bornyú (9A2) l. borjú

borjú fn 9A2borgyú (nyj) , bornyú (rég v. nyj)

1. ’fiatal szarvasmarha, ill. ritk. más nagy testű emlősállat’ ❖ ſok ezer Juh, Borjú és Szarvas Marha maradna-meg (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332006, 105) | a szegényeknek a mi boruk, gabonájok borjújok […] akad, irgalmatlanul elharácsolja (1896 Széchy Károly CD55) | A bivaly hat hónapos koráig kis borgyú, egy évig választó, azután két évig rugott borjú (1911 Malonyay Dezső CD07) | A saját tenyésztésre szánt borjúkat, csikókat, malacokat, bárányokat minél előbb legelőre hajtották (2000 Baranyi Béla et al. CD36).

1a. (rendsz. birtokszóként) ’〈az anyaállathoz való viszonyában:〉 szarvasmarha v. más nagy testű emlősállat kicsinye’ ❖ minnyájan valakik az egéſséges Tehenek teſtébül idönek elötte, és eröſzakoan a’ borjut – vemhet ki-huzzák, életétül a’ Tehenet meg-foſztják (1784 Tolnay Sándor ford.–Wolstein 7351011, 56) | A’ nőláma csak egy bornyút ellik (1834 Garasos Tár 8625003, 85) | Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta (1851 Arany János CD01) | A borjúfóka esetében […] az anyaállat úszik az áramlat által elsodort, s még jórészt magatehetetlen borja nyomában (1969 Urania állatvilág ford. C6209, 303) | Még a szarvasünő is, ha megellik, otthagyja borját a mezőn, mert nem talál füvet (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1b. ’fiatal szarvasmarha levágva (és fogyasztásra előkészítve)’ ❖ a’ borjúnak brit akár melly helyet meg-lyukaſztván tſév által belé fúnak és igy az egéſz borjú böri fel-fuódik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 437) | És kiszolgáltatom az embereket, akik megszegték szövetségemet, […] mindazokat, akik átvonultak az áldozati borjú darabjai között (1939 HertzBiblia CD1204) | A lakodalom előtti napokban az asszonyok, férfiak az ételek elkészítésével foglalatoskodtak: nyúzták a birkát, esetleg a borjút, kopasztották a tyúkokat (2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor CD36).

1c. ’borjúhús’ ❖ Rántott borju. Erre a czélra is jó a borjunak akármilyen része; vagdaljuk fel a hust csinos, lapos szeletekre (1892 Zilahy Ágnes C6079, 127) | [a vendéglő közönsége] a szárnyasok, a borjú és a tengeri ételek iránt érdeklődik (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé pejor) ’〈az együgyűségig jámbor, élhetetlen, ill. ostoba, buta személy megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ igen gyakori jelentése a baromnak az ostoba, buta. „Te barom, te marha […], te tulok, te borjú(1894 Magyar Nyelvőr C5239, 206) | – Majd persze! Ezeknek a bornyúknak fogok zongorát hangoltatni! (1911 Móricz Zsigmond C3220, 106) | – Ne légy hát olyan bornyú, – szólt az anyai megrovás (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 305) | mért nem hoztál kenyeret?! – Nem mondtad – dünnyögte Bazsi. – Mindent mondani kell neked, te borjú?! (1982 Bólya Péter C6898, 1098).

3. (kissé rég, Kat) ’katonai menetfelszerelést tartalmazó, rendsz. borjúbőrből készült hátitáska, hátizsák’ ❖ [Görgey tábornok a következőket igényli]: 1699 fegyver 3606 mellény 10 532 fehérruha […] 6320 borjú (1848 Kossuth Lajos C2749, 473) | Káplár: Csinyáljon „jobbra át”; aztán „hátra arcz”-ot és nézze meg a borjut a hátán, milyen piszkos poros és rendetlen! (1890 Felvidéki Szemle 8619001, 5) | minden [kínai] katona bornyúján ott a tábla, rajta betűk, hogy abból tanuljon menetelés közben is a mögötte járó (1958 Magyar Nemzet szept. 25. C0354, 1).

Ö: arany~, bika~, bivaly~, üsző~, vízi~; a -borjú címszó alatt: bölény~, elefánt~, őz~, szarvas~.

ÖU: fóka~, tengeri~.

ÖE: ~boksz, ~címer, ~fej, ~gyomor, ~pásztor, ~szájas, ~szelet, ~szem.

Vö. CzF. borju · borjú, bornyú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bornyú lásd borjú
borjú főnév 9A2
borgyú 9A2 (nyj)
bornyú 9A2 (rég v. nyj)
1.
fiatal szarvasmarha, ill. ritk. más nagy testű emlősállat
ſok ezer Juh, Borjú és Szarvas Marha maradna-meg
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
a szegényeknek a mi boruk, gabonájok borjújok […] akad, irgalmatlanul elharácsolja
(1896 Széchy Károly)
A bivaly hat hónapos koráig kis borgyú, egy évig választó, azután két évig rugott borjú
(1911 Malonyay Dezső)
A saját tenyésztésre szánt borjúkat, csikókat, malacokat, bárányokat minél előbb legelőre hajtották
(2000 Baranyi Béla et al.)
1a. (rendsz. birtokszóként)
〈az anyaállathoz való viszonyában:〉 szarvasmarha v. más nagy testű emlősállat kicsinye
minnyájan valakik az egéſséges Tehenek teſtébül idönek elötte, és eröſzakoan a’ borjut – vemhet ki-huzzák, életétül a’ Tehenet meg-foſztják
(1784 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
A’ nőláma csak egy bornyút ellik
(1834 Garasos Tár)
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta
(1851 Arany János)
A borjúfóka esetében […] az anyaállat úszik az áramlat által elsodort, s még jórészt magatehetetlen borja nyomában
(1969 Urania állatvilág ford.)
Még a szarvasünő is, ha megellik, otthagyja borját a mezőn, mert nem talál füvet
(1996 Katolikus Biblia ford.)
1b.
fiatal szarvasmarha levágva (és fogyasztásra előkészítve)
a’ borjúnak brit akár melly helyet meg-lyukaſztván tſév által belé fúnak és igy az egéſz borjú böri fel-fuódik
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
És kiszolgáltatom az embereket, akik megszegték szövetségemet, […] mindazokat, akik átvonultak az áldozati borjú darabjai között
(1939 HertzBiblia)
A lakodalom előtti napokban az asszonyok, férfiak az ételek elkészítésével foglalatoskodtak: nyúzták a birkát, esetleg a borjút, kopasztották a tyúkokat
(2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor)
1c.
Rántott borju. Erre a czélra is jó a borjunak akármilyen része; vagdaljuk fel a hust csinos, lapos szeletekre
(1892 Zilahy Ágnes)
[a vendéglő közönsége] a szárnyasok, a borjú és a tengeri ételek iránt érdeklődik
(1997 Magyar Hírlap)
2. (kissé pejor)
〈az együgyűségig jámbor, élhetetlen, ill. ostoba, buta személy megnevezéseként v. megszólításaként〉
igen gyakori jelentése a baromnak az ostoba, buta. „Te barom, te marha […], te tulok, te borjú
(1894 Magyar Nyelvőr)
– Majd persze! Ezeknek a bornyúknak fogok zongorát hangoltatni!
(1911 Móricz Zsigmond)
– Ne légy hát olyan bornyú, – szólt az anyai megrovás
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
mért nem hoztál kenyeret?! – Nem mondtad – dünnyögte Bazsi. – Mindent mondani kell neked, te borjú?!
(1982 Bólya Péter)
3. (kissé rég, Kat)
katonai menetfelszerelést tartalmazó, rendsz. borjúbőrből készült hátitáska, hátizsák
[Görgey tábornok a következőket igényli]: 1699 fegyver 3606 mellény 10 532 fehérruha […] 6320 borjú
(1848 Kossuth Lajos)
Káplár: Csinyáljon „jobbra át”; aztán „hátra arcz”-ot és nézze meg a borjut a hátán, milyen piszkos poros és rendetlen!
(1890 Felvidéki Szemle)
minden [kínai] katona bornyúján ott a tábla, rajta betűk, hogy abból tanuljon menetelés közben is a mögötte járó
(1958 Magyar Nemzet szept. 25.)
ÖU: fókaborjú, tengeriborjú
ÖE: borjúboksz, borjúcímer, borjúfej, borjúgyomor, borjúpásztor, borjúszájas, borjúszelet, borjúszem
Vö. CzF. borju · borjú, bornyú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások