beletanul ige 1a

1. tn ’gyakorlással, tanulással jártasságot szerez vmiben’ ❖ A’ lámák lassann-lassann belé tanúltak az igavonásba (1787 Gelei József ford.–Campe C1870, 393) | magam vettem kezembe az üzlet vezetését. Tanulmányoztam a kereskedelmi könyveket, beletanultam a számadásokba (1872 Jókai Mór CD18) | [a magyar nyelvben] nincsenek olyan nagy nyelvjárási különbségek, hogy bármelyik magyar nyelvjárás hangtanába elég hamar és könnyedén bele ne tanulna a gyüjtő (1936 Csűry Bálint 1030002, 24) | gyorsan beletanul a szakmába (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈vmely hely(zet)hez, körülményhez〉 megtanul alkalmazkodni, hozzászokik’ ❖ Szél úrfi lassanként beletanult új helyzetébe (1828 Vörösmarty Mihály C4538, 143) | [Éva] hamar bele tanult a nagy uraságba (1854 Jósika Miklós C2374, 76) | [A kutya] hamar beletanult az új lakásba, valamivel lassabban s kissé meghökkent kíváncsisággal a városi környezetbe (1956 Déry Tibor 2051030, 7) | A hierarchikus rendhez alkalmazkodva az iskola hivatása sem lehet más, mint hogy a gyermek játékosan tanuljon bele a társadalom rendjébe (2000 Természet Világa CD50).

2. ts beletanulja magát (kissé rég) ’gyakorlással, tanulással vmely szerepre, helyzetre felkészül, ill. jártasságot szerez vmiben’ ❖ jobb, ha korán dologhoz szokik [ti. a lány], … s bele tanulja magát jövendőbeli állapotjába (1863 Gyulai Pál C1990, 39) | egy pillanatra ki nem esik a fölvett szerepből, melybe … nem beletanulta, de beleélte magát (1887 Vajda János C4655, 39) | Az öreg beletanulta már magát a csalafintaságba (1897 Gaál Mózes¹ C1797, 112) | beletanulta magát a katonaéletbe (1934 e. Móra Ferenc 9459039, 168).

Vö. CzF. beletanul vagy belétanul; ÉrtSz.; ÉKsz.

beletanul ige 1a
1. tárgyatlan
gyakorlással, tanulással jártasságot szerez vmiben
A’ lámák lassann-lassann belé tanúltak az igavonásba
(1787 Gelei József ford.Campe)
magam vettem kezembe az üzlet vezetését. Tanulmányoztam a kereskedelmi könyveket, beletanultam a számadásokba
(1872 Jókai Mór)
[a magyar nyelvben] nincsenek olyan nagy nyelvjárási különbségek, hogy bármelyik magyar nyelvjárás hangtanába elég hamar és könnyedén bele ne tanulna a gyüjtő
(1936 Csűry Bálint)
gyorsan beletanul a szakmába
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
〈vmely hely(zet)hez, körülményhez〉 megtanul alkalmazkodni, hozzászokik
Szél úrfi lassanként beletanult új helyzetébe
(1828 Vörösmarty Mihály)
[Éva] hamar bele tanult a nagy uraságba
(1854 Jósika Miklós)
[A kutya] hamar beletanult az új lakásba, valamivel lassabban s kissé meghökkent kíváncsisággal a városi környezetbe
(1956 Déry Tibor)
A hierarchikus rendhez alkalmazkodva az iskola hivatása sem lehet más, mint hogy a gyermek játékosan tanuljon bele a társadalom rendjébe
(2000 Természet Világa)
2. tárgyas beletanulja magát (kissé rég)
gyakorlással, tanulással vmely szerepre, helyzetre felkészül, ill. jártasságot szerez vmiben
jobb, ha korán dologhoz szokik [ti. a lány], … s bele tanulja magát jövendőbeli állapotjába
(1863 Gyulai Pál)
egy pillanatra ki nem esik a fölvett szerepből, melybe … nem beletanulta, de beleélte magát
(1887 Vajda János)
Az öreg beletanulta már magát a csalafintaságba
(1897 Gaál Mózes¹)
beletanulta magát a katonaéletbe
(1934 e. Móra Ferenc)
Vö. CzF. beletanul vagy belétanul; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások