állóság fn 3A (rég)

1. ’stabilitás, szilárdság’ ❖ nagyobb állósságot kivánó esetekben az oszloptalpat az aljlemezhez, és viszont ezt az alatta levő kőhöz vagy alapozáshoz csavarokkal is hozzá erősítik (1893 PallasLex. CD02) | [A dór oszloprendszer] oszlopainak lába nincs, azoknak állóságot a lefelé erősen szélesedő törzs ad (1896 PallasLex. CD02).

2. (vmely hatással szembeni) ellenállás, ill. vminek a tartós volta’ ❖ Állóság [=] állandóság, nyomosság, tartósság (1784 Kisded szótár C0815, 9) | A külső, vastagabb falazat az olvasztó belső részeinek állóságát biztosítja (1896 PallasLex. CD02).

3. ’〈emberre, állatra jellemző〉 kitartás, állóképesség, szívósság’ ❖ lovainak állósságában tökéletesen bizhatott (1846 Életképek C0104, 372).

Ö: ön~.

Vö. CzF.

állóság főnév 3A (rég)
1.
stabilitás, szilárdság
nagyobb állósságot kivánó esetekben az oszloptalpat az aljlemezhez, és viszont ezt az alatta levő kőhöz vagy alapozáshoz csavarokkal is hozzá erősítik
(1893 PallasLex.)
[A dór oszloprendszer] oszlopainak lába nincs, azoknak állóságot a lefelé erősen szélesedő törzs ad
(1896 PallasLex.)
2.
(vmely hatással szembeni) ellenállás, ill. vminek a tartós volta
Állóság [=] állandóság, nyomosság, tartósság
(1784 Kisded szótár)
A külső, vastagabb falazat az olvasztó belső részeinek állóságát biztosítja
(1896 PallasLex.)
3.
〈emberre, állatra jellemző〉 kitartás, állóképesség, szívósság
lovainak állósságában tökéletesen bizhatott
(1846 Életképek)
Vö. CzF.

Beállítások