álmodozó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → álmodozik.

II. mn 1A

’ábrándozó, merengő természetű, ill. álmokat kergető, a valósággal nem gondoló 〈ember〉’ ❖ A’ leány igen hallgatag ’s álmodozó volt, nagy kék szemeiben mély ábrándozás ült (1844 Tóth Lőrinc 8490012, 7) | igen fantaszta, álmodozó nép a szláv nép (1906 Krúdy Gyula C2831, 236) | [Pio Baraja regényírónak] főtémája a jellegzetes spanyol ingadozás két eszmény, a romántico és a discreto, az álmodozó és a gyakorlati ember közt (1941 Szerb Antal 9668027, 252) | A pikáns arcú, villogó, élénk szemű lányoknak van sikerük az álmodozó, bágyadt, félárbocra eresztett szempillájú szendékkel szemben (1982 Lux Elvira 1099002, 108).

a. ’ilyen emberre jellemző’ ❖ Szabad legyen a költő, mint a gondolat. Szabadság kell neki, hogy álmadozó lelkén szeszélyeit és ábrándjait követhesse (1846–1847 Szendrey Júlia 8440011, 99) | A tekintete egyébkor bús és álmodozó volt, mintha a puszta borús ege tükröződnék benne: most azonban élesen, ellenségesen és gőgösen fúródott a bujdosó öreg szemébe (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 66) | Pallérozott nyelvtisztaságuk és keletiesen álmodozó életszemléletük teljes ellentéte az előző nemzedék agresszív törekvéseinek s dagályosan nyegle írásmodorának (1937 Németh Andor 2045035, 79).

III. fn 1A

’ábrándos természetű, ill. ábrándokat kergető, idealista, nem gyakorlatias ember’ ❖ Társai … mogorva álmodozónak tartották (1868 Vértesi Arnold C4455, 6) | [A 20. század elejének] álmodozói leginkább azért nem találták meg a földön útjukat, mert az orrukat az égbe dugták, és mindenféle irodalmi és költői szabadságról álmodtak (1918 Krúdy Gyula C2840, 35) | Maga egy ábrándos esztergályos, barátom. […] Maga javíthatatlan álmodozó (1951 Örkény István 9500001, 173) | a későbbi történeti irodalom hajlamos volt Kossuthban afféle álmodozót látni, aki a valósággal számot nem vetve, reguláris katonaság nélkül is kivívhatónak látta Magyarország függetlenségét (1992 Hermann Róbert 2012001, 5).

álmodozó ❖ melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenév → álmodozik
II. melléknév ◦ 1A
ábrándozó, merengő természetű, ill. álmokat kergető, a valósággal nem gondoló 〈ember〉
A’ leány igen hallgatag ’s álmodozó volt, nagy kék szemeiben mély ábrándozás ült
(1844 Tóth Lőrinc)
igen fantaszta, álmodozó nép a szláv nép
(1906 Krúdy Gyula)
[Pio Baraja regényírónak] főtémája a jellegzetes spanyol ingadozás két eszmény, a romántico és a discreto, az álmodozó és a gyakorlati ember közt
(1941 Szerb Antal)
A pikáns arcú, villogó, élénk szemű lányoknak van sikerük az álmodozó, bágyadt, félárbocra eresztett szempillájú szendékkel szemben
(1982 Lux Elvira)
a.
ilyen emberre jellemző
Szabad legyen a költő, mint a gondolat. Szabadság kell neki, hogy álmadozó lelkén szeszélyeit és ábrándjait követhesse
(1846–1847 Szendrey Júlia)
A tekintete egyébkor bús és álmodozó volt, mintha a puszta borús ege tükröződnék benne: most azonban élesen, ellenségesen és gőgösen fúródott a bujdosó öreg szemébe
(1902 Herczeg Ferenc)
Pallérozott nyelvtisztaságuk és keletiesen álmodozó életszemléletük teljes ellentéte az előző nemzedék agresszív törekvéseinek s dagályosan nyegle írásmodorának
(1937 Németh Andor)
III. főnév ◦ 1A
ábrándos természetű, ill. ábrándokat kergető, idealista, nem gyakorlatias ember
Társai … mogorva álmodozónak tartották
(1868 Vértesi Arnold)
[A 20. század elejének] álmodozói leginkább azért nem találták meg a földön útjukat, mert az orrukat az égbe dugták, és mindenféle irodalmi és költői szabadságról álmodtak
(1918 Krúdy Gyula)
Maga egy ábrándos esztergályos, barátom. […] Maga javíthatatlan álmodozó
(1951 Örkény István)
a későbbi történeti irodalom hajlamos volt Kossuthban afféle álmodozót látni, aki a valósággal számot nem vetve, reguláris katonaság nélkül is kivívhatónak látta Magyarország függetlenségét
(1992 Hermann Róbert)

Beállítások