fájós mn 15A

1. ’olyan 〈testrész, szerv stb.〉, amely huzamosan v. gyakran fáj’ ❖ meleg viznek páráját ereſztik a’ fájós iz-tagra (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 173) | vedd-ki a’ tyúk-tojás’ ſzékét, vajban sáfránt tévén egygyütt lágyan fözd-meg, és tiſzta ruhára kenvén kösd a’ fájós réſzre (1791 Szent-Mihályi Mihály 7322003, 228) | [a ló] megrántódás’ esetében csak csendesen lép fájós lábára (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310010, 62) | Fájós torkú, fájós fogú ember volt, ideges szívrohamok fullasztották (1938 Cs. Szabó László CD10) | kis zsákban melegített sót tettek a fájós fülre, gyomorra (1990 Magyar néprajz CD47) | Anya fölegyenesedett, fájós derekára tette a kezét, és masszírozni kezdte magát, mint hajmosás után, ha hosszan kellett a kád fölé görnyednie (2009 Szvoren Edina 3152004, 851).

1a. ’testi fájdalommal járó, fájdalmas 〈betegség, sérülés stb.〉, ill. ilyen fájdalmat okozó 〈cselekvés, hatás stb.〉’ ❖ [van olyan lenyelt tárgy, amely] más fájós, vagy fájdalom nélkül való útat keres magának, úgy mint ollykor nyaka tſigáján, melyén, válla kztt és egyébb tagokon jön-ki (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 435) | az ügynek szónokaképen Sok nedves tenyeret fájós tapsokra hevített (1845 Arany János CD01) | [férj és feleség] mindketten fájós égési sebeket kaptak, de nem veszélyeseket (1872 Fővárosi Lapok C8088, 1131) | Reggel, mikor fölébredt, mintha minden fájós betegség elmult volna a testéből, frissnek, erősnek érezte magát (1925 Népszava dec. 25. C7493, 45) | a fájósan lüktető fogunkkal sem a sarkon posztoló rendőrt keressük meg (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég, kül. irod) ’lelki fájdalmat, szenvedést okozó v. azzal járó 〈dolog, jelenség stb.〉, ill. az a 〈hangulat, érzés stb.〉, amelyet vmely ilyen dolog, jelenség stb. kelt’ ❖ Regveli drága id, dél eſt st éjtſzaki nyugvás Oſtromol és fájós búval itatja fejem (1788 Bécsi Magyar Múzsa C0350, 130) | Haj! be zokon esik most hallgatnom téged! Hagyd el, kérlek, hagyd el e fájós beszédet (1846 Arany János 8014001, 113) | [Géza] céltáblájául azon legfájósabb érzelmeket választotta ki, melyek szívemben a hazátóli távolsággal együtt nőnek (1851 Jókai Mór CD18) | fájós aggodalommal állt ismét előtte szeretett neje gyengült egéssége (1856 Szegfi Mór 8430004, 127) | jól esik az embernek, ha valami fájós emlék bántja, s fájdalmát megoszthatja mással! (1877 Wohl Janka C4560, 111) | [a zeneszerző] zenéjében ugyanazt a komor, fájós hangulatot üsse meg, mint a szöveg (1927 Pesti Hírlap dec. 22. C5675, 15).

2a. (kissé rég) ’lelki szenvedést, gyötrelmet v. szomorúságot, bánatot tükröző 〈tekintet〉, ill. azt az érzést kifejező 〈megnyilvánulás〉’ ❖ fájós pillantást vet vissza a napos életre (1898 Péterfy Jenő C0060, 207) | Az asszony fájós mosollyal, félve pillantott fel rá (1906 Pesti Napló aug. 19. C5274, 4) | vedd át fájós sóhajaim s forró csókjaimat (1910 Budapesti Hírlap aug. 17. C4698, 28) | Má bijon ojan nyócvan-kilencven éveset, asz má nem siratnak ojan fájósan. Csak épp hogy a könny hull a szeméből a szeretteinek, úgye (1976 Magyar Nyelv C5916, 337).

3. (kissé rég, pejor is) ’olyan 〈személy〉, aki lelkileg (huzamosan v. gyakran) szenved v. aki lelkileg (túlzottan) érzékeny, sérülékeny, ill. (ilyen személyre jellemző,) szenvedő, szomorú v. (túlzottan) sebezhető 〈lélek, szív stb.〉’ ❖ bár fájós szivvel de egyébiránt semmivel se küzdve, egy kis ház felé intézte lépteit (1835 Regélő C0459, 701) | Az árvácska [ti. az árvácskához hasonló természetű nő] szép, de nőd ne légyen: Mert unalmas, fájós, érzelékeny... (1853 Tompa Mihály CD01) | a ki elvonúlva él, mindig érzékenyebb a külső hatások iránt és fájósabb, ha emberekkel érintkezik (1880 Riedl Frigyes C7570, 329) | Fájós, beteg lelked változatlan és örök, keresi a gyógyulást már ezredek óta (1897 Budapesti Hírlap júl. 30. C4744, 3) | Nagy szimfóniákat költ, az urikisasszonyok bolondulnak utána, de nem tudja megmondani annak az egynek sem, hogy szereti; szerény, igénytelen, fájós, tragikus ember (1911 Népszava márc. 12. C7479, 6) | vigyázz meztelen fájós szivedre! vigyázz magányodra: egyetlen páncélod, vigyázz! (1925 Török Sophie CD10).

4. (kissé rég, ritk) ’vki(k) számára kellemetlen, zavaró, bántó 〈jelenség, dolog stb.〉’ ❖ [az urak megbántódtak,] mert iratomnak egy pár pontja őket fájósan érintette, ’s mert az operának országos szükségtelen voltát kimutatni bátorkodtam (1840 Athenaeum C0020, 679) | Körötte vendég áll, vagy ül padon, Tréfáít űzve, kissé szabadon. De a menyecske nem durcás cseléd: Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért (1850 Arany János CD01) | az most a legdivatosabb, de egyszersmind a legfájósabb téma, kinek mibe került a kerülete (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | Annál kellemetlenebbül és fájósabban érintette ez a betörés a németeket, mert az általa érintett vidékekre, kivált a tullni mezőre a hosszantartó és immár állandónak gondolt békés időszak alatt nagyszámú bajor települő vándorolt be (1929 Bánlaky József CD16).

5. (kissé rég) ’〈vkinek az a pontja, része〉, ahol lelkileg (a leg)érzékeny(ebb), (leg)sérülékeny(ebb)’ ❖ Mindenkinek van fájós oldala, ezt a lefolyt idők feltakarták, ezt féltjük, ezt takargatjuk mindnyájan (1866 Pesti Napló ápr. 12. C8648, [2]) | A [buta, ostoba] feleségedet viszed magaddal külföldi művészútra, hogy legyen egy fájós oldalad, amit mindenik sérthet? (1891 Jókai Mór CD18) | Ennek a bizonyos Újvilág utcai nőnek éppen az volt a titka, hogy kártyavetés nélkül is kitapogatta a férfiakból azoknak fájós részét (1925 Krúdy Gyula CD54).

5a. (kissé rég, átv is) ’〈vminek〉 az a 〈része, pontja〉, ahol vmilyen tekintetben (a leginkább) gyenge, ill. sebezhető’ ❖ [a pozsonyi vár egyik oldala] a hajítógépek által eléretvén, a várnak fájós pontja maradt későbbi időben is (1865 Rómer Flóris 8395003, 253) | A pénzkezelés közéletünk egyik fájós oldala (1902 Budapesti Hírlap szept. 13. C4690, 2) | Jótékony hatást várunk e viadaltól atlétikai sportunk további fejlődésére is, mert itt fogjuk látni és érezni fájós részeinket (1911 Pesti Napló jún. 25. C8689, 21).

Ö: fej~, has~.

ÖU: bél~, csípő~, derék~, édes-~, feje~, fog~, füle~, fül~, gyomor~, keze~, köröm~, lába~, láb~, lép~, mája~, melle~, mell~, száj~, szeme~, szem~, szív~, torok~, vese~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. fáj; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

fájós melléknév 15A
1.
olyan 〈testrész, szerv stb.〉, amely huzamosan v. gyakran fáj
meleg viznek páráját ereſztik a’ fájós iz-tagra
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
vedd-ki a’ tyúk-tojás’ ſzékét, vajban sáfránt tévén egygyütt lágyan fözd-meg, és tiſzta ruhára kenvén kösd a’ fájós réſzre
(1791 Szent-Mihályi Mihály)
[a ló] megrántódás’ esetében csak csendesen lép fájós lábára
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
Fájós torkú, fájós fogú ember volt, ideges szívrohamok fullasztották
(1938 Cs. Szabó László)
kis zsákban melegített sót tettek a fájós fülre, gyomorra
(1990 Magyar néprajz)
Anya fölegyenesedett, fájós derekára tette a kezét, és masszírozni kezdte magát, mint hajmosás után, ha hosszan kellett a kád fölé görnyednie
(2009 Szvoren Edina)
1a.
testi fájdalommal járó, fájdalmas 〈betegség, sérülés stb.〉, ill. ilyen fájdalmat okozó 〈cselekvés, hatás stb.〉
[van olyan lenyelt tárgy, amely] más fájós, vagy fájdalom nélkül való útat keres magának, úgy mint ollykor nyaka tſigáján, melyén, válla kztt és egyébb tagokon jön-ki
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
az ügynek szónokaképen Sok nedves tenyeret fájós tapsokra hevített
(1845 Arany János)
[férj és feleség] mindketten fájós égési sebeket kaptak, de nem veszélyeseket
(1872 Fővárosi Lapok)
Reggel, mikor fölébredt, mintha minden fájós betegség elmult volna a testéből, frissnek, erősnek érezte magát
(1925 Népszava dec. 25.)
a fájósan lüktető fogunkkal sem a sarkon posztoló rendőrt keressük meg
(1997 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég, kül. irod)
lelki fájdalmat, szenvedést okozó v. azzal járó 〈dolog, jelenség stb.〉, ill. az a 〈hangulat, érzés stb.〉, amelyet vmely ilyen dolog, jelenség stb. kelt
Regveli drága id, dél eſt st éjtſzaki nyugvás Oſtromol és fájós búval itatja fejem
(1788 Bécsi Magyar Múzsa)
Haj! be zokon esik most hallgatnom téged! Hagyd el, kérlek, hagyd el e fájós beszédet
(1846 Arany János)
[Géza] céltáblájául azon legfájósabb érzelmeket választotta ki, melyek szívemben a hazátóli távolsággal együtt nőnek
(1851 Jókai Mór)
fájós aggodalommal állt ismét előtte szeretett neje gyengült egéssége
(1856 Szegfi Mór)
jól esik az embernek, ha valami fájós emlék bántja, s fájdalmát megoszthatja mással!
(1877 Wohl Janka)
[a zeneszerző] zenéjében ugyanazt a komor, fájós hangulatot üsse meg, mint a szöveg
(1927 Pesti Hírlap dec. 22.)
2a. (kissé rég)
lelki szenvedést, gyötrelmet v. szomorúságot, bánatot tükröző 〈tekintet〉, ill. azt az érzést kifejező 〈megnyilvánulás〉
fájós pillantást vet vissza a napos életre
(1898 Péterfy Jenő)
Az asszony fájós mosollyal, félve pillantott fel rá
(1906 Pesti Napló aug. 19.)
vedd át fájós sóhajaim s forró csókjaimat
(1910 Budapesti Hírlap aug. 17.)
Má bijon ojan nyócvan-kilencven éveset, asz má nem siratnak ojan fájósan. Csak épp hogy a könny hull a szeméből a szeretteinek, úgye
(1976 Magyar Nyelv)
3. (kissé rég, pejor is)
olyan 〈személy〉, aki lelkileg (huzamosan v. gyakran) szenved v. aki lelkileg (túlzottan) érzékeny, sérülékeny, ill. (ilyen személyre jellemző,) szenvedő, szomorú v. (túlzottan) sebezhető 〈lélek, szív stb.〉
bár fájós szivvel de egyébiránt semmivel se küzdve, egy kis ház felé intézte lépteit
(1835 Regélő)
Az árvácska [ti. az árvácskához hasonló természetű nő] szép, de nőd ne légyen: Mert unalmas, fájós, érzelékeny...
(1853 Tompa Mihály)
a ki elvonúlva él, mindig érzékenyebb a külső hatások iránt és fájósabb, ha emberekkel érintkezik
(1880 Riedl Frigyes)
Fájós, beteg lelked változatlan és örök, keresi a gyógyulást már ezredek óta
(1897 Budapesti Hírlap júl. 30.)
Nagy szimfóniákat költ, az urikisasszonyok bolondulnak utána, de nem tudja megmondani annak az egynek sem, hogy szereti; szerény, igénytelen, fájós, tragikus ember
(1911 Népszava márc. 12.)
vigyázz meztelen fájós szivedre! vigyázz magányodra: egyetlen páncélod, vigyázz!
(1925 Török Sophie)
4. (kissé rég, ritk)
vki(k) számára kellemetlen, zavaró, bántó 〈jelenség, dolog stb.〉
[az urak megbántódtak,] mert iratomnak egy pár pontja őket fájósan érintette, ’s mert az operának országos szükségtelen voltát kimutatni bátorkodtam
(1840 Athenaeum)
Körötte vendég áll, vagy ül padon, Tréfáít űzve, kissé szabadon. De a menyecske nem durcás cseléd: Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért
(1850 Arany János)
az most a legdivatosabb, de egyszersmind a legfájósabb téma, kinek mibe került a kerülete
(1884 Mikszáth Kálmán)
Annál kellemetlenebbül és fájósabban érintette ez a betörés a németeket, mert az általa érintett vidékekre, kivált a tullni mezőre a hosszantartó és immár állandónak gondolt békés időszak alatt nagyszámú bajor települő vándorolt be
(1929 Bánlaky József)
5. (kissé rég)
〈vkinek az a pontja, része〉, ahol lelkileg (a leg)érzékeny(ebb), (leg)sérülékeny(ebb)
Mindenkinek van fájós oldala, ezt a lefolyt idők feltakarták, ezt féltjük, ezt takargatjuk mindnyájan
(1866 Pesti Napló ápr. 12.)
A [buta, ostoba] feleségedet viszed magaddal külföldi művészútra, hogy legyen egy fájós oldalad, amit mindenik sérthet?
(1891 Jókai Mór)
Ennek a bizonyos Újvilág utcai nőnek éppen az volt a titka, hogy kártyavetés nélkül is kitapogatta a férfiakból azoknak fájós részét
(1925 Krúdy Gyula)
5a. (kissé rég, átv is)
〈vminek〉 az a 〈része, pontja〉, ahol vmilyen tekintetben (a leginkább) gyenge, ill. sebezhető
[a pozsonyi vár egyik oldala] a hajítógépek által eléretvén, a várnak fájós pontja maradt későbbi időben is
(1865 Rómer Flóris)
A pénzkezelés közéletünk egyik fájós oldala
(1902 Budapesti Hírlap szept. 13.)
Jótékony hatást várunk e viadaltól atlétikai sportunk további fejlődésére is, mert itt fogjuk látni és érezni fájós részeinket
(1911 Pesti Napló jún. 25.)
ÖU: bélfájós, csípőfájós, derékfájós, édes-fájós, fejefájós, fogfájós, fülefájós, fülfájós, gyomorfájós, kezefájós, körömfájós, lábafájós, lábfájós, lépfájós, májafájós, mellefájós, mellfájós, szájfájós, szemefájós, szemfájós, szívfájós, torokfájós, vesefájós
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. fáj; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások