
〈nyugtalan, ill. izgatott személy (szíve, lelke) lecsillapodik, megnyugszik
a’ [síró, beteg] gyermek mindjárt el-nyúgſzik, ha ſzopik
(1786 Domby Sámuel ford.Rosenstein)
a test összetört idegzettel s fáradt életerővel kimerülten, ellankadtan ágynak fekszik, a felzajdított lélek pedig nem tud elnyugodni
(1857 Jókai Mór)
Veron szive egyszerre eltávozott a „köz” ügyétől, elnyugodott egy percre. De aztán gondolkodni kezdett újra
(1916 Kaffka Margit)
[Az utolsóként érkezett néző is] leül, elnyugszunk végre, a falon meg peregni kezd a színes élet. A hajléktalanmoziban ma a Twin Peakset vetítették
(1998 Magyar Hírlap)
3b. (irod v. vál)
〈vmi(nek a mozgása, ritmusa) egyre lassabbá válik, ill. leáll
Hogy-ha tovább egy sík táblán két viza-pötzöd Tsont-golyóbiska közül függsen ütdik az eggyik A’ másikhoz: amaz, mellyel közlötted erdet, El-nyugſzik töstént
(1792 Verseghy Ferenc)
A’ második napon Már nincs a’ hab fölött Hajó. – Elnyúgovék A’ szél szirtek között
(1839 Beöthy Zsigmond ford.Hammer-Purgstall)
Tánc nyugszik el, mozdúl a nyugalom
(1924 Nagy Zoltán)
[Egerszegi Krisztina úszott] méltóságteljesen, a saját ritmusában, úgy, hogy hamar kisimult a víz mögötte, és elnyugodott
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. nyugszik; ÉKsz.; SzT. elnyugodt, ~; ÚMTsz. elnyugodott, ~

Beállítások