fakorcsolya fn 

1. ’jégen való csúsz(kál)áshoz haszn., a cipő talpára erősíthető, fából készített, rendsz. féméllel ellátott korcsolya’ ❖ A vékony jégkéreg a hosszú fakorcsolyák alatt megbírta a gyorsan keresztüliramló embernyi terhet is, és sehol nem szakadt be alatta: [Boldizsár bá] úgy repült át a tavon, [övéhez kötött] szánkójával együtt, mint a vízipók (1883 Jókai Mór CD18) | A XVIII.sz. elején már vastalpú fakorcsolyákat készítettek, amelyeket szíjak segítségével erősítettek a lábbeli talpához; később tiszta acélból készült korcsolyák jöttek divatba (1927 TolnaiÚjLex. C5726, 101) | A Kunságban és a Sárréten a múlt század derekán – a folyók szabályozása előtt – még fontos közlekedési eszköz volt a drót-, valamint csontélű fakorcsolya is (1963 Élet és Tudomány C4914, 180) | A fakorcsolya főként a gyermekek, fiatalok téli szórakozására szolgált, közlekedésre nem használták (1999 Magyar néprajz CD47).

2. ’〈nehezen járható (lejtős) terepen〉 nehéz tárgyak csúsztatva v. görgetve mozgatását segítő, ill. ilyen tárgyak szállítására való, két, párhuzamosan egymáshoz erősített gerendából álló létraszerű eszköz’ ❖ A hordókat, melyek a mocsáros helyen mintegy alapját voltak képezendők az épitendő erőditvénynek, a janicsárok a sárra terített vesszőfonadékon hosszába fektetett fakorcsolyákon hengergették a kijelölt helyre (1865 Salamon Ferenc C3654, 594) | csúsztató eszköz segítségével egészen a lakóházig vagy a feldolgozás helyéig vontatják a fát. Vidékünkön [ti. a Bernecebaráti környéki erdőben] csúsztató eszközként fakorcsolyát, rönkkorcsolyát alkalmaznak szálfa közelítésre (1958 Erdélyi Zoltán C6954, 386) | [a piramis]építésnél – a magasság emelkedésével – feleslegessé váló munkásokat a kőbányákba vagy a fa „korcsolyákat” használó szállítócsapatokhoz irányíthatták (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÚMTsz.

fakorcsolya főnév
1.
jégen való csúsz(kál)áshoz haszn., a cipő talpára erősíthető, fából készített, rendsz. féméllel ellátott korcsolya
A vékony jégkéreg a hosszú fakorcsolyák alatt megbírta a gyorsan keresztüliramló embernyi terhet is, és sehol nem szakadt be alatta: [Boldizsár bá] úgy repült át a tavon, [övéhez kötött] szánkójával együtt, mint a vízipók
(1883 Jókai Mór)
A XVIII.sz.század elején már vastalpú fakorcsolyákat készítettek, amelyeket szíjak segítségével erősítettek a lábbeli talpához; később tiszta acélból készült korcsolyák jöttek divatba
(1927 TolnaiÚjLex.)
A Kunságban és a Sárréten a múlt század derekán – a folyók szabályozása előtt – még fontos közlekedési eszköz volt a drót-, valamint csontélű fakorcsolya is
(1963 Élet és Tudomány)
A fakorcsolya főként a gyermekek, fiatalok téli szórakozására szolgált, közlekedésre nem használták
(1999 Magyar néprajz)
2.
〈nehezen járható (lejtős) terepen〉 nehéz tárgyak csúsztatva v. görgetve mozgatását segítő, ill. ilyen tárgyak szállítására való, két, párhuzamosan egymáshoz erősített gerendából álló létraszerű eszköz
A hordókat, melyek a mocsáros helyen mintegy alapját voltak képezendők az épitendő erőditvénynek, a janicsárok a sárra terített vesszőfonadékon hosszába fektetett fakorcsolyákon hengergették a kijelölt helyre
(1865 Salamon Ferenc)
csúsztató eszköz segítségével egészen a lakóházig vagy a feldolgozás helyéig vontatják a fát. Vidékünkön [ti. a Bernecebaráti környéki erdőben] csúsztató eszközként fakorcsolyát, rönkkorcsolyát alkalmaznak szálfa közelítésre
(1958 Erdélyi Zoltán)
[a piramis]építésnél – a magasság emelkedésével – feleslegessé váló munkásokat a kőbányákba vagy a fa „korcsolyákat” használó szállítócsapatokhoz irányíthatták
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. ÚMTsz.

Beállítások