adagoló fn 1A

1. ’adagolást végző szerkezet, eszköz’ ❖ [a] preparált kartonokat a gép adagolójába helyezik (1935 RévaiNagyLex. C5717, 210) | egy gyors mozdulattal kiemelte s félrecsúsztatta az adagolóból az olajkályha gombját (1985 Krasznahorkai László 1084003, 159) | Sehol nem találni a hagyományos rádiós panelt, a CD lemezeket pedig a csomagtartóban elhelyezett adagoló válogatja kívánságunk szerint (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’adagolást végző személy’ ❖ a boldog szerelem két adagolója, a szerelmes pár (1923 Móricz Zsigmond CD10) | Nyissátok ki a szemeteket … De szól ez [a kérés] az adagolóknak is (1948 Nagy István⁴ C3634, 302).

ÖU: ön~.

ÖE: ~berendezés.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

adagoló főnév 1A
1.
adagolást végző szerkezet, eszköz
[a] preparált kartonokat a gép adagolójába helyezik
(1935 RévaiNagyLex.)
egy gyors mozdulattal kiemelte s félrecsúsztatta az adagolóból az olajkályha gombját
(1985 Krasznahorkai László)
Sehol nem találni a hagyományos rádiós panelt, a CD lemezeket pedig a csomagtartóban elhelyezett adagoló válogatja kívánságunk szerint
(1997 Magyar Hírlap)
2.
adagolást végző személy
a boldog szerelem két adagolója, a szerelmes pár
(1923 Móricz Zsigmond)
Nyissátok ki a szemeteket … De szól ez [a kérés] az adagolóknak is
(1948 Nagy István)
ÖU: önadagoló
ÖE: adagolóberendezés
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások