bőg ige 2c6

1. tn ’〈kül. szarvasmarha, ritk. más nagyobb (vad)állat, ill. azok csoportja〉 elnyújtott, mély, erős hangot ad’ ❖ gondos ſzemmel nézgélvén meſzſze le terjedt Zöld völgybenn bg barmait (1773 Révai Miklós ford.–Horatius 7283002, 10) | Oroszlán bőgött a sik földeken (1843 Madách Imre 8284001, 34) | A csorda bőgött (1874 Hatvani Imre élete C0566, 31) | Krákogjon, csapkodja bottal a ládát, ha netán a borjú nagyon nyüszögne, makogna, bőgne, vackolódna az anyja után benne, hogy meg ne hallják (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 62) | Ott vannak azok a vadállatok az Állatkertben, és egész nap bőgnek, morognak, üvöltenek bele a levegőbe (1973 Csukás István 9095021, 47) | mintha fölgyulladt volna a tornác, bekötve bőgtek a barmok (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈szarvas〉 párzási ingertől hajtva jellegzetes, erős, elnyújtott hangot ad’ ❖ [a] szarvasok jól bőgnek (1895 Tanos Pál C4089, 88) | Fejüket most ütik össze ingerült hímszarvasok, bőgnek (1956 Nagy László² 9473053, 67) | Gemencen elkezdődött az igazi szarvasbőgés, állítólag úgy bőgnek a szarvasok, mint a gengszterváltás óta még soha (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. tn ’〈ember, kül. gyermek〉(hangosan, panaszosan) sír’ ❖ Fülébe ordítá nevét: Rifke! Rifke! De meg-hólt: már bögöt, vele négy Gyermeke (1787 Gvadányi József C1939, 29) | Én nem élném túl, ha engem úgy megvernének. Hogy mer az a fiú most hazamenni az atyjához? A fiú még azután soká bőgött odahátul (1856 Jókai Mór CD18) | – Hát a leány? – A bocskorai után bőg naphosszant (1906 Krúdy Gyula 9365001, 71) | a szinházban nem csak a szobalányok bőgnek az érzelgős jeleneteknél (1915 Krúdy Gyula C5205, 79) | Treszka te, mit bőgeted már azt a porontyot? – Nem kell ezt bőgetni, bőg ez magától is –, döcögött vissza Treszka az udvarról (1915 Babits Mihály CD10) | [Etelka] olyanokat mondott, hogy öngyilkos lesz, nem bírja elviselni, ha külön vagyunk, hozzám van kötve, nem tud elszakadni, nagyon belém van szeretve. Sírt, bőgött, hisztizett (1982 Géczi János 1058001, 306) | nem azért bőg az újszülött éjszaka, mert rossz (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. ts ’〈ember〉 sírva, zokogva mond vmit’ ❖ A fia bőgte, ordította, zokogta: – Csalsz, csalsz, csalsz! (1908 Kosztolányi Dezső C2753, 42) | – Nesze itt van… – bőgi, s Lajcsihoz hajítja a megmaradt darabkákat, beszalad a lakásba és az anyja szoknyájába temeti könnyek közt fulladozó arcát. (1923 Molnár Ákos CD10).

3. tn ’hangosan, bőszen v. eltorzult hangon, artikulálatlanul kiabál, ordít, ill. így kiabálva hangzik vmi’ ❖ A Frantzia ki-mondahatatlanul rikóltozott; de mivel amazok a’ nyelvit nem értették, azt gondolták, hogy az iszonyu nagy fájdalom miatt bg (1789 Andrád Sámuel ford. C0616, 102) | Jancsi gazdája bőg, mint a ki megbőszül: Vasvillát, vasvillát!… hadd szúrjam keresztül (1844 Petőfi Sándor C3500, 10) | És tódul a néző ezerszám, Bőg, csattog a vas-torku reklám: „Szenzáció, szenzáció! A zárdaszűz, a vizi ló…” (1906 Kosztolányi Dezső 9359495, 146) | Ott fönn a kereszt alatt bőg egynéhány dajna [= szajha]: názáreti ember volt, ácsmester az apja (1909 Babits Mihály 9014012, 34) | Tangó! Tangó! – bőgött egy pár igazán perverz iú (1914 Laczkó Géza CD10) | a labdarúgók úgy bőgtek, mint a sziu-indiánok (1930 Kosztolányi Dezső C5083, 72).

3a. ts ’kiabálva, ordítva mond vmit’ ❖ Meghunnyászkodtak a küzdők, Mint a marakodó ebek, Amikor gazdájok előjön, S rájok bőgi: „Kimenj!” (1844 Petőfi Sándor C3506, 148) | a nép, mely a vesztest cserbenhagyja, pártjára állott és minden torok csak az ő nevét bőgte (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 201) | – Miénk az első szólam, senki el nem veheti tőlünk! Világos?! – Világos – bőgte a kar (1985 Békés Pál 1014003, 66) | naponként bőgte a rádió: „nekem jó, ahogy van” (1995 Országgyűlési Napló CD62).

3b. tn (kissé pejor) ’erősen v. eltorzult hangon énekel’ ❖ a szép Cantorizátio – […] ilyen publice bőgni (1789 Kazinczy László C2554, 359) | A helybeli lágyszivü kántor Elkezdett bőgni, amint még Nem bőgött soha Sem temetéseknél Sem a soksipu orgona mellett (1844 Petőfi Sándor C3506, 138) | Hát így dalolsz te majd? Vesztedre bőgsz (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 279) | A baritonista hamar végzett. Bőgött mint a bivaly (1907 Gárdonyi Géza C1827, 135) | Szeretem, ha danolnak. Amíg bőgnek, nem zabálnak (1956 Lengyel József 9395006, 101).

3c. ts ’hangosan, torzan, üvöltve énekel vmit’ ❖ orgonálni tanúlt, és bggeni Zsóltárt a’ templomban (1798 Endrődy János C1577, 34) | a’ lántorok [!] bőgik a’ Tenort, mint az ökrök (1817 Hasznos Mulatságok C0175, 197) | [a pont-avesnes-i vincellérek] a Marseilleiset bőgve, piros zászló alatt rontottak be Beaulieube (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536001, 9) | a Székely himnuszt teli szájjal bőgő részeg hallgatóim (1989 Csengey Dénes 1028002, 27).

4. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈hangadásra való eszköz, hangszer (hangja)〉 kellemetlenül nagy hangerővel szól’ ❖ a’ harangokat bgették a’ tornyokba (1794 Mátyási József 7221011, 20) | Bőg száz tülök s ezer síp jajveszékel (1910 Nagy Zoltán CD10) | rettentőt bőgött a gyársziréna (1936 Hollós Korvin Lajos CD10) | a bőgő erősítőket tápláló dob, orgona, gitár megjuhászodik, vagy éppen hangjával szétveti a házat (1982 Czakó Gábor 9079001, 136) | éjjel is zúgnak a repülők, bőgnek a szirénák, idehallani (1999 Magyar Hírlap CD09).

4a. ts ’〈hangadásra való eszköz, hangszer〉 nagy hangerővel zeng vmit’ ❖ Várják már a bányában, hogy a gyárkémény ebédidőt bőgjön (1930 Gelléri Andor Endre C4972, 122) | a basszusgitár: dzsuu-dzsuu-dzsuu, ugyanazt a kétnegyedes ütemet bőgte (1982 Czakó Gábor 9079001, 140).

5. tn ’〈tűzzel, nyílt lánggal működő berendezés, ill. motor(ral hajtott gép v. jármű)〉 erőteljes zajt, zúgást v. robajt kelt(ve működik, üzemel)’ ❖ lobog a láng, bőg a katlan (1847 Arany János C0080, 12) | bőgni fog a kályha (1912 Kosztolányi Dezső C5104, 152) | az automobilok éjjel-nappal bőgtek a hegyi úton (1916 Krúdy Gyula CD54) | nyáron az uraság gőzgépei […] bőgnek (1940 Illyés Gyula CD10) | Csutora gázt ad, bőgeti-túráztatja a motort s olyan hirtelenséggel indul, mintha rakéta adná a kezdősebességét (1961 Népszabadság dec. 3. C4813, 2) | 1959. […] Ég a munkaverseny láza, s nagyüzem az, ahol bőgnek a turbinák (1992 Józsa Ágnes 2027048, 47).

5a. ’〈fegyver〉 huzamosabb ideig hangosan, félelmetesen ropog(va), dörög(ve hangzik)’ ❖ minthogy az ágyukat szüntelen böggették, Négy helyen a’ falat keményen döntették (1777 Kónyi János C2731, 166) | mindenfelől bgnek az ágyúk (1793 Magyar Hírmondó C5811, 189) | bőge setét ágyú törököt riogatva falától (1827 Vörösmarty Mihály C4534, 334) | siketitön bögni kezd a gránát S ugy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák (1914 Gyóni Géza 9205018, 37) | először rontottak a drága városra az orosz tankok s bőgtek a némaságba a bűnös ágyúk (1981 Dénes Tibor 9812003, 161).

5b. (irod) ’〈természeti jelenség v. képződmény〉 erőteljes morajló, zúgó, mély hangot hallat’ ❖ Hallod-é Kleombrot’ a’ poklokat bgni? Jupiter haragját lád-é rajtad égni? (1772 Bessenyei György¹ C1076, 104) | Harsánt bgg a’ patak és a’ szél (1805 Farkas Károly ford.–Macpherson C1697, 128) | Zúgva, bőgve törte át a gátot [a Tisza] (1847 Petőfi Sándor C3502, 32) | A vihar bőgött feje fölött s a híd ropogott, recsegett, ingott, mintha minden pillanatban össze akart volna omlani (1901 Eötvös Károly C1614, 101) | mikor a szellő széllé erősödött, egyszerre huhogva, bőgve égnek csapott a tűz (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 5) | bőg a szél (1976 Hajnal Anna 9213022, 27).

6. tn (túlzó) ’messziről megismerszik vmiből, (le)rí vmiről vmi’ ❖ Hisz’ oly világos, szinte bőg, az ügy (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 259) | Szenvedélyes patetikus hangjából, sajátságos tüzű szeméből, ziháló orrlyukaiból szinte bőgött a farkas éhség a hatalom után (1889 Mikszáth Kálmán CD04) | ezt az otromba levelet, a melyből csak úgy bőgött a bosszúállás … megmutatom a grófnak (1907 Ambrus Zoltán C0596, 31).

J: bömböl.

Ö: el~, fel~, le~.

ÖU: bele~, ki~, végig~, vissza~.

Vö. CzF. ~, bőget, bőgő¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bőg ige 2c6
1. tárgyatlan
〈kül. szarvasmarha, ritk. más nagyobb (vad)állat, ill. azok csoportja〉 elnyújtott, mély, erős hangot ad
gondos ſzemmel nézgélvén meſzſze le terjedt Zöld völgybenn bg barmait
(1773 Révai Miklós ford.Horatius)
Oroszlán bőgött a sik földeken
(1843 Madách Imre)
A csorda bőgött
(1874 Hatvani Imre élete)
Krákogjon, csapkodja bottal a ládát, ha netán a borjú nagyon nyüszögne, makogna, bőgne, vackolódna az anyja után benne, hogy meg ne hallják
(1938 Tersánszky Józsi Jenő)
Ott vannak azok a vadállatok az Állatkertben, és egész nap bőgnek, morognak, üvöltenek bele a levegőbe
(1973 Csukás István)
mintha fölgyulladt volna a tornác, bekötve bőgtek a barmok
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
〈szarvas〉 párzási ingertől hajtva jellegzetes, erős, elnyújtott hangot ad
[a] szarvasok jól bőgnek
(1895 Tanos Pál)
Fejüket most ütik össze ingerült hímszarvasok, bőgnek
(1956 Nagy László²)
Gemencen elkezdődött az igazi szarvasbőgés, állítólag úgy bőgnek a szarvasok, mint a gengszterváltás óta még soha
(1998 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan
〈ember, kül. gyermek〉 (hangosan, panaszosan) sír
Fülébe ordítá nevét: Rifke! Rifke! De meg-hólt: már bögöt, vele négy Gyermeke
(1787 Gvadányi József)
Én nem élném túl, ha engem úgy megvernének. Hogy mer az a fiú most hazamenni az atyjához? A fiú még azután soká bőgött odahátul
(1856 Jókai Mór)
– Hát a leány? – A bocskorai után bőg naphosszant
(1906 Krúdy Gyula)
a szinházban nem csak a szobalányok bőgnek az érzelgős jeleneteknél
(1915 Krúdy Gyula)
Treszka te, mit bőgeted már azt a porontyot? – Nem kell ezt bőgetni, bőg ez magától is –, döcögött vissza Treszka az udvarról
(1915 Babits Mihály)
[Etelka] olyanokat mondott, hogy öngyilkos lesz, nem bírja elviselni, ha külön vagyunk, hozzám van kötve, nem tud elszakadni, nagyon belém van szeretve. Sírt, bőgött, hisztizett
(1982 Géczi János)
nem azért bőg az újszülött éjszaka, mert rossz
(1998 Magyar Hírlap)
2a. tárgyas
〈ember〉 sírva, zokogva mond vmit
A fia bőgte, ordította, zokogta: – Csalsz, csalsz, csalsz!
(1908 Kosztolányi Dezső)
– Nesze itt van… – bőgi, s Lajcsihoz hajítja a megmaradt darabkákat, beszalad a lakásba és az anyja szoknyájába temeti könnyek közt fulladozó arcát.
(1923 Molnár Ákos)
3. tárgyatlan
hangosan, bőszen v. eltorzult hangon, artikulálatlanul kiabál, ordít, ill. így kiabálva hangzik vmi
A Frantzia ki-mondahatatlanul rikóltozott; de mivel amazok a’ nyelvit nem értették, azt gondolták, hogy az iszonyu nagy fájdalom miatt bg
(1789 Andrád Sámuel ford.)
Jancsi gazdája bőg, mint a ki megbőszül: Vasvillát, vasvillát!… hadd szúrjam keresztül
(1844 Petőfi Sándor)
És tódul a néző ezerszám, Bőg, csattog a vas-torku reklám: „Szenzáció, szenzáció! A zárdaszűz, a vizi ló…”
(1906 Kosztolányi Dezső)
Ott fönn a kereszt alatt bőg egynéhány dajna [= szajha]: názáreti ember volt, ácsmester az apja
(1909 Babits Mihály)
Tangó! Tangó! – bőgött egy pár igazán perverz iú
(1914 Laczkó Géza)
a labdarúgók úgy bőgtek, mint a sziu-indiánok
(1930 Kosztolányi Dezső)
3a. tárgyas
kiabálva, ordítva mond vmit
Meghunnyászkodtak a küzdők, Mint a marakodó ebek, Amikor gazdájok előjön, S rájok bőgi: „Kimenj!”
(1844 Petőfi Sándor)
a nép, mely a vesztest cserbenhagyja, pártjára állott és minden torok csak az ő nevét bőgte
(1921 Kosztolányi Dezső)
– Miénk az első szólam, senki el nem veheti tőlünk! Világos?! – Világos – bőgte a kar
(1985 Békés Pál)
naponként bőgte a rádió: „nekem jó, ahogy van”
(1995 Országgyűlési Napló)
3b. tárgyatlan (kissé pejor)
erősen v. eltorzult hangon énekel
a szép Cantorizátio – […] ilyen publice bőgni
(1789 Kazinczy László)
A helybeli lágyszivü kántor Elkezdett bőgni, amint még Nem bőgött soha Sem temetéseknél Sem a soksipu orgona mellett
(1844 Petőfi Sándor)
Hát így dalolsz te majd? Vesztedre bőgsz
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
A baritonista hamar végzett. Bőgött mint a bivaly
(1907 Gárdonyi Géza)
Szeretem, ha danolnak. Amíg bőgnek, nem zabálnak
(1956 Lengyel József)
3c. tárgyas
hangosan, torzan, üvöltve énekel vmit
orgonálni tanúlt, és bggeni Zsóltárt a’ templomban
(1798 Endrődy János)
a’ lántorok [!] bőgik a’ Tenort, mint az ökrök
(1817 Hasznos Mulatságok)
[a pont-avesnes-i vincellérek] a Marseilleiset bőgve, piros zászló alatt rontottak be Beaulieube
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
a Székely himnuszt teli szájjal bőgő részeg hallgatóim
(1989 Csengey Dénes)
4. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈hangadásra való eszköz, hangszer (hangja) kellemetlenül nagy hangerővel szól
a’ harangokat bgették a’ tornyokba
(1794 Mátyási József)
Bőg száz tülök s ezer síp jajveszékel
(1910 Nagy Zoltán)
rettentőt bőgött a gyársziréna
(1936 Hollós Korvin Lajos)
a bőgő erősítőket tápláló dob, orgona, gitár megjuhászodik, vagy éppen hangjával szétveti a házat
(1982 Czakó Gábor)
éjjel is zúgnak a repülők, bőgnek a szirénák, idehallani
(1999 Magyar Hírlap)
4a. tárgyas
〈hangadásra való eszköz, hangszer〉 nagy hangerővel zeng vmit
Várják már a bányában, hogy a gyárkémény ebédidőt bőgjön
(1930 Gelléri Andor Endre)
a basszusgitár: dzsuu-dzsuu-dzsuu, ugyanazt a kétnegyedes ütemet bőgte
(1982 Czakó Gábor)
5. tárgyatlan
〈tűzzel, nyílt lánggal működő berendezés, ill. motor(ral hajtott gép v. jármű) erőteljes zajt, zúgást v. robajt kelt(ve működik, üzemel)
lobog a láng, bőg a katlan
(1847 Arany János)
bőgni fog a kályha
(1912 Kosztolányi Dezső)
az automobilok éjjel-nappal bőgtek a hegyi úton
(1916 Krúdy Gyula)
nyáron az uraság gőzgépei […] bőgnek
(1940 Illyés Gyula)
Csutora gázt ad, bőgeti-túráztatja a motort s olyan hirtelenséggel indul, mintha rakéta adná a kezdősebességét
(1961 Népszabadság dec. 3.)
1959. […] Ég a munkaverseny láza, s nagyüzem az, ahol bőgnek a turbinák
(1992 Józsa Ágnes)
5a.
〈fegyver〉 huzamosabb ideig hangosan, félelmetesen ropog(va), dörög(ve hangzik)
minthogy az ágyukat szüntelen böggették, Négy helyen a’ falat keményen döntették
(1777 Kónyi János)
mindenfelől bgnek az ágyúk
(1793 Magyar Hírmondó)
bőge setét ágyú törököt riogatva falától
(1827 Vörösmarty Mihály)
siketitön bögni kezd a gránát S ugy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák
(1914 Gyóni Géza)
először rontottak a drága városra az orosz tankok s bőgtek a némaságba a bűnös ágyúk
(1981 Dénes Tibor)
5b. (irod)
〈természeti jelenség v. képződmény〉 erőteljes morajló, zúgó, mély hangot hallat
Hallod-é Kleombrot’ a’ poklokat bgni? Jupiter haragját lád-é rajtad égni?
(1772 Bessenyei György¹)
Harsánt bgg a’ patak és a’ szél
(1805 Farkas Károly ford.Macpherson)
Zúgva, bőgve törte át a gátot [a Tisza]
(1847 Petőfi Sándor)
A vihar bőgött feje fölött s a híd ropogott, recsegett, ingott, mintha minden pillanatban össze akart volna omlani
(1901 Eötvös Károly)
mikor a szellő széllé erősödött, egyszerre huhogva, bőgve égnek csapott a tűz
(1937 Szentiványi Jenő)
bőg a szél
(1976 Hajnal Anna)
6. tárgyatlan (túlzó)
messziről megismerszik vmiből, (le)rí vmiről vmi
Hisz’ oly világos, szinte bőg, az ügy
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
Szenvedélyes patetikus hangjából, sajátságos tüzű szeméből, ziháló orrlyukaiból szinte bőgött a farkas éhség a hatalom után
(1889 Mikszáth Kálmán)
ezt az otromba levelet, a melyből csak úgy bőgött a bosszúállás … megmutatom a grófnak
(1907 Ambrus Zoltán)
ÖU: belebőg, kibőg, végigbőg, visszabőg
Vö. CzF. ~, bőget, bőgő¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások