állásháború fn 1A (Kat)

’a hadviselésnek az a formája, amelyet a merev, kiépített állásokra telepített arcvonalon folyó harc jellemez’ ❖ a támadásra felkészített és támadófegyverekkel felszerelt hadseregek képtelenek voltak elfoglalni a védők állásait – innen ered az állásháború kifejezés (1997 Lengyel Ferenc CD17).

Vö. ÉKsz.

állásháború főnév 1A (Kat)
a hadviselésnek az a formája, amelyet a merev, kiépített állásokra telepített arcvonalon folyó harc jellemez
a támadásra felkészített és támadófegyverekkel felszerelt hadseregek képtelenek voltak elfoglalni a védők állásait – innen ered az állásháború kifejezés
(1997 Lengyel Ferenc)
Vö. ÉKsz.

Beállítások