buga¹ fn 6A
1. (Növ is) ’erősen elágazó, rendsz. füzéres v. fürtös virágzat, kül. a kúp alakú, összetett fürtvirágzat, az ún. bugavirágzat’ ❖ Ágbog, Buga (Panicula). Mikor a’ kotsán rendetlenűl ſzéllyelágazik (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 27) | Buga, szabálytalanúl szétágazó kocsán, mint a’ zabban. […] Fejes buga, midőn a’ kocsán’ ágai tömöttek, az alsók, és felsők rövidebbek a’ közbelsőknél, mint a’ fagyalfában (1842 Mentor C3078, 263) | [az ún. szűzdohány] sárga szinü virágai hosszukás bugát alkotnak (1897 PallasLex. CD02) | Ezer orgonának Lila bugája (1928 Juhász Gyula¹ 9284657, 51) | [az ún. lápi nyúlfarkfű] többnyire laza állományokat alkot. Különösen tavasszal, virágzáskor jellegzetes a növény, amikor a számtalan apró, tömött, zöldesszürke bugája a magasba emelkedik (1998 Természet Világa CD50).
1a. (nyj) ’a napraforgó sárga, tányér alakú fészekvirágzata’ ❖ buga: a napraforgó tányérja (1887 Magyar Nyelvőr C5238, 143) | A napraforgó száráról levágják a bugát (magtányérját) (1956 Szolnoky Lajos C5347, 595) | Az eresz alatt vagy a csűrben felhalmozott bugákból rövid botokkal egyenként verték ki a [napraforgó]szemeket (1999 Magyar néprajz CD47).
2. (rég) ’Vmit körbenövő, körülvevő burok, gubó.’
2a. ’toktermés, ill. ennek tokja’ ❖ A’ más[ik fajta gyapot], állandó nagy fa: mellynek […] a’ bugái-is apróbbak (1786 Mátyus István 7222012, 367) | Bogyó: […] Tsalitton, tsere-bokron term kopáts, buga (1792 Kisded szótár C0816, 22) | A’ közönséges lennek ismét vannak alfajtái. Eggyiknek a’ magva világosabb, és a’ megért bugája magában kihasadozik (1805 Pethe Ferenc 8364007, 534) | [a lóheremag] nehezebben válik ki bugájából (1855 A Magyar Nép Könyve C2997, 175).
2b. ’átalakulással fejlődő rovarokat bábállapotukban körülvevő burok’ ❖ Égy Sellyem szálnak hoszszusága, a’ mely az [ti. a hernyó] bugájáról el-válhat (1793 Csernátoni Vajda Sámuel ford.–Flögel C1296, 267) | [a selyemhernyók] mingyárt béfonják a Bugába magokat (1798 Sándor István C1529, 66) | nézd meg a tarka pillét, pár nappal ezelőtt … renyhe buga volt (1862 Bánffy Dezső C2721, 149).
3. (rég, nyj) ’〈fejlődő növényi részen, kül. tölgyfa levelén〉 rovarok v. más élősködők előidézte (gömbölyű) kinövés, gubacs’ ❖ Buga Guba, gubats (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 205) | Mamphighinak a’ Bugákról vagy Gubatsokról, és a’ Planták dagadásairól és ki-nvéseirl […] irott Könyve (1793 Segesvári István ford.–Derham C3720, 618) | Gubacs v. gubics, guba v. buga, bigolyó […], a növények szervein élősködők v. szurás következtében támadt helyi szövetdaganat v. szövetképzés (1894 PallasLex. CD02).
4. (jelzőként is) (ritk, nyj) ’levágott gabonából, ipari növényből kötött nyaláb; kéve’ ❖ Búga. Felnyűtt tsomó len, vagy kender. Hány búga, az az, hány zsúp lened termett az idén? (1825 Nátly József C3311, 26).
ÖU: nád~.
ÖE: ~légy.
Vö. CzF. buga¹, búga · buga³; ÉrtSz. buga¹; TESz. buga¹; ÉKsz. buga¹; ÚMTsz. buga¹