fásult mn-i ign és mn
I. mn-i ign → fásul.
II. mn
1. ’egykedvű(vé), életunt(tá), vmi iránt közönyös(sé vált) 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Már nem olly téged tapodó Szülöttid’, Sem pedig fáſúlt henye magzatidra Fogſz ma találni (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 181) | ’S te elnyomott szó, hagyd el börtönöd’, Törj át a’ fásúlt nemzedék’ szivén (1839–1841 Vörösmarty Mihály 8524291, 24) | Valahányszor az agyrendszer működését valamely lelki vagy testi baj megzavarja, az ember könnyen fásult, egykedvű lesz az élet iránt (1876 Németh Antal² 8331001, 36) | Végre is nem lehetett szerelem a mit éreztem, elvirágzott nekem a szerelem virága; arra, hogy ilyen nőbe komolyan beleszeressek, épen régen fásúlt vagyok (1878 Asbóth János C0669, 139) | Gyuri fásultan, nemtörődöm arccal lépegetett kísérői között, idegenül hallgatta a bilincs csörgését (1953 Szabó István² 9625001, 44) | a rendőrök körében csökkent a hivatástudat, az állomány egy része fásulttá vált (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’(ilyen személyre jellemző,) érzéketlen, közömbös 〈lelkület, lelkialkat〉, ill. beletörődéssel, kilátástalanság érzésével járó 〈hangulati, érzelmi állapot〉’ ❖ Fásult létemben mártir a lélek, hogy élek, csak a könny mutatja e sikamon, arcámon (1816–1818 Katona József 8226016, 21) | [arcán] lázas kimerültség dult, az idegkór és a fásult kedély félre nem ismerhető bélyegével (1851 Kemény Zsigmond C3295, 202) | az együvé tartozás érzete különösen a déli német államokban eltompult és fásult közöny jelei mutatkoztak mindenütt (1896 PallasLex. CD02) | a győzelmes tavaszi hadjárat véres áldozatai kissé fásulttá tették Cezárnak s bajtársainak szívét a halál és iszonyat mindenfajta megjelenésével szemben (1931 Sárközi György 9587012, 302) | csak az olyan könyvek és tárgyak érdeklik, amelyek részegítőek; nem ismer átmeneti állapotot az euforia és a fásult unalom között (1936 Hevesi András CD10) | A költő [ti. Vajda János] álláspontja szerint a magyar földet vérük árán megszerző ősök fejére hoznak szégyent azok, akik engedve a Bach-korszak egyre fásultabb közhangulatának, a nemzeti tragédia után a mulatozásba menekülnek (1999 Magyar Hírlap CD09).
1b. ’(ilyen személyre jellemző,) érzéketlenséget, szenvtelenséget tükröző, kifejező 〈arckifejezés, tekintet stb.〉’ ❖ „Verje meg a Jehova az olyan tehenet, a mék csak csizmára való, olyant ne vegyen kend, mert azzal isten úgyse nem bajlódom, kár volna a szénáért.” Válaszolá minden, fásult arcától kitelhető megvetéssel Sára (1844 Gaal József 8149005, 236) | Reá is mosolygott, egyszer, egyetlenegyszer, egy mosollyal, egy fásult, személytelen mosollyal (1930 Kosztolányi Dezső CD10) | alig néhány hónappal előző, fásult hangú levele után ismét a régi, minden részlet után érdeklődő Weszprémi kérdezősködik (1958 Sükösd Mihály 9619001, 63) | Fáradtan szedelőzködtek a hosszúra nyúlt műsor után, elnyűtten gyűjtögették a papírtányérokat. Fásult tekintetükből kiolvastam a felém áradó lemondást (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. ’(társadalmi szintű) kiábrándultság, közöny jegyeit mutató 〈idő(szak), korszak〉’ ❖ vajjon e’ fásult korban, hol zendül-meg magasztos költői ihletével a’ honszerelem buzditó szózata, ha nem a’ szinpad nyilványos terén? (1841 Jelenkor C8307, [29]) | Ha Árgirus-nak csak az az egy érdeme volna is, hogy néhány órára visszalopja lelkünkbe naiv hitünket: nagyon megérdemli, hogy a mostani fásult időkben sokan és minél gyakrabban elolvassák (1894 Fővárosi Lapok C0162, 3082) | Az olasz ételek íze volt az egyetlen, ami a valósághoz fűzte ezekben a fásult napokban (1937 Szerb Antal 9668030, 106) | mélyenszántó, lélegzetelállító [Márai-]versek – mint amilyen a Halotti beszéd és a Mennyből az angyal, melyek közönyös-fásult korszakokban is megdobogtatják a csituló szíveket (2000 Új Ember ápr. 9. C6181, 8).
3. (kissé rég) ’hidegtől, görcstől, hosszan tartó mozdulatlanságtól stb. (meg)dermedt, (el)gémberedett 〈test(rész)〉’ ❖ Engedj-meg, fájdalmas Hazám! több ſzóra nem érhet Fásúltt nyelvem, el önt a’ köny, toll húll-ki kezembl! (1786 Baróti Szabó Dávid C0824, 122) | a tél fagylaló szaka erőtlen testét élettelenné merevitené, és jóltévőleg hófuvatiba temetné fásult tagjait (1832 Tudományos Gyűjtemény C7228, 41) | midőn kezét meg ragadám, ajkaimhoz emelendő, az kezemben jéggé fagyott, arczát halálsáppadtság lepé, ’s fásult ajkai tompán, hang nélkül rebegék: „én, özvegy vagyok![”] (1837 Regélő C0461, 732) | Tegnap hajnalban mély álomba merültem, S feküdtem halottként, fásult-, merevülten (1899 Jánosi Gusztáv ford.–Tasso 8206010, 96) | [A robbanás után Cecey Éva] fásult kézzel nyúl a dereka alá. Kőporra tapint, s egy almányi, hideg vasgolyóra (1901 Gárdonyi Géza C8719, 336) | a napsugár, az enyhe szél mindenkit kicsalt, hogy fásult izmát megmozgassa, készüljön a tavaszra (1926 Nemzeti Sport jan. 22. C7151, 2).
3a. (ritk) ’dermedt, mozgásra képtelen 〈állapot〉’ ❖ Hisz addig fáj csak a vérző seb is, Míg élet és halál csatáz felette, Aztán beáll a fásúlt nyúgalom (1860 Madách Imre C2956, 44) | Bokros nem mert onnan távozni. Fásult zsibbadtságban, nyitott, merev szemmel állott ott, mintha a siralomházban ült volna (1876 Mikszáth Kálmán CD04) | Úgy éreztem, hideg kigyók másznak végig tagjaimon s síkolyra ingerelnek. S ezt valami fásult, ájult reszkedelem követte valómban (1916 Tersánszky Józsi Jenő 9706011, 16) | Bárhová nézek, hátra, alám, fölém, a jövendőbe, minden sötét! – Eső – az éjjel erős zivatar… Oly fásult halálos álmom volt, hogy nem hallottam meg (1978 Györffy Miklós ford.–Széchenyi CD1502).
3b. ’enervált, fáradt, lagymatag 〈mozgás, játék〉, ill. ilyen mozgású 〈játékos〉’ ❖ [hogy az angol labdarúgócsapat] a győzelmet megszerezhette, inkább az ellene kiállitott magyar kombinált csapat lanyha, fásult játékán, mint az ő képességén mulott (1911 Budapesti Hírlap ápr. 21. C4699, 10) | Kovács Gergely [öttusázó] szerint a kemény alapozás az oka fásult mozgásuknak, de majd a tétversenyekre felpörögnek (1999 Nemzeti Sport febr. 20. C8068, 11) | [a vezetőedző] úgy látja, éppen a világbajnoki felkészülés miatt sűrített őszi versenyprogram merítette ki teljesen válogatott játékosait, akiket fásultnak lát a vb-meccseken (2001 Magyar Hírlap CD09).
4. ’nem (megfelelően) működő, bénult 〈érzék(szerv), képesség〉’ ❖ Szivem, velőm kiszáradt, S a fásult, béna képzelet Nem ád se szint, se szárnyat (1889 e. Reviczky Gyula CD01) | ez a javaslat valamely tiszavidéki vagy erdélyrészi magyartól származik, [...] a kinek fásult hallókája nem érzi a világos különbséget, melyet a következő példáknak három elvesztek formája magában foglal: „Amit én egyik nap elvesztëk, a másik nap rendesen visszanyerem. A nagy rakás is, ha minden nap belőle valamit elvësztëk, idővel összezsugorodik. A hajót a hosszú vihar egy sziklához csapta s a rajta levők egy lábig mind elvesztek” (1892 Magyar Nyelvőr C0359, 324) | az én álarcom nem [...] kacér és lenge bársony, fásult érzékek csiklandozására (1922 Gyergyai Albert CD10) | A Christo házaspár akciói alkalmasak arra, hogy a megmerevedett, fásult vizualitásunkat megmozgassák, és – talán – megtanuljunk újra látni, érdeklődni (1995 Magyar Hírlap CD09).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.