emészt ige 5b2 emíszt (rég v. nyj)
1. ts (Biol) ’〈vmely szerv v. abban vmilyen anyag táplálékot〉 felszívódásra alkalmassá alakítva, ill. továbbítva v. abból a salakot kiválasztva a szervezet számára folyamatosan feldolgoz’ ❖ ha jó ideig élt a’ beteg vért higitó italokkal, forrózás nélkül vagyon, gyomra jól eméſzti az eledeleket (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 180) | illy kisdedek gyomra nagyon keveset emészt (1847 Schöpf-Merei Ágoston 8305003, 207) | A joghurt kellemes savanykás ízű, tejfelszerű anyag, amelyet a bélrendszer kitünően emészt (1914 RévaiNagyLex. C5707, 13) | A gyomorban sósav és fehérjét emésztő enzimek választódnak ki (1995 Természet Világa CD50) | a petesejt membránja alatti ún. kortikális hólyagocskák [...] cukorcsoportokat vágnak le a ZP 3 fehérjéről, emésztik a ZP 2 fehérjét (2004 Természet Világa CD50).
1a. ts (tárgy n. is) ’〈ember, állat, ill. rovarevő növény táplálékot〉(nyugalmi állapotban, pihenve) emésztőszerve(i), emésztőnedvei segítségével ilyen módon feldolgoz, szervezete számára hasznosít’ ❖ nehéz eméſzthet kemény, durva eledelek (1786 Mátyus István C3067, 423) | emészteni nem tudok, csak ha a János beadja a labdacsot (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | Ezentúl az emberek nem fognak ételeket nyelni, rágni és emészteni. Egy Peckinpaw-labdacs elegendő (1895 Vasárnapi Újság C7409, 26) | csapolt sörrel öblítettük le a csülköt, amit a magam részéről körülbelül három napig emésztettem (1999 Figyelő CD2601) | egy parányi [madagaszkári] botanikus kertben megtekinthető a Nepenthes madagascarensis jó néhány példánya, amint éppen csendben rovarokat emésztenek (2002 Természet Világa CD50).
1b. tn ’〈annak kif-ére, hogy emberben, állatban, ill. a gyomorban ez az élettani folyamat végbemegy, ill. eközben nyugalmi állapotban van, pihenve ejtőzik vki, vmi〉’ ❖ [a teknősbékáknak] a’ viznél-is hidegebb vérek van, még-is jól eméſztenek (1786 Mátyus István C3067, 84) | [orvosával] ő nem sokat gondol, ha gyomra jól emíszt (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116006, 214) | [Kozárné a lányát nézte] a heverőről, ahol a jó vasárnapi ebéd után emésztett (1914 Móricz Zsigmond CD10) | a zsákmányát a Loch Ness-i a mélybe húzza, ott eszi, utána szendereg. A tófenéki iszapban szundít emésztve évekig (2007 Havasi Attila 3136007, 48).
2. ts ’〈tényt, információt, műalkotást stb.〉 magába fogad és (tudatilag) feldolgoz, ill. megért és magáévá tesz’ ❖ [a festő az elképzelt dolgokat] phantasiájában elébb emésztve létre hozza (1840 Henszlmann Imre 8609001, 224) | [a tudásvágy] kielégítve emésztvén a hallottakat, nem fürkész a visszatartottak után (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | Vannak költői regények, szép, fínom, testetlen gondolatokkal, lírai ködökkel; ezek a [...] legrosszabbul emészthető formái a regényműfajnak (1935 Török Sophie CD10) | az MNB ellenőrzési főosztálya hónapokig emésztette az ügyet (1996 Figyelő CD2601) | a franciák nehezen emésztik a vereséget (2002 Magyar Hírlap CD09).
3. ts (kissé rég) ’〈táplálékot〉 nagymértékben(, mohón) (el)fogyaszt, (el)pusztít’ ❖ a’ többieknek az abrakját ne eméſzſzék (1779 Próbákbúl szedett oktatás C3537, 36) | A’ számtalan baromfiait [ti. Vas vármegyéit] a’ Bétsiek emésztik (1819 Magda Pál 8285006, 306) | A vakondok szünetlen tücsköt, hernyót és mindenféle rovart emészt (1876 Falusi Könyvtár C0136, 46) | Rengeteget emészt ez a sok mennyei állat, sok föld kell ahhoz (1920 Szabó Dezső 9623001, 52).
3a. (vál) ’〈természeti erő, káros hatás〉 pusztít, roncsol vmit, ill. 〈betegség〉 kínoz, tönkretesz vkit’ ❖ [az öltözéket] eſzi a’ rágó moly, vagy eméſzti penéſz (1774 Révai Miklós ford.–Beniczky 7283004, 14) | [a rózsát] emészti a téli fagy s vihar (1811 k. Dukai Takách Judit 8117020, 79) | Sok drága ereklyét ma máglya emészt (1895 Palágyi Lajos 8348001, 5) | rozsda emészti sötét zúgban a fegyvereket (1943 Radnóti Miklós ford.–Tibullus 9543214, 35) | a kishúgom is életveszély között van a kórházba, nyitott gerinccel, nyitott koponyával, és még kitudja micsoda kórságok emésztik azt is (2002 Bódis Kriszta 3145003, 1109).
3b. (vál) ’〈anyagi javakat, időt, energiát stb.〉(el)fogyaszt, (fel)használ vki v. vmi’ ❖ Könyveimben eméſztem erömet (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 202) | csak a drága időt emésztenék (1846 Hetilap CD61) | [a csapos gerendafödémek hátránya] az, hogy tetemes faanyagot emésztenek (1893 PallasLex. CD02) | sok pénzt emésztő munka (1957 Faller Jenő CD52) | ugyanazon fájl két-három, rosszabb esetben ötven-száz helyen is emészti a tárolókapacitást (1999 Byte Magazin CD38).
3c. (/vál) ’〈személyt, csoportot〉 pusztít, gyötör vki v. vmi’ ❖ meg-hivtelenedet hozzá a’ Hertzeg, és nem más végre hozta legyen ötet Tuſzanóba, hanem hogy búval eméſzſze, vagy kétségbe ejtse (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 389) | hogy zte [Etele], hogy kergette, hogy emésztette a’ Németeket (1794 Dugonics András C1472, 178) | fut az ellenerő egymást konczolva emésztve (1834 Garay János CD01) | A magyarok ellenségei kárörömmel nézték, hogyan emésztik és rontják egymást a magyarok a vallási ellentétek miatt (1916 Halász Imre CD10) | [a Demokrata Konvenciót] továbbra is a régi ellentétek emésztik (2000 Magyar Hírlap CD09).
4. ts ’〈negatív gondolat, érzelem stb.〉 nem hagy nyugodni vkit, ill. 〈szívet, lelket〉 kínoz, gyötör’ ❖ Vesd félre a’ gyanóságot, Melly ſzivedet eméſzti (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 169) | mi emészti gyászos lelkedet? (1886 Radó Antal ford.–Leopardi 8383007, 138) | forrt bennem a düh, emésztett a méreg, rágtam magam, elöntött az epe (1973 Lázár Ervin 9388008, 141) | A szégyen emészti Kanalasnét, hogy a nincsről meg a szúnyog-szigeti kalyibáról az igazgató úrnak beszélni nem mer (2002 Magyar Hírlap CD09).
4a. emészti magát ’gyötrődik, emésztődik, ill. rágódik vmin’ ❖ Mi szkség itt továb emészteni magad’? (1772 Bessenyei György¹ C1075, 121) | Minek emészted egyre magadat? (1886 Radó Antal ford.–Petrarca 8383004, 40) | Éjjelnappal sír az asszony, emészti magát, meg akar halni (1945 Szép Ernő 9665040, 38) | Én olyan vagyok, hogy egy ideig emésztem magam rajta, mindenen, tehát ha bánt, [...] és akkor túllépek rajta (2003 Várva várt babák 3039001, 261).
Ö: el~, fel~, meg~.
ÖU: ki~.
Sz: emészték, emésztget.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.