bikfic fn és mn 3B
I. fn
1. (jelzőként is) (rég) ’〈megszólításként:〉 rendsz. tapasztalatlan, vmiben járatlan, ill. együgyű, oktondi fiú v. fiatalember’ ❖ Midőn az ifju iskoláit elhagyja, de még állandó életpályára nem szánta el magát, akkor rendesen Bikficz urnak neveztetik (1843 Nagy Ignác C0026, 331) | Látod, bikfic! Minek avatkozol az én dolgomba? (1892 Jókai Mór CD18) | Ó, te bikfic – nézett rá megrovóan Mikkamakka –, hát nem tudod, hogy Nagyapa sohasem hal meg? (1973 Lázár Ervin 9388002, 75).
1a. ’éretlen, zöldfülű ficsúr’ ❖ Még várjatok, kis bikficek, Kissé nagyobbat nőjetek, Hogy a szerelmet ismerjétek És azt megénekelhessétek (1847 Petőfi Sándor CD01) | Neki tehát nagy lánya kezd lenni, a kiért a házhoz […] ábrándozó bikficek járnak (1899 Dózsa Endre C1443, 111) | csak a bikficeknek tetszik, ha a nők a megpattanásig fűzik magukat (1927 Krúdy Gyula CD54).
2. ’léhűtő, haszontalan fickó, kópé’ ❖ Vízmentén Rohanász és némelly bikfic ödöngtek. Hasztalanul! mert ott Nyakaló és Tyúkody már el-Szedték a szavazat szépét (1845 Arany János C0638, 528) | Önök között kedves barátim, van egy haszontalan bikficz (1878 Jogászhumor C2226, 156) | Nem tudta elhinni, hogy ezek a bikficek tanulnak. Olyan furcsán hangozhat a latin ezekről a csacsogó, mosolygó ajkakról (1930 Reichard Piroska CD10).
II. mn (rég)
1. ’éretlen, zöldfülű(, piperkőc) 〈fiatalember〉’ ❖ Ez a kis bikfic Boisgontier még kegyesen állni gondolja magát a hölgyeknél (1843 Petőfi Sándor ford.–Bernard C3512, 16) | ideálja lesz minden fiatal, bikfic poétának (1864 Krinolin naptár C2824, 42).
2. ’léhűtő, haszontalan 〈fickó, kópé〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ a garasokat… holmi bikfic embertől… oktondiak valánk elfogadni (1844 Jósika Miklós C2389, 157) | Az én Zoltánom, ahelyett, hogy a hozzá illő klubokba vezettesse magát, megismerkedett nyakra-főre mindenféle ütött-kopott tudós, bikfic komédiás néppel, nyifnyaf poétákkal s más efféle csavargókkal, azok között tölti az idejét, velök estélyezik, nálok vesztegeti talentumát (1854 Jókai Mór CD18) | Petőfi is egyszer kimegy nálunk a divatból … s akkor aztán majd csak úgy emlékszik róla valamelyik bikficz ujságíró, mint Bessenyeyről olvastam mostanság (1858 Arany János C1619, 134).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.