halásztanya fn
1. ’halász(ok) vízparti szállása, tanyája, ill. azokból álló telep(ülés)’ ❖ Egy Compactor mene József vásárára Pestre: úttyába jött e’ haláſz tanyára. Egy pár ſzép keſzeget, egy tariſznya rákot, Gulibámba menvén, a’ fldön meg-látott (1796 Gvadányi József 7125005, 29) | Alacsony sárfalai, bogárhátú nád födele s ajtaja, mely a tónak nyilt, cserénnyel borítva, balról еgу kopott, egyetlen zöld ágú fűz, mely az ajtó fölé hajolt, körül száradni letűzött, kiaggatott zsákok, gyalmok, hálók, jobbról, balról mérföldnyi pusztaság, elől ismét a nagy sivatag tó, benne а szikla fenekű Tihany fehér tornyaival; а túlрагton virító szőlőhegygyel; ez volt a halásztanya környéke s kilátása (1837 Vörösmarty Mihály C4540, 44) | S mig a túlpartról, az ég enyhiben, A csárda szürkül át nagy kétesen: Imitt a kecsegés halásztanyán, A megrakott tűz víg szikrákat hány (1844 Tompa Mihály 8484076, 15) | Formoza és a szárazföld között a Pescadores vagy Pang-hu szigetek mintegy 180,0000-nyi [!] lakójukkal a Formoza szorosban valóban halásztanyák (1886 Lóczy Lajos C2926, 342) | Tulajdonképeni területük [ti. a jenyiszeji osztjákoké] Anciferova Kureika vidéke, két csoportban van alig 1000 főnyi halásztanyájuk (1914 RévaiNagyLex. C5706, 849) | Az 1960-as évek óta gyors ütemben terjedt a vízi közlekedésben a csónakmotor, a szárazföldi közlekedésben előbb a kerékpár, majd a motorkerékpár, aminek következtében előbb-utóbb szükségtelen lett egész héten át a vízparti halásztanyán való tartózkodás (1999 Magyar néprajz CD47).
2. (rég, Hal) ’halászásra, halfogásra alkalmas, ill. arra kijelölt víz(terület)’ ❖ [egy Kopácsi gazdag ember] ámbár egy 15 fontos csukánál egéſz eſztend alatt a’ tójából többet nem foghatott is, még is a’ contractus ſzerént még elre le fizette a’ 300 forint eſztendei árendát. Most sokkal ſzerentsésebb a’ fia, mert itt körl bell minden haláſz tanyákat felül halad a’ Kopátsiak b haláſzó tanyájok (1795 Magyar Kurír C0327, 643) | minden folyó, minden tó halászatilag számos tanyára van felosztva [...]. E halásztanyák nevei pedig csak ritkán szolgálnak a partrészre (1887 Herman Ottó C2078, 74) | Erdőd mellett régi idő óta halásztanya is van, hova messze földről járnak a halászok, főleg az apatiniak Magyarországból. Jobbára harcsát, tokot és vizát fognak (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A Duna középső szakaszán, Gemencénél dr. Isgum Ádám halászmester és e régi érdemes halászcsalád két másik tagja, Rezső és Ferenc, 1922 márciusában 2.20 m hosszú, 90 kg-os vizát fogtak. A gemencei halásztanyán már 18 év óta nem láttak vizát (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A bakonybéli monostor 1037-ben adományként halastavakhoz jutott, s az oklevél kimondja, hogy „Zelib vizében adassék a monostornak minden hetedik viza”. Ez jelentheti azt, hogy minden hetedik hal őket illette, de azt is, hogy azon a területen minden hetedik évben övék volt a halászat joga. […] Ugyancsak I. András a tihanyi apátság szolgálatára rendel 1055-ben tíz halászt. A tihanyiak 1093-ban öt halásztanyát is kaptak, s őket illették meg vasárnaponként a varsákban fogott halak (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | A halfogás rizikóját könnyítendő a király a halászoknak nyolc ökröt, hatalmas szántóföldeket, egy ipolyi halásztanyát s egy ottani erdőt adományozott, így a helembaiak igazán örülhettek „kézzel fogható” szerencséjüknek (2002 L. Kecskés András CD36).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.