botos¹ mn és fn
I. mn 15A2
1. ’kezében botot tartó, azt támaszkodásra, fegyverként stb. használó 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ görbe botos Papok (1789 Mátyási József C3065, 219) | Nem fél a’ veréb a’ kbl faragott botos embertl (1793 Kovács Pál¹ C2763, 23) | az utcára botosan jár és fenyegetődzik (1826 Deák Ferenc CD51) | [a] Kállay Péter úr udvarába rohant csoport hátulja összecsapván az utszán álló botos néppel, […] két ember leverettetett (1836 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a botos juhásznak (1853 Arany János 8014055, 203) | besurranó, nyápic, beteges, rossz szagú embervakarcsnak képzelte, akit a botos rendőr bekísér (1917 Krúdy Gyula CD54) | a palánkok tövében járt a gyalognép: lajbis, keménykalapos, botos férfiak, harangszoknyás dámák (1988 Lengyel Péter 9397005, 19).
2. ’bot használatát igénylő, bot segítségével végzett 〈tevékenység〉’ ❖ A botos táncz leírása (1905 Magyar írók élete CD27) | szőlőkarót használtak például a botos játékokhoz (1990 Magyar néprajz CD47) | a dunántúli és a tiszántúli botos pásztortáncaink elsősorban az eszközhasználat módjában különböznek egymástól (1990 Magyar néprajz CD47).
II. fn 4A (rég)
’tekintélyt jelképező, es. fegyverként haszn. botot a kezében tartó, ill. ezzel megbízott (hivatalos) személy’ ❖ [a] leghitetlenebbek is templomi botosokká lettek (1804 Bessenyei György¹ C1097, 25) | Én méltóságos uram kismajoros vagyok: […] Botos vagyok [a kismajorosok között] (1856 Vas Gereben C4376, 257) | a nagygazda, kormányos, botos, vagyis a halászbokor „eleje” föltétlen tiszteletben részesűl (1885 Herman Ottó C2084, 15) | Eftimiunak módja volt ellentüntetésről gondoskodni és botosokat ültetett be a nézőtérre. Ezek a legények […] hivatásos verekedők, akik egyik, vagy másik, sőt leginkább egyszerre több politikai párt szolgálatában tüntetéseket rendeznek, az ellenpárt gyüléseit zavarják meg (1925 Budapesti Hírlap nov. 8. C4713, 5) | [a napszámosnak] dolgoznia kell, mert nyakában a botos (1937 Féja Géza 9138003, 95) | a házak sorrendjében választott botosoknak a tized botja adott nevet, amelyet közszolgálatuk alatt magukkal hordoztak, majd a szolgálatban következő társuknak továbbadtak (1997 Magyar néprajz CD47).
ÖU: kis~, nagy~.
Vö. CzF. botos²; ÉrtSz. botos¹; ÉKsz. botos¹; SzT. botos², botosan; ÚMTsz. botos¹