elrekkent ts ige 4b3

1. (kissé rég, átv is) ’elrejt, eldug, ill. úgy tesz el, tüntet el vmit, hogy azt nem v. nehezen lehet megtalálni’ ❖ a’ vigyázatlánság a’ nyomtató mhelyben hever könyvetskéjének nagyobb részét el rekkentette (1789 Rájnis József ford.–Vergilius C3578, 91) | A’ terméſzet mélyen el-ásta (bé-, el-takarta, -fedezte, el-rekkentëtte, -lappantotta) az igazságot: nem könnyen férhetünk a’ valóhoz, valósághoz; üttyük, talállyuk; véttyük, el-hibázzuk, az igazat (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 45) | az asszonyok mindig kulcsot keresnek és mindig olyankor keresik máson a kulcsot, amikor ők rekkentették el valahova (1925 Móra Ferenc 9459022, 55) | Borneóban, Borneóban, barna erdő belsejében, rejtett zugban elrekkentve, gyér ág alatt, gyökér alatt boldog álmát ott alussza egy szép piros kő (1960 Képes Géza 9323027, 146).

1a. (kissé rég) ’nem enged nyilvánosságra kerülni, eltitkol vmit’ ❖ Ha valamely mostani, úgy ezután választandó bíró valaki igazát tudva azt elfordítja vagy elrekkenti, a dolog kinyomoztatván, a hazafiak közakaratja szerint bőrét húzzák le, s szalmával tömjék ki (1873 Jakab Elek ford. CD57) | [Papp Sándor népvezér] a küküllőmegyei oláh népgyüléseken nyilván hirdette: „hogy az urbéri viszonyok megszüntetése a fejedelem [...] által rég elrendeltetett, a nemesség püspök Lemény Jánossal egyetértve rekkentette el (1880 Jakab Elek C2189, 98) | Úgy gondolod-é, hogy ez sértéseket elrekkentheted a mennybéli lelkek és az uralkodó Isten előtt, aki igazságosan ítélkezik vállalkozásainkról? (1954 Benedek Marcell ford.–Rabelais 9042010, 52).

2. (nyj) ’elemészt, elpusztít vkit’ ❖ Igy elrökkenteni magát az embernek, így erőtlenné tenni, így kiszolgáltatni (1947 Képes Szabad Föld okt. 5. C0229, [2]) | az angolok „Ladi Hamilton”-hoz kapcsolt története az újszülöttét elrekkentő főúri hölgyről (1988 Magyar néprajz CD47) | Elrekkentették az én gyermekemet… Semmi más nem kellett volna, csak egy egyszerű bábaasszony (2004 Goretity József ford.–Ulickaja 3120003, 15).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. rekkent; ÉKsz.; SzT. ~, elrekkentett

elrekkent ❖ tárgyas ige ◦ 4b3 ◦
permalink
1. (kissé rég, átv is)
elrejt, eldug, ill. úgy tesz el, tüntet el vmit, hogy azt nem v. nehezen lehet megtalálni
a’ vigyázatlánság a’ nyomtató mhelyben hever könyvetskéjének nagyobb részét el rekkentette
(1789 Rájnis József ford.–Vergilius)
A’ terméſzet mélyen el-ásta (bé-, el-takarta, -fedezte, el-rekkentëtte, -lappantotta) az igazságot: nem könnyen férhetünk a’ valóhoz, valósághoz; üttyük, talállyuk; véttyük, el-hibázzuk, az igazat
(1803 Baróti Szabó Dávid)
az asszonyok mindig kulcsot keresnek és mindig olyankor keresik máson a kulcsot, amikor ők rekkentették el valahova
(1925 Móra Ferenc)
Borneóban, Borneóban, barna erdő belsejében, rejtett zugban elrekkentve, gyér ág alatt, gyökér alatt boldog álmát ott alussza egy szép piros kő
(1960 Képes Géza)
1a. (kissé rég)
nem enged nyilvánosságra kerülni, eltitkol vmit
Ha valamely mostani, úgy ezután választandó bíró valaki igazát tudva azt elfordítja vagy elrekkenti, a dolog kinyomoztatván, a hazafiak közakaratja szerint bőrét húzzák le, s szalmával tömjék ki
(1873 Jakab Elek ford.)
[Papp Sándor népvezér] a küküllőmegyei oláh népgyüléseken nyilván hirdette: „hogy az urbéri viszonyok megszüntetése a fejedelem [...] által rég elrendeltetett, a nemesség püspök Lemény Jánossal egyetértve rekkentette el
(1880 Jakab Elek)
Úgy gondolod-é, hogy ez sértéseket elrekkentheted a mennybéli lelkek és az uralkodó Isten előtt, aki igazságosan ítélkezik vállalkozásainkról?
(1954 Benedek Marcell ford.–Rabelais)
2. (nyj)
elemészt, elpusztít vkit
Igy elrökkenteni magát az embernek, így erőtlenné tenni, így kiszolgáltatni
(1947 Képes Szabad Föld okt. 5.)
az angolok „Ladi Hamilton”-hoz kapcsolt története az újszülöttét elrekkentő főúri hölgyről
(1988 Magyar néprajz)
Elrekkentették az én gyermekemet… Semmi más nem kellett volna, csak egy egyszerű bábaasszony
(2004 Goretity József ford.–Ulickaja)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. rekkent; ÉKsz.; SzT. ~, elrekkentett
ÚESz: ↪rekesz (elrekkent)

Beállítások