börc (3C) l. bérc

bérc fn 3B

1. (kül. irod) ’magas hegy(ség)’ ❖ nem úgy foly-é a vér megsértett testünknek sebeiből, mint a hangzó bérceknek völgyein meglőtt szarvasnak (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 75) | tavasszal [Barabás Miklós] Erdély regényes bérczei közé vonult (1846 Pesti Divatlap C5839, 1033) | némelyik [kocsis] a bércről jött le egyenesen, a havasi legelőkről, ahol hónapszám nem látott embert (1941 Tersánszky Józsi Jenő 9706012, 23) | Füstölgő tűz gomolyog, és egy hegyvidéket lát, ahol mohos sziklaomladék közt, erdős bércről emberek, állatok rajzó, tomboló hordákban gomolyognak lefelé (1984 Vikár György 1164006, 213).

1a. (kül. irod) ’hegycsúcs v. szikla(csúcs)’ ❖ Folly-is erre könyve [= könnye] Penelopéjének, Szinte-úgy, mint mikor nagy högyek’ bérczének Neki fekſzik a’ nap havas tetejének (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 191) | hány ízben álltam [a Pindosz hegy] mennybe nyúló bérczein (1816 Ungvárnémeti Tóth László C4477, 119) | fergeteg lesz; […] huzódjunk addig is e kiálló bércz alá (1846 Pesti Divatlap C5838, 466) | [Találkozol] hercegnővel, aki láttadra megállítja futamodó kocsiját, és hegymászó nővel, aki bércekre kapaszkodik, hogy elérhessen? (1931 Krúdy Gyula CD54) | A férfi szeme máshol járt, […] túl a szamárhátas első láncokon arra, amerre fehéres izzással sorakoztak a bércek, mint sárkányfogak (1979 Domahidy András 1036003, 171) | A Székelykő bérce alatt, Torockószentgyörgyön született tudós (2000 Természet Világa CD50).

2. (nyj v. Föld) börc ’földfelszíni kiemelkedés, domb, halom, hegy’ ❖ Jer hát, én énekes Músám! […] Emeld-fel hangos ſzavadat a’ Tihani bérczekre (1793 Pálóczi Horváth Ádám 7143005, 91) | A négy folyó és három bércz [ti. a magyar címer] honában (1860 Arany János C0647, 93) | kisebb fajta domb, emelkedés: bérc (1906 Beke Ödön C6382, 11) | Ez a börc, amiről szó van: hosszúkásgerincű domb (1939 Szenna és vidéke nyelvjárása C6379, 84) | A dunántúli börc a köznyelvi, az erdélyi, szamosháti stb. népnyelvi bérc-től eltérően általában nem hegyet, hanem egyenetlen felületű (göröngyös, tüskés, bokros, köves, sziklás) kisebb földfelszíni kiemelkedést jelent (1946 Magyar Nyelv C5887, 24) | A Nyugati-Mecsekre ezzel szemben terjedelmes, tönkösödött mészkőfennsíkok, […] valamint homokkőből álló bércek jellemzőek (1997 Magyarország földje CD05).

Ö: sas~, szikla~.

ÖU: kő~, szirt~.

Sz: bérces, bérci.

Vö. CzF. bércz¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

börc lásd bérc
bérc főnév 3B
1. (kül. irod)
magas hegy(ség)
nem úgy foly-é a vér megsértett testünknek sebeiből, mint a hangzó bérceknek völgyein meglőtt szarvasnak
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
tavasszal [Barabás Miklós] Erdély regényes bérczei közé vonult
(1846 Pesti Divatlap)
némelyik [kocsis] a bércről jött le egyenesen, a havasi legelőkről, ahol hónapszám nem látott embert
(1941 Tersánszky Józsi Jenő)
Füstölgő tűz gomolyog, és egy hegyvidéket lát, ahol mohos sziklaomladék közt, erdős bércről emberek, állatok rajzó, tomboló hordákban gomolyognak lefelé
(1984 Vikár György)
1a. (kül. irod)
hegycsúcs v. szikla(csúcs)
Folly-is erre könyve [= könnye] Penelopéjének, Szinte-úgy, mint mikor nagy högyek’ bérczének Neki fekſzik a’ nap havas tetejének
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
hány ízben álltam [a Pindosz hegy] mennybe nyúló bérczein
(1816 Ungvárnémeti Tóth László)
fergeteg lesz; […] huzódjunk addig is e kiálló bércz alá
(1846 Pesti Divatlap)
[Találkozol] hercegnővel, aki láttadra megállítja futamodó kocsiját, és hegymászó nővel, aki bércekre kapaszkodik, hogy elérhessen?
(1931 Krúdy Gyula)
A férfi szeme máshol járt, […] túl a szamárhátas első láncokon arra, amerre fehéres izzással sorakoztak a bércek, mint sárkányfogak
(1979 Domahidy András)
A Székelykő bérce alatt, Torockószentgyörgyön született tudós
(2000 Természet Világa)
2. (nyj v. Föld)
börc 3C
földfelszíni kiemelkedés, domb, halom, hegy
Jer hát, én énekes Músám! […] Emeld-fel hangos ſzavadat a’ Tihani bérczekre
(1793 Pálóczi Horváth Ádám)
A négy folyó és három bércz [ti. a magyar címer] honában
(1860 Arany János)
kisebb fajta domb, emelkedés: bérc
(1906 Beke Ödön)
Ez a börc, amiről szó van: hosszúkásgerincű domb
(1939 Szenna és vidéke nyelvjárása)
A dunántúli börc a köznyelvi, az erdélyi, szamosháti stb.s a többi népnyelvi bérc-től eltérően általában nem hegyet, hanem egyenetlen felületű (göröngyös, tüskés, bokros, köves, sziklás) kisebb földfelszíni kiemelkedést jelent
(1946 Magyar Nyelv)
A Nyugati-Mecsekre ezzel szemben terjedelmes, tönkösödött mészkőfennsíkok, […] valamint homokkőből álló bércek jellemzőek
(1997 Magyarország földje)
ÖU: kőbérc, szirtbérc
Sz: bérces, bérci
Vö. CzF. bércz¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások