álmodozik ige 14a12 álmadozik (rég) , álmodoz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: irod)
1. tn ’újra meg újra v. hosszasan ábrándos képzelődésbe merül’ ❖ Mikor így álmodozom, … az az id jut eszembe (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2517, 66) | Mi nevetségesebb pedig egy nagy úrnál, a’ ki kóldússá lett, és nyomorúságában születésének méltóságával álmodoz? (1791 Szentjóbi Szabó László C3958, 207) | Szindbád hosszasan, elmerengve, álmodozva nézte a saját képét a medaillonban (1911 Krúdy Gyula 9365009, 51) | Ezt szerette a legjobban: keresztbe font karokkal álmodozni a padban, kibámulni az ablakon, önfeledten, anélkül, hogy tudott volna róla, hogy ő most álmodozik éppen (1963 Pilinszky János 9531158, 178).
1a. ’vágyakozva, reménykedve gondol vmire, vkire, képzelődik vmiről, vkiről’ ❖ úgy csapnak, a gyzedelemrl álmodozó ellenſég közibe, hogy az […] ſzaladásra vette a’ dolgot (1789 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0170, 246) | E férfiu ifjabb korában napoléoni nagysággal álmadozott (1846 Pesti Divatlap C5838, 156) | Hatalomsovár lelke nem elégli Magyarország uralmát … Európa harmada birásáról álmadozik (1879 Arany János C0654, 242) | fiatal korában gyakran álmodozott a felől, hogy Olaszország egykoron egységes, s ő annak első ministere lesz, később ez álmodozás reménynyé lett (1893 Kossuth Lajos CD32) | Képzeletüket túlszárnyalva a lehetetlen valósult meg: rátaláltak az igazira, akiről annyit álmodoztak (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 87) | Gyerekkorában arról álmodozott, hogy színész lesz (1972 Egri Csaba 1041002, 258).
2. ts (rég, ritk) ’(reménykedve) elképzel, elgondol vmit’ ❖ nemzetek romlását hirdetik, ’s álmadozzák (1785 Magyar Hírmondó C0273, 621) | A’ nemzet Graecia és Róma szabadságát álmodozta; meg nem gondolván, hogy ezek hasonló szesztől részegedve vitték ugyan a’ fellengezést: de, végre [= végül], mind a’ két legterjedtebb nemzet lesüllyedett (1834 Aurora C0041, 250) | ’S a’ szerető szív, melly magának Tündér ábránd alatt, Az éden’ üdvét álmadozta: Pokol kinra virad (1846 Garay János C1811, 28).
2a. tn (tagadó szerkezetben) álmodozik vmiről ’eszébe sem jut vmi, nem gondol vmire, azt nem tartja lehetségesnek’ ❖ és hogy azokat [ti. a lelket és a testet] jóságos tselekedetekkel kellene meg-ékesiteni; arról még nem is álmodoznak (1776 Weszprémi István ford.–Wood C4556, 10) | Találkoztam oly kedves régi ismerősökkel, kiknek ittlétökről nem is álmodoztam (1860 Rómer Flóris 8395007, 44) | azt hiszed, hogy majd én tartlak el, mi? Hát arról ne is álmodozz! (1954 Vidor Miklós 9778002, 233).
3. tn (rég) ’alvás közben (meg-megszakítva) álmot lát, álmodik’ ❖ Mikor máſok meg-nyugoſznak, Dél ebédkor álmadoznak, Ök ketten beſzélgetnek (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 39) | Aludtam; ’s álmodozni kezdék … Úgy tetszett, hogy [Kloé] felém lopódzván egy tsókot pertzentett ortzámra (1793 Verseghy Ferenc C4441, 93) | A jó fiúk javában álmadoztak, Midőn kezökre a hurok került (1846 Petőfi Sándor C3507, 71) | Mit akartok, mért vertek fel Édes álmaimból? Álmadoztam hitvesemmel (1883 Szász Károly² C3825, 147) | Majd megpihenünk A sírban […]. Míg ott aluszunk, Arról álmodozunk, Hogy él a magyar (1917 Heltai Jenő 9239034, 76).
Ö: el~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. álom; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.