ámulat fn 3A

1. ’csodálkozás, csodálat, bámulat’ ❖ A királylány csendes ámulattal Ült azonban (1830 Vörösmarty Mihály C4533, 65) | Én ámulatomból alig tudtam fölocsúdni (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102003, 555) | nem tudott szólni ámulatában, csak állt (1921 Schöpflin Aladár 9590001, 23) | szemmelláthatólag hő vágya volt, hogy méltóságával ámulatba ejtse az embereket (1960 Makai Imre ford.–Dosztojevszkij 9418006, 111) | megilletődéssel teli ámulat fog el (1987 Antalffy Gyula 1004001, 75).

2. (rég) ’káprázat, ábrándkép’ ❖ De különben is emberi jótékony ámulatunk: éveket, hónapokat, legalább napokat igérni magunknak (1853 e. Fáy András¹ 8139003, 260) | üres, hízelgő ámulat (1865 Horváth Döme C2130, 117) | [a nemzet nagyobb része] még most sem akar tanulni a maga kárán, s mely még most is folytonos ámulatokban ringatja magát (1879 e. Vahot Imre 8502002, 438) | Bűbáj ez! ámulat! rossz igézet! Ellenem rontó had szövetkezik! (1907 Zempléni Árpád 8535003, 91).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ámul; ÉKsz.

ámulat főnév 3A
1.
csodálkozás, csodálat, bámulat
A királylány csendes ámulattal Ült azonban
(1830 Vörösmarty Mihály)
Én ámulatomból alig tudtam fölocsúdni
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
nem tudott szólni ámulatában, csak állt
(1921 Schöpflin Aladár)
szemmelláthatólag hő vágya volt, hogy méltóságával ámulatba ejtse az embereket
(1960 Makai Imre ford.Dosztojevszkij)
megilletődéssel teli ámulat fog el
(1987 Antalffy Gyula)
2. (rég)
káprázat, ábrándkép
De különben is emberi jótékony ámulatunk: éveket, hónapokat, legalább napokat igérni magunknak
(1853 e. Fáy András¹)
üres, hízelgő ámulat
(1865 Horváth Döme)
[a nemzet nagyobb része] még most sem akar tanulni a maga kárán, s mely még most is folytonos ámulatokban ringatja magát
(1879 e. Vahot Imre)
Bűbáj ez! ámulat! rossz igézet! Ellenem rontó had szövetkezik!
(1907 Zempléni Árpád)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ámul; ÉKsz.

Beállítások