bizgat ts ige 5a (kissé rég v. nyj)bizget

1. ’〈(vmely dologgal, kül. a kezével) vki, ill. vmi〉 hozzá-hozzáérve v. tapogatva piszkál, babrál vmit’ ❖ A’ titkos rákot ha bizgatod, hamar ki-fakad (1801 Zsoldos János C4586, 441) | fanyelü bicsakjával egyet-egyet lökött a dugón, melyet apránként már azelőtt is bizgathatott (1883 Bodon József C1127, 92) | ujjaival férje mozdulatlan kezét bizgette (1916 Szabó Dezső CD10) | Kölyök szél bizgatja vén targallyak végét (1943 Képes Géza 9323013, 30).

1a. (ritk) ’állapotát megzavarva, megváltoztatva (meg)bolygat vmit’ ❖ [a hideglelés] szerekkel nem bizgattatik (1801 Haiszler György C1997, 25) | Nem jó bizgatni a bort, csak hagy érjen magának (1912 Móricz Zsigmond CD10).

2. ’〈kül. inger〉(kellemesen) izgat, csiklandoz vkit v. vkinek az érzékeit’ ❖ szerelemre bizgató szerekkel él (1791 Benkő Sámuel ford.–Grant³ C0965, 214) | Gyenge Leány bízgat; korosabb pedig érdekel engem (1819 Perecsényi Nagy László ford.–Ovidius C3480, 85) | a fürdőzők lármája nagyon bizgatta a fülöket (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | a barna selyemruha, amelyet azért nem használt a kis Bakóné, mert nagyon „uriasnak” találta. Ez bizgatta különösen a Dózsáné képzeletét (1931 Oláh Gábor 9487062, 44).

2a. ’〈érzés, vágy stb.〉 izgat, nem hagy nyugodni vkit, vmit’ ❖ [szívemet] a szerelem bizgatja (1792 Pálóczi Horváth Ádám C2111, 418) | minden kicsinység érint, bizgat, keserít (1821 Dessewffy József C2570, 537) | bizgatja a hiúság hogy ő is szerepeljen (1934 Szép Ernő CD10) | ez a csere bizgat kissé, vagyis az, hogy eddig volt nekünk a kommunizmus kísértete, s most lett helyébe a kapitalizmus szelleme (1992 Mátyás Győző 2027028, 24).

3. ’〈állatot〉 vmely eszközzel v. kézzel ösztökél, gyorsabb haladásra késztet’ ❖ Én bizgattam a két paripát, de legerősebb ütéseimre is csak farkát emelgette mindkettő, nem a lábát (1892 Csoór Gáspár C1340, 86) | egy vézna kis leány bizgatott egy sovány malacot (1908 Salgó Ernő ford.–Barrès CD10).

3a. ’buzdít, ösztönöz, nógat vkit (vmire)’ ❖ ezer meg ezerszer bizgatta a’ közjónak […] édes emlékezetével (1790 Nagyváthy János ford. C3298, 82) | mindenki tegye le inkább kardját, semhogy alatta szolgáljon. Vürtemberghuszárok tiszteit is hasonló föllépésre bizgatta (1849 Birányi Ákos 8057003, 121) | Szeretném látni, megmernéd-e próbálni [a lopást], – bizgatta az apja (1882 Székelyföldi gyűjtés C3000, 389) | Nahát, ha már annyit bizgatnak, elmondom maguknak az egészet, hogy történt, mikor egyszer majdnem megházasodtam (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706006, 5).

4. (tárgy n. is) ’ingerel, hergel vki v. vmi vkit’ ❖ ? bizgatni [=] izgatni, bolygatni, berzenteni (1784 Kisded szótár C0815, 15) | Jupiterre inkább kiálts kígyót békát, Tsak Júnót ne bizgasd a’ mérges portékát (1790 Mátyási József 7221020, 210) | bizgat a nemesség, az aristocratia, vagy bár ki ellen! (1848 Kossuth Lajos C2749, 737) | Minek bizgatni őket [ti. az ellenséget], hogy aztán kétannyi emberbe kerüljön nekünk? Ez nem érdeke a hadseregnek sem (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

4a. ’〈ügyet, kérdést, problémát〉(újra) elővesz, firtat, feszeget’ ❖ az  társaiknak hibájokat vagy ertlenségeket bizgatták (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, 16) | Tsak pusztán ez egyre kérlek: Ne bizgasd az igazat (1825 Erdélyi János¹ C1626, 24) | Nem bizgatom: hogy lettem én, Mert örülök, hogy létezem (1866–1873 Ábrányi Emil ford.–Chénier C0506, 98) | szégyelli az ember elődeinknek jellembeli undokságait bizgatni (1909 Móricz Zsigmond CD10).

J: birizgál.

ÖU: fel~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, bizget

bizgat tárgyas ige 5a (kissé rég v. nyj)
bizget 5b
1.
(vmely dologgal, kül. a kezével) vki, ill. vmi〉 hozzá-hozzáérve v. tapogatva piszkál, babrál vmit
A’ titkos rákot ha bizgatod, hamar ki-fakad
(1801 Zsoldos János)
fanyelü bicsakjával egyet-egyet lökött a dugón, melyet apránként már azelőtt is bizgathatott
(1883 Bodon József)
ujjaival férje mozdulatlan kezét bizgette
(1916 Szabó Dezső)
Kölyök szél bizgatja vén targallyak végét
(1943 Képes Géza)
1a. (ritk)
állapotát megzavarva, megváltoztatva (meg)bolygat vmit
[a hideglelés] szerekkel nem bizgattatik
(1801 Haiszler György)
Nem jó bizgatni a bort, csak hagy érjen magának
(1912 Móricz Zsigmond)
2.
〈kül. inger〉 (kellemesen) izgat, csiklandoz vkit v. vkinek az érzékeit
szerelemre bizgató szerekkel él
(1791 Benkő Sámuel ford.Grant³)
Gyenge Leány bízgat; korosabb pedig érdekel engem
(1819 Perecsényi Nagy László ford.Ovidius)
a fürdőzők lármája nagyon bizgatta a fülöket
(1910 Tersánszky Józsi Jenő)
a barna selyemruha, amelyet azért nem használt a kis Bakóné, mert nagyon „uriasnak” találta. Ez bizgatta különösen a Dózsáné képzeletét
(1931 Oláh Gábor)
2a.
〈érzés, vágy stb.〉 izgat, nem hagy nyugodni vkit, vmit
[szívemet] a szerelem bizgatja
(1792 Pálóczi Horváth Ádám)
minden kicsinység érint, bizgat, keserít
(1821 Dessewffy József)
bizgatja a hiúság hogy ő is szerepeljen
(1934 Szép Ernő)
ez a csere bizgat kissé, vagyis az, hogy eddig volt nekünk a kommunizmus kísértete, s most lett helyébe a kapitalizmus szelleme
(1992 Mátyás Győző)
3.
〈állatot〉 vmely eszközzel v. kézzel ösztökél, gyorsabb haladásra késztet
Én bizgattam a két paripát, de legerősebb ütéseimre is csak farkát emelgette mindkettő, nem a lábát
(1892 Csoór Gáspár)
egy vézna kis leány bizgatott egy sovány malacot
(1908 Salgó Ernő ford.Barrès)
3a.
buzdít, ösztönöz, nógat vkit (vmire)
ezer meg ezerszer bizgatta a’ közjónak […] édes emlékezetével
(1790 Nagyváthy János ford.)
mindenki tegye le inkább kardját, semhogy alatta szolgáljon. Vürtemberghuszárok tiszteit is hasonló föllépésre bizgatta
(1849 Birányi Ákos)
Szeretném látni, megmernéd-e próbálni [a lopást], – bizgatta az apja
(1882 Székelyföldi gyűjtés)
Nahát, ha már annyit bizgatnak, elmondom maguknak az egészet, hogy történt, mikor egyszer majdnem megházasodtam
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
4. (tárgy n. is)
ingerel, hergel vki v. vmi vkit
?
bizgatni [=] izgatni, bolygatni, berzenteni
(1784 Kisded szótár)
Jupiterre inkább kiálts kígyót békát, Tsak Júnót ne bizgasd a’ mérges portékát
(1790 Mátyási József)
bizgat a nemesség, az aristocratia, vagy bár ki ellen!
(1848 Kossuth Lajos)
Minek bizgatni őket [ti. az ellenséget], hogy aztán kétannyi emberbe kerüljön nekünk? Ez nem érdeke a hadseregnek sem
(1927 Tersánszky Józsi Jenő)
4a.
〈ügyet, kérdést, problémát〉 (újra) elővesz, firtat, feszeget
az  társaiknak hibájokat vagy ertlenségeket bizgatták
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
Tsak pusztán ez egyre kérlek: Ne bizgasd az igazat
(1825 Erdélyi János¹)
Nem bizgatom: hogy lettem én, Mert örülök, hogy létezem
(1866–1873 Ábrányi Emil ford.Chénier)
szégyelli az ember elődeinknek jellembeli undokságait bizgatni
(1909 Móricz Zsigmond)
ÖU: felbizgat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, bizget

Beállítások