gedélget (5b) l. dédelget

dédelget ts ige 5bgedélget (rég v. nyj) , gédelget (rég v. nyj)

1. ’féltő gonddal bánik vkivel, (gyengéd szeretettel) kényeztet vkit’ ❖ ? gügyögtet [=] […], gedélget (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 30) | [Abellino] jónak látta Kecskerey barátunkat egy kissé dédelgetni, mert hisz az ügyében járt, és bizonyosan kedvező híreket hoz (1853 Jókai Mór CD18) | hogy bánnak a foglyokkal, hogy osszák meg velük utolsó falatjukat a kiéhezett magyar katonák, hogy dédelgetik a köztünk rekedt internáltakat (1919 Szabó Dezső 9623004, 229) | Nagyanya dédelgette unokahúgát, most is mellé ült simogatni kócos haját (1978 Kabdebó Tamás 9816001, 27).

1a. ’〈vmely szeretett lényt〉 gyengéden ölelget, simogat, csókolgat; babusgat’ ❖ [az anya nevelt lányát] úgy szereti, Megöleli, dédelgeti, Franciáúl szólitgatja. Karjai közt elaltatja (1877 Zichy Géza 8538015, 45) | [György] dédelgetve becézte Hákont, a vizsláját (1926 Medreczky Márta CD10) | Menyasszonyom riadoz a félelemtől és gyönyörtől, remeg és a mellemhez tapad. Sokáig dédelgettem gyöngéden (1964 Áprily Lajos ford.–Tagore 9008081, 51) | [az újszülött] kéjesen tárja szét karocskáit, amikor simogatják, dédelgetik (1973 Ranschburg Jenő 1130001, 17).

1b. (pejor)(meg nem érdemelt) kedvezmény(ek)ben részesít, feleslegesen nagy gonddal óv, ajnároz vkit’ ❖ [a kormány] dédelgeti a többség embereit (1872 Tóvölgyi Titusz 8492011, 136) | Hajdú Pali megtámadta a szociáldemokraták még mindig dédelgetett rendőrtisztjeit (1932 Lengyel József 9395014, 157) | Ezeket [ti. a korábbi szegényeket] dédelgeti mindenki, az állam, a párt, ezeké minden előny, kedvezmény (1953 Sarkadi Imre 9586002, 19).

2. ’féltve őrizget, megkülönböztetett figyelemmel gondoz vmit, törődik vmivel’ ❖ Erdélyben a református részen négy virágzó főiskola volt, s jelenben csak egyet tudtok dédelgetni (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Az uralkodócsalád az annyira dédelgetett „birodalmi fő- és székvárosból” szégyenszemre futni kénytelen (1895 Gracza György 8161003, 303) | Olyan gyöngéden töltötte meg, soha még így nem dédelgettek pisztolyt (1936 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309085, 69) | Tudva-tudatlan, mindnyájan dédelgetjük kedves szavainkat (1973 Hernádi Miklós 1066003, 324).

2a. ’〈tervet, vágyat stb.〉 ápolgat, melenget magában’ ❖ Fogtőy is megrendült ez esett fölött, ez keresztülhúzhatja minden tervét, melyekhez annyira ragaszkodott, melyeket annyi éven keresztül dédelgetett (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | ha nem is számítok hozzá egy olyan félelmes férjet, mint Carokó, akkor sem mertem volna dédelgetni begyemben egy fikarcnyi bűnös vágyat Cirókára (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706009, 37) | a Vörös Rózsa [című] sorozatbokron belül Az édesvölgyi suli szerelmes ikrei […] vélhetőleg azonnal magához vonja a rügyező arcú és bimbódzó érzelmeket dédelgető kamaszokat (1992 Békés Pál 2016043, 456).

2b. (ritk) ’〈érzést, gondolatot stb.〉 táplál, erősít (vkiben) vki v. vmi’ ❖ A francia, voltairi, szalonvilág szivesen dédelgeti az emberben az ösztönös, az élvezetsóvár természetet (1903 Prohászka Ottokár 1125024, 137) | Az országvesztés felelősségében benne vannak mindazok, akik a fasiszta szellemet dédelgették (1946 Bölöni György 9069005, 96).

3. dédelget vmivel (rég) ’hiteget, ámítgat, kecsegtet vmivel vkit’ ❖ gedélgetni, ketſegetni, hitegetni, ámítani: Allectare (1795 k. Takáts Rafael C4082, h1) | titeket reménséggel gedélgessen é, vagy ne (1806 Szabó Sámuel ford. C3784, 50) | szent ebed … tátongva üvölt, ugat érted retteneteskép S díjjal gédelget (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 70).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. gédelget; ÚMTsz.

gedélget lásd dédelget
dédelget tárgyas ige 5b
gedélget 5b (rég v. nyj)
gédelget 5b (rég v. nyj)
1.
féltő gonddal bánik vkivel, (gyengéd szeretettel) kényeztet vkit
?
gügyögtet [=] […], gedélget
(1784 Baróti Szabó Dávid)
[Abellino] jónak látta Kecskerey barátunkat egy kissé dédelgetni, mert hisz az ügyében járt, és bizonyosan kedvező híreket hoz
(1853 Jókai Mór)
hogy bánnak a foglyokkal, hogy osszák meg velük utolsó falatjukat a kiéhezett magyar katonák, hogy dédelgetik a köztünk rekedt internáltakat
(1919 Szabó Dezső)
Nagyanya dédelgette unokahúgát, most is mellé ült simogatni kócos haját
(1978 Kabdebó Tamás)
1a.
〈vmely szeretett lényt〉 gyengéden ölelget, simogat, csókolgat; babusgat
[az anya nevelt lányát] úgy szereti, Megöleli, dédelgeti, Franciáúl szólitgatja. Karjai közt elaltatja
(1877 Zichy Géza)
[György] dédelgetve becézte Hákont, a vizsláját
(1926 Medreczky Márta)
Menyasszonyom riadoz a félelemtől és gyönyörtől, remeg és a mellemhez tapad. Sokáig dédelgettem gyöngéden
(1964 Áprily Lajos ford.Tagore)
[az újszülött] kéjesen tárja szét karocskáit, amikor simogatják, dédelgetik
(1973 Ranschburg Jenő)
1b. (pejor)
(meg nem érdemelt) kedvezmény(ek)ben részesít, feleslegesen nagy gonddal óv, ajnároz vkit
[a kormány] dédelgeti a többség embereit
(1872 Tóvölgyi Titusz)
Hajdú Pali megtámadta a szociáldemokraták még mindig dédelgetett rendőrtisztjeit
(1932 Lengyel József)
Ezeket [ti. a korábbi szegényeket] dédelgeti mindenki, az állam, a párt, ezeké minden előny, kedvezmény
(1953 Sarkadi Imre)
2.
féltve őrizget, megkülönböztetett figyelemmel gondoz vmit, törődik vmivel
Erdélyben a református részen négy virágzó főiskola volt, s jelenben csak egyet tudtok dédelgetni
(1856 Vasárnapi Újság)
Az uralkodócsalád az annyira dédelgetett „birodalmi fő- és székvárosból” szégyenszemre futni kénytelen
(1895 Gracza György)
Olyan gyöngéden töltötte meg, soha még így nem dédelgettek pisztolyt
(1936 Karinthy Frigyes ford.Milne)
Tudva-tudatlan, mindnyájan dédelgetjük kedves szavainkat
(1973 Hernádi Miklós)
2a.
〈tervet, vágyat stb.〉 ápolgat, melenget magában
Fogtőy is megrendült ez esett fölött, ez keresztülhúzhatja minden tervét, melyekhez annyira ragaszkodott, melyeket annyi éven keresztül dédelgetett
(1877 Mikszáth Kálmán)
ha nem is számítok hozzá egy olyan félelmes férjet, mint Carokó, akkor sem mertem volna dédelgetni begyemben egy fikarcnyi bűnös vágyat Cirókára
(1937 Tersánszky Józsi Jenő)
a Vörös Rózsa [című] sorozatbokron belül Az édesvölgyi suli szerelmes ikrei […] vélhetőleg azonnal magához vonja a rügyező arcú és bimbódzó érzelmeket dédelgető kamaszokat
(1992 Békés Pál)
2b. (ritk)
〈érzést, gondolatot stb.〉 táplál, erősít (vkiben) vki v. vmi
A francia, voltairi, szalonvilág szivesen dédelgeti az emberben az ösztönös, az élvezetsóvár természetet
(1903 Prohászka Ottokár)
Az országvesztés felelősségében benne vannak mindazok, akik a fasiszta szellemet dédelgették
(1946 Bölöni György)
3. dédelget vmivel (rég)
hiteget, ámítgat, kecsegtet vmivel vkit
gedélgetni, ketſegetni, hitegetni, ámítani: Allectare
(1795 k. Takáts Rafael)
titeket reménséggel gedélgessen é, vagy ne
(1806 Szabó Sámuel ford.)
szent ebed … tátongva üvölt, ugat érted retteneteskép S díjjal gédelget
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. gédelget; ÚMTsz.

Beállítások