pugris ( fnI. 4A és mnII. 15A) l. bugris

bugris fn és mn (rendsz. pejor)pugris (rég)

I. fn 4A

1. ’ostoba, együgyű, ill. faragatlan, műveletlen személy’ ❖ Kisvárosi rüpők, pugris (1856 Lisznyai Damó Kálmán C2920, 210) | Förgeteg […]: Ferkó! Hej! Ferkó […]: Mi? Förgeteg: Igy kell beszélni, te bugris? (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 42) | Micsoda bugrisok! Ilyen piszlicsár hibát se tudnak megjavítani (1956 Irodalmi Újság szept. 15. C5231, 8).

2. (kissé rég) ’műveltségi, társadalmi v. vagyoni tekintetben alacsonyabb rangú személy’ ❖ [a vételárért] tessék pörölni a szolgabíró előtt – monda a Csutora Miska […]. – De már ez több, mint tréfa! – monda az öregúr. – Ezt már nem tűrjük el a pugrisnak (1879 Jókai Mór CD18) | A nevemet nem hagyom gyalázni egy élesztőből meggazdagodott pugris kölykétől (1909 Krúdy Gyula CD54) | [nem] biztos, hogy minden jöttment bugrisnak tovább kell tanulnia (1995 Magyar Hírlap CD09).

II. mn 15A

1. ’ostoba, együgyű v. faragatlan, műveletlen 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ Buga ember […] Rusticus homo [= bárdolatlan ember]; Baranyábann Bugris ember (1832 Kassai József C5358, 375) | bugris eszű ujdondász (1877 Hollósy István CD10) | egészen közönséges alak volt; úgy látszott, még büszke is fesztelen, bugris modorára (1953 Illés Endre ford.–Stendhal 9273006, 122) | [miért kell] úgy tenni, mintha valami bugris kansasiak megpróbálnák betiltani az evolúció tanait (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’műveltségi, társadalmi v. vagyoni tekintetben alacsonyabb rangú 〈személy〉’ ❖ ezek a bugris szentpéteriek, mondom, kikeresték gyenge oldalamat (1871 Mikszáth Kálmán CD04) | [a vendéglős leányai] csudálatos keverékei a ferencvárosi sváb bugris leány naivitásának és a magyar kisasszonykák öntudatosságának (1889 Justh Zsigmond 8213009, 367) | [Etelka] el tudott menni egy bugris paraszthoz. Már azóta talán gyereke is van tőle (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 139).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, bugrisparaszt; IdSz.

pugris lásd bugris
bugris főnév és melléknév (rendsz. pejor)
pugris I. 4A II. 15A (rég)
I. főnév 4A
1.
ostoba, együgyű, ill. faragatlan, műveletlen személy
Kisvárosi rüpők, pugris
(1856 Lisznyai Damó Kálmán)
Förgeteg […]: Ferkó! Hej! Ferkó […]: Mi? Förgeteg: Igy kell beszélni, te bugris?
(1906 e. Thury Zoltán)
Micsoda bugrisok! Ilyen piszlicsár hibát se tudnak megjavítani
(1956 Irodalmi Újság szept. 15.)
2. (kissé rég)
műveltségi, társadalmi v. vagyoni tekintetben alacsonyabb rangú személy
[a vételárért] tessék pörölni a szolgabíró előtt – monda a Csutora Miska […]. – De már ez több, mint tréfa! – monda az öregúr. – Ezt már nem tűrjük el a pugrisnak
(1879 Jókai Mór)
A nevemet nem hagyom gyalázni egy élesztőből meggazdagodott pugris kölykétől
(1909 Krúdy Gyula)
[nem] biztos, hogy minden jöttment bugrisnak tovább kell tanulnia
(1995 Magyar Hírlap)
II. melléknév 15A
1.
ostoba, együgyű v. faragatlan, műveletlen 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉
Buga ember […] Rusticus homo [= bárdolatlan ember]; Baranyábann Bugris ember
(1832 Kassai József)
bugris eszű ujdondász
(1877 Hollósy István)
egészen közönséges alak volt; úgy látszott, még büszke is fesztelen, bugris modorára
(1953 Illés Endre ford.Stendhal)
[miért kell] úgy tenni, mintha valami bugris kansasiak megpróbálnák betiltani az evolúció tanait
(1999 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
műveltségi, társadalmi v. vagyoni tekintetben alacsonyabb rangú 〈személy〉
ezek a bugris szentpéteriek, mondom, kikeresték gyenge oldalamat
(1871 Mikszáth Kálmán)
[a vendéglős leányai] csudálatos keverékei a ferencvárosi sváb bugris leány naivitásának és a magyar kisasszonykák öntudatosságának
(1889 Justh Zsigmond)
[Etelka] el tudott menni egy bugris paraszthoz. Már azóta talán gyereke is van tőle
(1935 Móricz Zsigmond)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, bugrisparaszt; IdSz.

Beállítások