bitó fn 1A

1. (rég v. nyj) ’földbe ásott oszlop, cölöp, karó’ ❖ Bitó: szobor [= oszlop], mellyhez kötik a’ le-ütend ökröt (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, [98]) | A cserény mögött […] le volt verve a bitó vagy bitangkaró, a bitang jószág megkötésére (1899 Herman Ottó C2082, 28) | a cserény közelében állt a bitangkaró, a bitó, amihez a máshonnan elbitangolt jószágot kötötték meg addig, amíg a gazdája érte ment (1999 Magyar néprajz CD47).

2. (/vál)(vízszintes keresztgerendával ellátott,) földbe ásott oszlop, cölöp, amelyen a halálraítéltet kivégzik, kül. akasztófa; bitófa’ ❖ mig kétszer a nap elhunyt, Megnépesült a bitó, Rajt tíz rab, s a falúnak Kovácsa látható (1834 Garay János 8154026, 382) | Hogy többé ránk ne törjetek, Bitóra tüstént véletek, Rablók gonosz csapatja! (1842 Petőfi Sándor C3508, 282) | A cinkosokat a vár körül sorba felakaszták, a legmagasabb bitóra magát Dzwelát (1860 Jókai Mór CD18) | Im ennek atyját tiz sebbel ölék meg, Fölnégyelték és bitóra szegzék (1868 Szigligeti Ede C3987, 281) | egy márvány falba belevésik mindazok neveit, a kiket bitón fojtott meg a fehér czár nevében, a muszka igazság (1894 Thury Zoltán 8479002, 59) | jöjjön el a Földön s öröküljön az isteni Béke birtoka, melyért hólt Jézus a durva bitón! (1930 Erdélyi József CD10) | A bitó alatt zsámolyra állították az elítéltet, majd nyakába akasztották a hurkot (1979 Hajnóczy Péter 9215002, 115).

2a. (rég) ’szégyenfa, szégyenoszlop, pellengér; bitófa’ ❖ a’ bitó’ oszlopán a’ lábvas és a’ horgas korbácsok! (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Pyrker C2544, 211) | Bitóhoz kötve tűrnöm kell a kínzást (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare CD11) | nyomban a hóhérok Megfogják az iut s bilincsbe verék ott: Egy duczhoz, bitóhoz kötik őt és társát (1899 Jánosi Gusztáv ford.–Tasso 8206009, 34) | A kínzás több módját (bitóra kötés, csékkel [= csökkel] ostorozás sat.) említi [Arisztophanész] (1902 ÓkoriLex. CD28).

2b. (rég) ’kaloda’ ❖ ezt tetesd az ötlyukú bitóba (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 72).

3. (nyj) ’a kétkarú emelő elvén működő, mozgatható ütővel ellátott, lábakon álló eszköz a kender, len törésére, tilolására’ ❖ bitó: a barkók kendertörője (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | A kölyűs kendertörőnek több helyen kenderküjű, […] Hevesben és Borsodban általában bitó a neve (1980 NéprajziLex. CD47) | Bitóval törő menyecske (1991 Magyar néprajz CD47).

4. (rég) ’hóhér’ ❖ Bitó R. Carnifex, v. Lanio (1803 Sándor István C3667, 29) | szobrát Váltónknak [= megváltónknak] ölelve menté meg lelkét dühitől a szörnyü bitónak (1828 Czuczor Gergely C1242, 134) | Büszkeség s a szilajsággal határos bátorság minden rendü és rangu dsapani [= japán] tulajdona, ki nem várja be s nem engedi meg, hogy bitó hajtsa végre rajta a halálos ítéletet (1855 Vasárnapi Újság CD56).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

bitó főnév 1A
1. (rég v. nyj)
földbe ásott oszlop, cölöp, karó
Bitó: szobor [= oszlop], mellyhez kötik a’ le-ütend ökröt
(1784 Baróti Szabó Dávid)
A cserény mögött […] le volt verve a bitó vagy bitangkaró, a bitang jószág megkötésére
(1899 Herman Ottó)
a cserény közelében állt a bitangkaró, a bitó, amihez a máshonnan elbitangolt jószágot kötötték meg addig, amíg a gazdája érte ment
(1999 Magyar néprajz)
2. (/vál)
(vízszintes keresztgerendával ellátott,) földbe ásott oszlop, cölöp, amelyen a halálraítéltet kivégzik, kül. akasztófa; bitófa
mig kétszer a nap elhunyt, Megnépesült a bitó, Rajt tíz rab, s a falúnak Kovácsa látható
(1834 Garay János)
Hogy többé ránk ne törjetek, Bitóra tüstént véletek, Rablók gonosz csapatja!
(1842 Petőfi Sándor)
A cinkosokat a vár körül sorba felakaszták, a legmagasabb bitóra magát Dzwelát
(1860 Jókai Mór)
Im ennek atyját tiz sebbel ölék meg, Fölnégyelték és bitóra szegzék
(1868 Szigligeti Ede)
egy márvány falba belevésik mindazok neveit, a kiket bitón fojtott meg a fehér czár nevében, a muszka igazság
(1894 Thury Zoltán)
jöjjön el a Földön s öröküljön az isteni Béke birtoka, melyért hólt Jézus a durva bitón!
(1930 Erdélyi József)
A bitó alatt zsámolyra állították az elítéltet, majd nyakába akasztották a hurkot
(1979 Hajnóczy Péter)
2a. (rég)
szégyenfa, szégyenoszlop, pellengér; bitófa
a’ bitó’ oszlopán a’ lábvas és a’ horgas korbácsok!
(1830 Kazinczy Ferenc ford.Pyrker)
Bitóhoz kötve tűrnöm kell a kínzást
(1854 Vörösmarty Mihály ford.Shakespeare)
nyomban a hóhérok Megfogják az iut s bilincsbe verék ott: Egy duczhoz, bitóhoz kötik őt és társát
(1899 Jánosi Gusztáv ford.Tasso)
A kínzás több módját (bitóra kötés, csékkel [= csökkel] ostorozás sat.s a többi) említi [Arisztophanész]
(1902 ÓkoriLex.)
2b. (rég)
ezt tetesd az ötlyukú bitóba
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
3. (nyj)
a kétkarú emelő elvén működő, mozgatható ütővel ellátott, lábakon álló eszköz a kender, len törésére, tilolására
bitó: a barkók kendertörője
(1916 e. Malonyay Dezső)
A kölyűs kendertörőnek több helyen kenderküjű, […] Hevesben és Borsodban általában bitó a neve
(1980 NéprajziLex.)
Bitóval törő menyecske
(1991 Magyar néprajz)
4. (rég)
Bitó R.régi Carnifex, v.vagy Lanio
(1803 Sándor István)
szobrát Váltónknak [= megváltónknak] ölelve menté meg lelkét dühitől a szörnyü bitónak
(1828 Czuczor Gergely)
Büszkeség s a szilajsággal határos bátorság minden rendü és rangu dsapani [= japán] tulajdona, ki nem várja be s nem engedi meg, hogy bitó hajtsa végre rajta a halálos ítéletet
(1855 Vasárnapi Újság)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások