falszifikál ts ige 

1. (rég, vál) ’〈okiratot, aláírást stb.〉 meghamisít, ill. utánzatként, hamisítványként hoz létre vmit vki’ ❖ [a] volt igazságügyi osztálytanácsos ellen, ki 74 ezer frtnyi váltót falsifikált s mint mondják: Svájcba menekült, pénteken adták ki az elfogatási parancsot (1871 Fővárosi Lapok C8087, 1190) | Látszik, hogy nem laktál a kollégiumban. Nem tudod, hogy mit tesz az: schédát [= okiratot] falsifikálni (1881 Jókai Mór CD18) | nem osztrák-magyar papirpénzt falzifikáltak, hanem az angolbank nálunk keveset forgó jegyeit, a melyeket sokkal könnyebb itt értékesiteni, mint hazai pénzt (1898 Budapesti Hírlap okt. 17. C4745, 8) | arra adta magát, hogy hamisitott hivatalos pecsétekkel és falsifikált aláirásokkal kellőképpen felszerelt ivek alapján könyöradományokat gyüjtsön mindenfelé (1901 Pesti Napló júl. 1. C8683, 4).

1a. (rég, vál) ’〈vki(nek a közlése)〉 adatok, adalékok megváltoztatásával, elhallgatásával v. hozzátoldásával hamisan állít be vmit’ ❖ Ezen urak falsificálják a’ történeteket, hogy elhitethessék, miszerint I. Károly csak azért halt meg, II. Jakab csak azért veszté trónját, mert catholicusok valának. Ez nem igaz (1845 Pesti Hírlap C8010, 308) | [Kiefenberger költeménye] a tényeket elferdítve adja és azok okait falsificálja (1856 Wenzel Gusztáv C8480, 407) | [az államszocialisták] falszifikálják a multat és falszifikálnák a tényeket is, ha nekik megengedtetnék (1884 Budapesti Hírlap jún. 23. C4731, 2).

2. (gyakr. ható képzővel, folyamatos mn-i ign-i alakban) (Fil) ’〈vmely feltételezett tényt v. tudományos igényű állítást, elméletet〉 igazság(tartalm)ának megállapítása céljából (más) tényekkel egybevetve ellenpéldával megcáfol vki, ill. 〈hipotézist〉 az ellenpéldával igazolható ellentétessége, összeegyeztethetetlensége által hamisnak, tévesnek mutat vmi’ ❖ [Karl] Popper „demarkációs kritériuma” szerint azokat az állításokat, amelyek nem a valóságra vonatkoznak, még elvben sem vagyunk képesek falszifikálni (1978 Faragó-Szabó István C8598, 344) | A vallás fogalmakat, attitűdöket, érzelmeket, viselkedéseket és társadalmi szervezeteket tartalmaz olyan lényekre tekintettel, akik léte és aktivitása nem verifikálható és nem falszifikálható, de akikről a hívők hiszik, hogy léteznek (1999 Lovász Irén CD48) | A hipotézist csak akkor lehet falszifikálni, ha léteznek olyan logikailag lehetséges események vagy megfigyeléses mondatok, amelyek ellentétesek vele, és amelyek, ha igaznak bizonyulnak, képesek falszifikálni ezt a hipotézist (2001 Bańczerowski Janusz C7191, 13).

falszifikál ❖ tárgyas ige
permalink
1. (rég, vál)
〈okiratot, aláírást stb.〉 meghamisít, ill. utánzatként, hamisítványként hoz létre vmit vki
[a] volt igazságügyi osztálytanácsos ellen, ki 74 ezer frtnyiforintnyi váltót falsifikált s mint mondják: Svájcba menekült, pénteken adták ki az elfogatási parancsot
(1871 Fővárosi Lapok)
Látszik, hogy nem laktál a kollégiumban. Nem tudod, hogy mit tesz az: schédát [= okiratot] falsifikálni
(1881 Jókai Mór)
nem osztrák-magyar papirpénzt falzifikáltak, hanem az angolbank nálunk keveset forgó jegyeit, a melyeket sokkal könnyebb itt értékesiteni, mint hazai pénzt
(1898 Budapesti Hírlap okt. 17.)
arra adta magát, hogy hamisitott hivatalos pecsétekkel és falsifikált aláirásokkal kellőképpen felszerelt ivek alapján könyöradományokat gyüjtsön mindenfelé
(1901 Pesti Napló júl. 1.)
1a. (rég, vál)
〈vki(nek a közlése)〉 adatok, adalékok megváltoztatásával, elhallgatásával v. hozzátoldásával hamisan állít be vmit
Ezen urak falsificálják a’ történeteket, hogy elhitethessék, miszerint I. Károly csak azért halt meg, II. Jakab csak azért veszté trónját, mert catholicusok valának. Ez nem igaz
(1845 Pesti Hírlap)
[Kiefenberger költeménye] a tényeket elferdítve adja és azok okait falsificálja
(1856 Wenzel Gusztáv)
[az államszocialisták] falszifikálják a multat és falszifikálnák a tényeket is, ha nekik megengedtetnék
(1884 Budapesti Hírlap jún. 23.)
2. (gyakr. ható képzővel, folyamatos mn-i ign-i alakban) (Fil)
〈vmely feltételezett tényt v. tudományos igényű állítást, elméletet〉 igazság(tartalm)ának megállapítása céljából (más) tényekkel egybevetve ellenpéldával megcáfol vki, ill. 〈hipotézist〉 az ellenpéldával igazolható ellentétessége, összeegyeztethetetlensége által hamisnak, tévesnek mutat vmi
[Karl] Popper „demarkációs kritériuma” szerint azokat az állításokat, amelyek nem a valóságra vonatkoznak, még elvben sem vagyunk képesek falszifikálni
(1978 Faragó-Szabó István)
A vallás fogalmakat, attitűdöket, érzelmeket, viselkedéseket és társadalmi szervezeteket tartalmaz olyan lényekre tekintettel, akik léte és aktivitása nem verifikálható és nem falszifikálható, de akikről a hívők hiszik, hogy léteznek
(1999 Lovász Irén)
A hipotézist csak akkor lehet falszifikálni, ha léteznek olyan logikailag lehetséges események vagy megfigyeléses mondatok, amelyek ellentétesek vele, és amelyek, ha igaznak bizonyulnak, képesek falszifikálni ezt a hipotézist
(2001 Bańczerowski Janusz)

Beállítások