emlős mn és fn 4C

I. mn

1. (ritk) ’olyan 〈élőlény v. testrész〉, akinek v. amelyen duzzadt, nagy emlő van’ ❖ Az árnyék lomhaságában tunyán ölelkezik a napsugár a porral, mint vadászgató ifjú herceg lúdtalpú, emlős parasztasszonnyal (1917–1919 Krúdy Gyula CD54) | A fényképen mindenki rajta látható, még Tigris is, ki fülét hegyezve ült ott, a vadászkutyák hivatalos fontoskodásával és úri gőgjével, lógatva emlős hasát (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 158).

2. (ritk) ’olyan 〈élőlény〉, amelynek emlője van, s utódját az abban termelődő tejjel táplálja’ ❖ emlős és szárnyas vadak’ fogdosására használtatni szokott hálók (1829 Pák Dienes 8346001, XIX) | emlős gerinczesek (1864 Rónay Jácint 8396004, 224) | az antigenitás szempontjából intakt fehérje felszívódása a gyomor-bél csatornából az emlős élőlények újszülöttjeiben még fiziológiás jelenség (1983 Orvosi Hetilap C8229, 2009).

II. fn

(rendsz. Áll) ’ilyen állat’ ❖ [a fókák és a rozmárok] kétéltek az Emlsök között (1799 Főldi János C6339, 105) | Az emlősek második rende. A négykezüek (1841 Vajda Péter ford.–Cuvier 8504004, 80) | A cickányok valamennyien nagyon apró állatkák, közülük kerül ki Európa legkisebb emlőse, a mindössze 1,5–2 gramm súlyú kisdedcickány (1995 Magyarország állatvilága CD14) | A kipusztíthatatlan vírusok közé tartozik az influenza vírusa is, amely az emberen kívül más emlősöket (fókákat, disznókat), de madarakat is megfertőz (1997 Természet Világa CD50) | A jégkorszak növényevőire egyébként nemcsak a ragadozó emlősök vadásztak, hanem már az ősemberek is (2005 Kordos László–Ujhelyi Péter 3329001, 27).

a. (tbsz-ban) (Áll) ’〈az ilyen állatok fajait magában foglaló, a rendnél magasabb szintű taxon nevezéktani elnevezéseként〉’ ❖ I. Sereg. Emlsök (Mammalia, Säugethiere) (1799 Főldi János 7112014, 32) | Emlősök (lat. Mammalia), a gerinces állatok (Vertebrata) egyik osztálya (1894 PallasLex. CD02) | Emlősök Mammalia (1998 Tények könyve CD37).

J: emlősállat.

Ö: fő~, kacsacsőrű~.

ÖE: ~faj, ~fauna.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. emik; ÉKsz.

emlős melléknév és főnév 4C
I. melléknév
1. (ritk)
olyan 〈élőlény v. testrész〉, akinek v. amelyen duzzadt, nagy emlő van
Az árnyék lomhaságában tunyán ölelkezik a napsugár a porral, mint vadászgató ifjú herceg lúdtalpú, emlős parasztasszonnyal
(1917–1919 Krúdy Gyula)
A fényképen mindenki rajta látható, még Tigris is, ki fülét hegyezve ült ott, a vadászkutyák hivatalos fontoskodásával és úri gőgjével, lógatva emlős hasát
(1923 Kosztolányi Dezső)
2. (ritk)
olyan 〈élőlény〉, amelynek emlője van, s utódját az abban termelődő tejjel táplálja
emlős és szárnyas vadak’ fogdosására használtatni szokott hálók
(1829 Pák Dienes)
emlős gerinczesek
(1864 Rónay Jácint)
az antigenitás szempontjából intakt fehérje felszívódása a gyomor-bél csatornából az emlős élőlények újszülöttjeiben még fiziológiás jelenség
(1983 Orvosi Hetilap)
II. főnév
(rendsz. Áll)
ilyen állat
[a fókák és a rozmárok] kétéltek az Emlsök között
(1799 Főldi János)
Az emlősek második rende. A négykezüek
(1841 Vajda Péter ford.Cuvier)
A cickányok valamennyien nagyon apró állatkák, közülük kerül ki Európa legkisebb emlőse, a mindössze 1,5–2 gramm súlyú kisdedcickány
(1995 Magyarország állatvilága)
A kipusztíthatatlan vírusok közé tartozik az influenza vírusa is, amely az emberen kívül más emlősöket (fókákat, disznókat), de madarakat is megfertőz
(1997 Természet Világa)
A jégkorszak növényevőire egyébként nemcsak a ragadozó emlősök vadásztak, hanem már az ősemberek is
(2005 Kordos László–Ujhelyi Péter)
a. (tbsz-ban) (Áll)
〈az ilyen állatok fajait magában foglaló, a rendnél magasabb szintű taxon nevezéktani elnevezéseként〉
I. Sereg. Emlsök (Mammalia, Säugethiere)
(1799 Főldi János)
Emlősök (lat.latin Mammalia), a gerinces állatok (Vertebrata) egyik osztálya
(1894 PallasLex.)
Emlősök Mammalia
(1998 Tények könyve)
ÖE: emlősfaj, emlősfauna
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. emik; ÉKsz.

Beállítások