🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

gardon¹ fn (nyj/Zene is)gardany (nyj) , gardony (nyj) , gordon

’〈a csíki székelyeknél és a csángóknál:〉 a hegedű kísérőhangszereként haszn., csellóra emlékeztető, négy v. ritk. három húrral ellátott, rendsz. D D D d hangolású népi ritmushangszer, amelynek húrjait ütővel ütve, ill. ún. csípőhúrjának csipkedésével szólaltatják meg; ütőgardon’ ❖ mozsikás nem [...], se gardonyos [...], se kontorás [nem lesz belőlük], szóval a hedegüt, gardonyt és nyirentyüt nem a székelynek találták föl (1905 Gencsy István C5963, 321) | Csattog a kendermadzagos gardony, mintha a szive ki akarna szakadni; a kontúráspurdé képe kipirul, Gyurka bá’ pedig lehajtja ősz fejét a hires mozsikára (1913 Pesti Napló dec. 23. C8691, 3) | milyen fáradságos munkát és milyen különös gondot igényel […] a vonóval ütött és újjal megpengetett gardon ritmusképleteinek írásban való feljegyzése (1943 Néprajzi Múzeum Értesítője C6983, 214) | [A Muzsikás együttesben] az ifjabbik Csoóri Sándor kontrázik, de játszik tekerőn, töröksípon, dudán, kobozon, gardonon, dorombon, s énekel is, különös fényű hangon (1979 Népszava márc. 3. C7444, 8) | A gyimesi „zenekar” sajátos összetétele, játékmódja és zenei anyaga különösen régies, a régi csíki székely zene leghívebb megőrzője. Egy mozsikás (hegedűs) és egy ütőgardonos játszik együtt, rendszerint a prímás a feleségével. A gardont pálcával ütik (1990 Magyar néprajz CD47).

a. (ritk) ’ennek hangja, az ezen való játék (mint szólam)’ ❖ [a Karikás együttes felvételei] közül a Kövecses víz közepibe idézi leghívebben a Kolinda hagyományait; a klarinét–hegedű szóló és a gardon izgalmas ritmusa gyimesi jellegű, (1987 Magyar Nemzet szept. 8. C8362, 6) | A gardon szinkópás ritmusát a tánc követi (1990 Magyar néprajz CD47).

Sz: gardonos, gardonozik.

Vö. ÚMTsz. gordon¹

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
gardon¹ főnév (nyj/Zene is)
gardany (nyj)
gardony (nyj)
gordon
〈a csíki székelyeknél és a csángóknál:〉 a hegedű kísérőhangszereként haszn., csellóra emlékeztető, négy v. ritk. három húrral ellátott, rendsz. D D D d hangolású népi ritmushangszer, amelynek húrjait ütővel ütve, ill. ún. csípőhúrjának csipkedésével szólaltatják meg; ütőgardon
mozsikás nem [...], se gardonyos [...], se kontorás [nem lesz belőlük], szóval a hedegüt, gardonyt és nyirentyüt nem a székelynek találták föl
(1905 Gencsy István)
Csattog a kendermadzagos gardony, mintha a szive ki akarna szakadni; a kontúráspurdé képe kipirul, Gyurka bá’ pedig lehajtja ősz fejét a hires mozsikára
(1913 Pesti Napló dec. 23.)
milyen fáradságos munkát és milyen különös gondot igényel […] a vonóval ütött és újjal megpengetett gardon ritmusképleteinek írásban való feljegyzése
(1943 Néprajzi Múzeum Értesítője)
[A Muzsikás együttesben] az ifjabbik Csoóri Sándor kontrázik, de játszik tekerőn, töröksípon, dudán, kobozon, gardonon, dorombon, s énekel is, különös fényű hangon
(1979 Népszava márc. 3.)
A gyimesi „zenekar” sajátos összetétele, játékmódja és zenei anyaga különösen régies, a régi csíki székely zene leghívebb megőrzője. Egy mozsikás (hegedűs) és egy ütőgardonos játszik együtt, rendszerint a prímás a feleségével. A gardont pálcával ütik
(1990 Magyar néprajz)
a. (ritk)
ennek hangja, az ezen való játék (mint szólam)
[a Karikás együttes felvételei] közül a Kövecses víz közepibe idézi leghívebben a Kolinda hagyományait; a klarinét–hegedű szóló és a gardon izgalmas ritmusa gyimesi jellegű,
(1987 Magyar Nemzet szept. 8.)
A gardon szinkópás ritmusát a tánc követi
(1990 Magyar néprajz)
Sz: gardonos, gardonozik
Vö. ÚMTsz. gordon¹

Beállítások