á¹ fn -1A (jelzőként is) 

1. ’legalsó nyelvállású, ajakkerekítés nélküli hosszú magánhangzó’ ❖ A’ Magyar Magokbannhangzók […]: 1. Rövidek: a, e, i, o, u, ö, ü. Hoszszúk: á, é, í, ó, ú, ő, ű 2. Erőshangúak: a, o, u. Gyengébbhangúak: e, ő, ű. Középtermészetű: i. (1807 Magyar grammatika 8563001, 6) | Vale [= isten veled], kedves haza. […] Másik dialectust beszélnek itt az emberek, mint beljebb. Nem oly szépen, az á-t nem mondják ki oly tisztán (1833–1834 Teleki László² 8473005, 166) | [Ernus] a hávert rövid á-val ejtette (1978 Lengyel Péter 9397003, 358) | Maguk fiatalok – nyomta meg [gróf Bánffy Miklós] az első szótag hangsúlyát úgy, hogy az a betű hangzása inkább az á-hoz közeledjék (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. ’az ezt jelölő írásjegy, a magyar ábécé második betűje (á, Á)’ ❖ Hoſzſzú vagy ékezett egygy magánhangzók, úgy mint: á, é, í, ó, ú, , , mellyek hoſzſzaſan ’s húzva mondatnakki (1779 Révai Miklós 7283025, 23) | A’ nagy Betk ezek: A. Á. B. CZ. CS. D. (1817 Verseghy Ferenc 7373031, 4) | [Írásban] a grafikai elemek olykor prozódikus tulajdonságnak felelnek meg, például a magyarban az á-n levő ékezet a hosszúság prozódikus tulajdonságának felel meg (1976 Szonettkoszorú a nyelvről ford. 1096003, 199).

Vö. CzF. á¹; ÉrtSz. á¹; SzólKm. á · Á; ÉKsz. á¹; ÚMTsz. á¹

á² msz 0  a (rég) , áh

1. ’〈meglepetés, meghökkenés, felismerés kif-ére〉’ ❖ nálunk az Istennek akaratja irva vagyon, meljet maga beszéllett és iratott meg. […] Áh be szerentsés vagyok ezeket hallani! Szólj Barátom, mondjad hogy tsinálta Istenünk e’ Világot! (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 98) | Á, édes szomszéd uram, hozt’ isten! (1831 e. Kazinczy Ferenc ford.–Molière C0452, 118) | – Á… á… nini!… – szólt [Zebulon] a szemközt találkozó láttára, ki éppen akkor lépett be az ajtón (1869 Jókai Mór CD18) | A’ … Éjfél vóna mán? (1899 Cserzy Mihály C1302, 78) | – Á, maga az? Nézze, meg sem ismertem (1926 Kosztolányi Dezső C5081, 180) | – Á! Hát így állunk?! – mondta a fogát csikorgatva (1960 Makai Imre ford.–Dosztojevszkij 9418006, 102) | ha zenés helyre [megyünk], olyan vadulás lesz, hogy a privát pénzhez is hozzá kell nyúlni. Benkő Jani bácsi: – A! Jól hallottam? (1962 Népszabadság okt. 14. C4814, 9) | (a telefonba) […] Kicsoda? Ááá, Földes elvtárs (1989 Eörsi István 9125031, 18).

2. ’〈(rá)csodálkozás, bámulat, ill. öröm, elégedettség stb. kif-ére〉’ ❖ Jött a’ Nap […]. Áh! (mondék) Terméſzet bölts ’s remek munkája! (1785 Göböl Gáspár 7121006, 5) | László – csókolj meg – még egyszer – igy – áh minő boldog vagyok (1873 Jósika Kálmán 8211004, 69) | Áh! Gyönyörű szép írás. Az embernek kedve volna ilyen betűkkel teletetovíroztatni a testét (1885 Jókai Mór CD18) | az otthoni [ti. étel], á, a jó otthoni mégis csak más (1923 Kosztolányi Dezső C5082, 64) | felvett egy marékkal a boglyából [ti. a dohányból], belészagolt, áá, passzióval lélegzett utána (1934 Szép Ernő C3970, 73) | Á, de jó meleg van itt! (1970 Szakonyi Károly 9635004, 231).

3. ’〈fájdalom, bosszúság, undor stb. kif-ére〉’ ❖ Nézd a’ barmokot itt: áh! melly fene ſorsra jutottak [az árvízben] (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 12) | áh embertelen tselekedet! iſzſzonyodik tle az [ember] (1792 Laczkovics János 7205003, 112) | [rabszolgáimat] Bagdádba viszem, hogy jó áron eladhassam; de áh, mind elvesznek szomjuság miatt ezen sivatag pusztában (1834 Fillértár 8623001, 100) | Á, az ördög vigye el a hetvenkedő fickóját (1916 Móricz Zsigmond C3213, 96) | Jaj de fáááj… De fáááj… ááá… (1919 Szép Ernő 9665041, 94) | – Ááá! – nyögött fel Vronszkij, a fejéhez kapva. – Mit tettem? […] Elvesztettem a versenyt (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485065, 220) | [a stoppos] egyszerre megáll. Motorzúgás. […] Nézzük csak […] Áh, tele van (1967 Kertész Ákos 9327002, 289).

4. ’〈tagadás, ellenkezés, elutasítás kif-ére〉’ ❖ Te irígyked! kövesd meg az Ötsédet! Imre. Áh Atyám! Én köveſſem-meg tet? (1790 Fejér György 7104002, 40) | „Nagysád egy Diána egy Junoval egyesülten…” „Aá – dehogy” (1860 Bulcsu Károly C1211, 79) | nekem el kell mennem. – A persze! Olyan nincs! Abból nem eszünk albíró úr! (1911 Móricz Zsigmond C3220, 161) | Nem tartozom én még valamivel? […] Biztosan tartozom. – Ááá (1961 Magyar Nemzet nov. 19. C4799, 7) | Ez van. Itt ez van. Ezt kell szeretni! Miksa legyint. Áh, nem kell szeretni (1979 Kornis Mihály 1082001, 53) | á, az ki van zárva (1998 Magyar Hírlap CD09).

5. ’〈száj kitátásának jelölésére, ill. arra való felszólításként〉’ ❖ nézd az a pimasz Pierre Száját hogy táti el! (Aá!) (1927 Szép Ernő CD10) | Áááá! – mondja majd az orvos, mint egy gyereknek. – Nyissa ki a száját (1974 Galsai Pongrác 9171002, 62).

Vö. CzF. á², áh; ÉrtSz. a⁵, á², áh¹, áh²; TESz. a¹, á; ÉKsz. a⁴, á², áh¹, áh²; ÚMTsz. a³, á²; ÉKsz.² a⁴, á², áh.

á³ (0) l. a¹

a¹ fn -1A (jelzőként is) 

1. ’alsó nyelvállású, hátul képzett, ajakkerekítéses rövid magánhangzó’ ❖ A melly Hazánkbéli Városok, Faluk, Puſzták Nevei, a, e, o, ő, ű, Magábannhangzónn végeződnek: azok leg többnyire a: ra, re, nn, ról, ről, Előlutóljárókat ſzeretik a feltett kérdésekre (1795 Debreceni Grammatika 7443002, 220) | [a székelyek] az o betűt […] úgy ejtik ki, hogy az a kiérzik belőle (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | Bajor felkiáltott drámaian: „Apám!”; s ezt úgy tette, hogy az „a”-hang erős, magas, szinte sikító kitörését megtámasztotta a „p”-hang megkétszerezésével (1960 Ignácz Rózsa 9269001, 192) | [Az előbbinél] semmivel sem kevésbé szellemes a következő rím, a hordtunk – kardunk, bár a korabeli művelt, csiszolt – de rosszul csiszolt! – fület nyilván ez is bosszantotta az o és az a hang eltérésével (1973 Vas István 9760027, 996).

2. ’az ezt jelölő írásjegy, a magyar, ill. a latin ábécé első betűje (a, A)’ ❖ A’ betknek ſzámokról. Magyar nyelvbenn a’ Deákoktól költsönözött bet 22, úgy mint: a, b, d, e, f (1779 Révai Miklós 7283025, 22) | Eredj, te boglyos… hiszen még a nagy A-t sem ösmered! Való is neked az irodalom? (1882 Mikszáth Kálmán 8312124, 23) | az Akváriumot azért írtam nagy A-val, mert ez egy meglevő dolog, és én az ilyeneket tisztelem (1977 Tandori Dezső 9703054, 64).

3. ’〈Vmely dolog (sorrendiségével összefüggő) jelölésére.〉’

3a. á (írva: ritk) ’〈felsorolásban, rendszerezésben, ábrán:〉 ezzel a betűvel jelölt(, sorrendileg első) dolog’ ❖ Szemere Gyuri által tehát mennek: 1. Az á varratlan papirostól az e-ig, sonetteim, a hozzá csatolt külömbféle baráti itéletekkel együtt (1823 Szemere Pál 8439043, 212) | A pozitiv áram a b lapokból alkotott B anódába, a negativ áram pedig az A széntégelybe megy, melynek fenekén a c szénruddal bedugott C kifolyó csatorna van (1893 PallasLex. CD02) | Az A) osztályba jártak Andrási Lázár, meg Böszörményi, ők a többiek a B)-be (1920 Móricz Zsigmond 9462009, 38) | Major Titowski, a katonai nyomozó hatóság Á osztályának a főnöke, egy sikkasztó (1929 Tersánszky Józsi Jenő 9706003, 126) | A légutakat megbetegítő vírusok jellegzetes képviselője az influenza előidézője, a Myxovirus influenzae, […] A, B, és C típusa ismeretes, de az A-típuson belül altípusok: A–0, A–1, A–2 is megkülönböztethetők (1986 Az emberi test 1114005, 1295) | Az a) és b) pontban foglaltak feltételeit a munkaügyi szabályzatban kell szabályozni (1988 Ferencz Győző²–Lugosy Andor 1050006, 133) | Az „A” csoportba azok a gyerekek kerültek, akik az óvodában is az 1. csoportban voltak. A „B” csoportba azok, akik az óvodában a 2. és 3. csoportban voltak (1989 Szitó Imre 2035005, 220) | tekintsük az AB egyenest A pontban érintő körök halmazát (1995 Természet Világa CD50) • a-tól z-ig v. ától cettig a) ’az elejétől a végéig; alfától ómegáig’ ❖ olly pinczemestert fogadjanak […] ki a’ borkörülti szövevényes mesterséget Á-tul Z-ig tökéletesen ’s practice érti (1831 Széchenyi István CD1501) | Bőrdi bácsi a keszthelyi Georgicumban tanúlt gazda lenni. Igen jó tanuló volt. A-tól Z-ig el tudta mondani, a mit tanult, de nem is értett meg többet az A-nál és Z-nél (1867 Tóvölgyi Titusz 8492001, 69) | László nem tehetett egyebet: cikkben teregette nyilvánosság elébe az Idakéry szennyeseit; elmondta az affér történetét á-tól z-ig (1914 Oláh Gábor 9487064, 64) | Z betű, a latin ábécé utolsó betűje; innen ered a szólás: ától cettig (német Z), a. m. elejétől végig (1930 TolnaiÚjLex. C5735, 196) | először s tán utoljára végig kéne olvasnom ától cettig az egészet (2000 Parti Nagy Lajos C6078, 87) b) ’teljes egészében’ ❖ tulajdonkép A-tól Z-ig minden az övé (1857 Széchenyi István CD1501) | Egyébiránt tényleg rendet kéne itt végre teremteni. De akkor, ahogy mondani szokás, á-tól zé-ig kéne, ki ne maradjon egyetlen betű se (1998 Magyar Hírlap CD09).

3b. (Irodt) ’〈rímképletben: a rímhívó helyzetben levő első sor rímének, ill. az erre rímelő sor(ok) rímének jeleként〉’ ❖ Az Ottave-ríme schemája ez ab ab ab cc (1812 Kazinczy Ferenc C2563, 8) | a) Páros rímek: a a, bb, stb. […] b) Keresztrímek: abab, stb. […] c) Bezárt vagy ölelkező rímek: abba (1876 Felsmann József C6077, 17) | Egy jambikus versforma dongott a fejemben […] a ab – ccb rímmel; nem kívántam teljesen alkalmazkodni hozzá, hanem inkább körülötte keringeni mindenféle változatokkal (1938 Weöres Sándor 9788144, 28) | [Balassi Bálint] többrímű versszakokban ír, sokszor az a a(a)bcc(c)b(ddb(eeb)) rímképletű Balassi-versszaktípusban, főleg magában a Balassi-versszakban: a ₆ a ₆b₇c₆c₆b₇d₆d₆b₇ (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

3c. (Mat) ’〈algebrai kifejezésekben: (ismert) mennyiség jeleként〉’ ❖ 8 > 5, avagy így: a > b; így mondaſsék-ki: nyolcz nagyobb az ötnél, avagy így: a nagyobb a’ b-nél (1784 Dugonics András C1462, 15) | Ha (a+b) összegből b-t kivonjuk, vagy (a−b) különbséghez b-t hozzáadjuk a-t nyerjük (1867 Császár Károly 8082001, 8) | Az algebrában a az egyenletnek első ismert számát jelöli (1893 PallasLex. CD02) | Elmondom tehát még egyszer. Csak egész könnyedén figyelj, ne erőltesd magad. Az összeadás tulajdonképpen hozzászámlálás. Tehát a+b… (1930 Nagy Lajos 9472013, 70) | Legyen a egy egyenlő szárú, derékszögű háromszög átfogója, b a befogója. A Pitagorasz-tételből tudjuk, hogy a ²=2b² (1998 Természet Világa ford. CD50).

3d. (kisbetűvel) (Fiz) ’〈a gyorsulás jeleként〉’ ❖ Ha az elektronra egy F erő hatást gyakorol, akkor az – Newton törvénye szerint – gyorsítja az elektront, úgy, hogy egy a = F/m gyorsulás jön létre, ahol m az elektron tehetetlen tömege (1970 Jánossy Lajos CD30) | Az a gyorsulás […] a (legtöbbször v-vel jelölt) sebesség „változási sebessége” – ahol is az előbbi v sebesség nem más, mint a távolság (a hely, helyzet, pozíció) változási sebessége (2000 Természet Világa CD50).

Vö. CzF. ~, á¹; ÉrtSz. a¹, á¹; SzólKm. á · Á; ÉKsz. a¹, á¹

á⁴ (0) l. a²

a² fn -1A (jelzőként is) (Zene)  á (írva: ritk)

’〈az európai zene hangolásának alapjaként:〉 a törzshangsor hatodik fokát képező, ma rendsz. 440 hertz frekvenciájú hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja’ ❖ [zongorán] a’ C-utánn van egy fél Klávis [= billentyű], nevezik Cis-nek, […] az A utánn Ais-nak (1802 Gáthy István C1857, 25) | Az as-dur hangnemnek előjegyzése, 4 b, melyet h, e, a és d elé tesznek (1893 PallasLex. CD02) | Tudom a cédurt is. […] Erre elénekelte: cé-dé-é-ef-gé-á-há-cé (1945 Kodály Zoltán 9341004, 163) | Hiába hadonászott az orra előtt Zénó, ez a hóbortos karmester, hiába adta meg Ágotának is az abszolút a hangot – „A, mint Aulich, érted, kishúgom? Ehhez hangolj, csakis ehhez!” –, ő odahúzódott a derűs komótossággal érvelő építész mellé (1989 Csengey Dénes 1028002, 32).

a. (rendsz. összetételek előtagjaként) ’erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉’ ❖ [kottában skála felirataként:] A dur (1802 Gáthy István C1857, 89) | a manapság már általánosan használt, két főnormálskála, u. m. a kemény C és a lágy A (1893 PallasLex. CD02) | Elméleti művekben A az A-dúr-hármashangzatot, a az a-moll hármashangzatot jelenti (1930 ZeneiLex. CD49) | Á-dúr zongoraversenyt (1979 Nagy Alpár CD52).

Fr: normál.

Vö. ÉrtSz. a²; ÉKsz. a²