áraszt ts ige 5a3

1. (átv is) ’〈folyó- v. állóvizet〉 tömegében növeszt, magasabb szintűvé duzzaszt, áradásra késztet’ ❖ a’ szomszéd Tiszát könynyel árasztó Szeged (1794 Mátyási József C3062, 13) | tiszta nap sütött, vagy árasztó zápor ömlött le (1835 Csiszár Sámuel 8090001, 14) | lovaink folyvást apró pocsolyákban zubickoltak, miket az éjjeli zápor árasztott (1844 Nagy Ignác 8324010, 44) | folyammá árasztá a patakokat (1877 Jókai Mór CD18).

2. ’〈folyadékot〉 bőven folyat, ill. fakaszt’ ❖ Sír, zokog, s könny-özönt áraszt hült testére (1785 Batsányi János 7023003, 9) | Sarolta szíve’ vérét árasztotta volna (1824 Majláth János C0032, 54) | Csapon dől a tokaji máslás. A szobapadlón vizet áraszt, Hogy nem lelsz egy tenyérnyi szárazt (1855 Arany János 8014066, 232) | Isten sem gyászol minket. Közömbösen új özönvizet áraszt a földre (1983 e. Tollas Tibor 9818051, 197).

2a. (vál) ’〈áldást, kegyelmet, hasznot stb.〉 bőven ad, ont (magából)’ ❖ Az Isten áldomásait áraszsza a’ Kis-aszszonyra (1790 Simai Kristóf ford. C3745) | minden egyes jó tett, az egész emberiségre áraszt hasznot (1840 Nagy Elek C3241, 71) | [Hőgyes Endre] Akadémiánkra csak fényt és dicsőséget fog árasztani (1887 Akadémiai Értesítő C0365, 117) | Bizonyosan nem akad olyan együgyű, aki azt merné állítani, hogy a háború áldást árasztott az emberiségre (1920 Zsadányi Henrik CD10) | Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2b. ’〈bajt, veszélyt stb.〉 zúdít vkire, vmire’ ❖ ezen hijányt [ti. hogy ki örökölheti a trónt] Sz. Istvánnak is, annyi más dícséretes rendelkezési között, kipótolni soha eszibe nem jutott; minek elmúlasztása olly sok zűrzavart, veszélyt árasztott idővel a’ hazára (1837 Péczely József 8359002, 54) | Igy áraszt hitszegésre bajt az ég! (1867 Arany János–Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3730, 258) | apjára, testvéreire is vészt árasztani kész (1881 Vajda János 8503065, 42) | a gonosz sötétséget árasztó, pusztulást előidéző, halált jelentő erejével (1993–1995 BibliaiLex. CD1207).

2c. (rég, ritk) ’〈betegséget〉 okoz, ill. terjeszt’ ❖ a’ rosz tartás … ingerli, és árasztya leg inkább mindenféle marhában a’ dgös nyavalyát (1790 Fekésházy György C1746, 15) | [Angliában] szintén régóta ismerték a szenet, de még 1673-ban is, mint oly anyagot, mely ragályos betegséget áraszt s embert, állatot, fát, füvet megmérgez (1940 Vajk Artúr CD52).

2d. áraszt vmivel (kissé rég) ’eláraszt, beborít, ellep vmit v. vkit vmivel’ ❖ Goethe, Herder […] műveinek fordítása hihetőleg sok lelki gyönyörrel árasztotta keblét (1868 e. Erdélyi János² C1630, 5) | a szabadság annyi dicsőséggel árasztott harczterein (1870 Orbán Balázs 8340017, 170) | Éva csókjaival árasztá a fiut (1878 Kristóffy József C2825, 227) | Ölelj karoddal görcsösen csak át, Hő csókjaiddal áraszd ajkamat (1893 Bocz József C1123, 125) | Régi ellenségem űz s öl, vízzel áraszt, lánggal pörzsöl (1932 Babits Mihály ford.–Hildebert De Lavardin CD01).

3. ’〈vmilyen légnemű anyagot, fényt, hangot stb.〉 folyamatosan nagy tömegben v. erőteljesen kibocsát magából’ ❖ [az ablakokon] az esthajnal’ végsugárai derengettek be, a’ roppant sokaságra tündéri fényt árasztva (1839 Jósika Miklós 8212006, 17) | Ropogó tűz áraszt meleget az otthonos szobácskába (1882 Tóth Béla¹ C4259, 16) | a patak-csörgedezés, a nászmenet vagy temetés látása végtelen zenei folyamatokat áraszt a hegedümből (1907 Gárdonyi Géza C5321, 117) | [az] ördöngős szerkezet közvetlenül a [vécé]kagyló mellett árasztja a meleg levegőt (1981 Dénes Tibor 9812004, 196) | nyirkos hideget árasztó téli világ (1992 Gelencsér Gábor 2010005, 29) | A föld még árasztotta magából a nappal beszívott meleget (1994 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’〈vmilyen illatot v. szagot〉 erőteljesen kibocsát magából’ ❖ Illatot áraszt fakadozó bokrok alatt az ibolya (1841 Vajda Péter 8504012, 18) | Az ember belépett, és vizes bundaszagot árasztott maga körül (1907 Gárdonyi Géza C1842, 412) | gargantuai méretű üstben kicsi – fűszeres főzelék – párolgott, orrcsiklandozó illatokat árasztva (1938 Baktay Ervin 9018001, 131) | örökké gúnyolták Jumasevet az ápolatlan külseje miatt: gyűrött farmerben, szakadt pulóverben járt, és kellemetlen szagot árasztott (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈érzelmet, hangulatot, felfogást stb.〉 erőteljesen sugároz magából’ ❖ Lehet-é az, hogy … félelem háborgasson egy oly szívet, a mely más szívre is nyugalmat áraszthat? (1797 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 635) | Újitó tanokat áraszt (1876 Gáspár Imre C1854, 169) | szellemes, bájos, bohókás kedvű szerelmes fiatal asszony, aki napsugaras derűt áraszt maga körül (1900 Ady Endre C0534, 353) | Most már nem volt nő […] most anya volt és jóságot és szeretetet árasztott kisebbik fia felé és jóságot és rajongást a nagyobbik: Bandi felé (1955 Bölöni György 9069001, 166) | A Kassákéhoz hasonló, új forradalomra tüzelő gondolatokat árasztanak Barta Sándor, Boross F. László, Mácza János és mások írásai is (1965 József Farkas CD53) | régi hangulatot árasztó patinás „söntés” (1981 Magyar Konyha 2206032, 8).

Ö: el~, ki~.

ÖE: meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ár²; ÉKsz.

áraszt tárgyas ige 5a3
1. (átv is)
〈folyó- v. állóvizet〉 tömegében növeszt, magasabb szintűvé duzzaszt, áradásra késztet
a’ szomszéd Tiszát könynyel árasztó Szeged
(1794 Mátyási József)
tiszta nap sütött, vagy árasztó zápor ömlött le
(1835 Csiszár Sámuel)
lovaink folyvást apró pocsolyákban zubickoltak, miket az éjjeli zápor árasztott
(1844 Nagy Ignác)
folyammá árasztá a patakokat
(1877 Jókai Mór)
2.
〈folyadékot〉 bőven folyat, ill. fakaszt
Sír, zokog, s könny-özönt áraszt hült testére
(1785 Batsányi János)
Sarolta szíve’ vérét árasztotta volna
(1824 Majláth János)
Csapon dől a tokaji máslás. A szobapadlón vizet áraszt, Hogy nem lelsz egy tenyérnyi szárazt
(1855 Arany János)
Isten sem gyászol minket. Közömbösen új özönvizet áraszt a földre
(1983 e. Tollas Tibor)
2a. (vál)
〈áldást, kegyelmet, hasznot stb.〉 bőven ad, ont (magából)
Az Isten áldomásait áraszsza a’ Kis-aszszonyra
(1790 Simai Kristóf ford.)
minden egyes jó tett, az egész emberiségre áraszt hasznot
(1840 Nagy Elek)
[Hőgyes Endre] Akadémiánkra csak fényt és dicsőséget fog árasztani
(1887 Akadémiai Értesítő)
Bizonyosan nem akad olyan együgyű, aki azt merné állítani, hogy a háború áldást árasztott az emberiségre
(1920 Zsadányi Henrik)
Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét
(1996 Katolikus Biblia ford.)
2b.
〈bajt, veszélyt stb.〉 zúdít vkire, vmire
ezen hijányt [ti. hogy ki örökölheti a trónt] Sz.Szent Istvánnak is, annyi más dícséretes rendelkezési között, kipótolni soha eszibe nem jutott; minek elmúlasztása olly sok zűrzavart, veszélyt árasztott idővel a’ hazára
(1837 Péczely József)
Igy áraszt hitszegésre bajt az ég!
(1867 Arany János–Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
apjára, testvéreire is vészt árasztani kész
(1881 Vajda János)
a gonosz sötétséget árasztó, pusztulást előidéző, halált jelentő erejével
(1993–1995 BibliaiLex.)
2c. (rég, ritk)
〈betegséget〉 okoz, ill. terjeszt
a’ rosz tartás … ingerli, és árasztya leg inkább mindenféle marhában a’ dgös nyavalyát
(1790 Fekésházy György)
[Angliában] szintén régóta ismerték a szenet, de még 1673-ban is, mint oly anyagot, mely ragályos betegséget áraszt s embert, állatot, fát, füvet megmérgez
(1940 Vajk Artúr)
2d. áraszt vmivel (kissé rég)
eláraszt, beborít, ellep vmit v. vkit vmivel
Goethe, Herder […] műveinek fordítása hihetőleg sok lelki gyönyörrel árasztotta keblét
(1868 e. Erdélyi János²)
a szabadság annyi dicsőséggel árasztott harczterein
(1870 Orbán Balázs)
Éva csókjaival árasztá a fiut
(1878 Kristóffy József)
Ölelj karoddal görcsösen csak át, Hő csókjaiddal áraszd ajkamat
(1893 Bocz József)
Régi ellenségem űz s öl, vízzel áraszt, lánggal pörzsöl
(1932 Babits Mihály ford.Hildebert De Lavardin)
3.
〈vmilyen légnemű anyagot, fényt, hangot stb.〉 folyamatosan nagy tömegben v. erőteljesen kibocsát magából
[az ablakokon] az esthajnal’ végsugárai derengettek be, a’ roppant sokaságra tündéri fényt árasztva
(1839 Jósika Miklós)
Ropogó tűz áraszt meleget az otthonos szobácskába
(1882 Tóth Béla¹)
a patak-csörgedezés, a nászmenet vagy temetés látása végtelen zenei folyamatokat áraszt a hegedümből
(1907 Gárdonyi Géza)
[az] ördöngős szerkezet közvetlenül a [vécé]kagyló mellett árasztja a meleg levegőt
(1981 Dénes Tibor)
nyirkos hideget árasztó téli világ
(1992 Gelencsér Gábor)
A föld még árasztotta magából a nappal beszívott meleget
(1994 Magyar Hírlap)
3a.
〈vmilyen illatot v. szagot〉 erőteljesen kibocsát magából
Illatot áraszt fakadozó bokrok alatt az ibolya
(1841 Vajda Péter)
Az ember belépett, és vizes bundaszagot árasztott maga körül
(1907 Gárdonyi Géza)
gargantuai méretű üstben kicsi – fűszeres főzelék – párolgott, orrcsiklandozó illatokat árasztva
(1938 Baktay Ervin)
örökké gúnyolták Jumasevet az ápolatlan külseje miatt: gyűrött farmerben, szakadt pulóverben járt, és kellemetlen szagot árasztott
(1997 Magyar Hírlap)
4.
〈érzelmet, hangulatot, felfogást stb.〉 erőteljesen sugároz magából
Lehet-é az, hogy … félelem háborgasson egy oly szívet, a mely más szívre is nyugalmat áraszthat?
(1797 Csokonai Vitéz Mihály)
Újitó tanokat áraszt
(1876 Gáspár Imre)
szellemes, bájos, bohókás kedvű szerelmes fiatal asszony, aki napsugaras derűt áraszt maga körül
(1900 Ady Endre)
Most már nem volt nő […] most anya volt és jóságot és szeretetet árasztott kisebbik fia felé és jóságot és rajongást a nagyobbik: Bandi felé
(1955 Bölöni György)
A Kassákéhoz hasonló, új forradalomra tüzelő gondolatokat árasztanak Barta Sándor, Boross F. László, Mácza János és mások írásai is
(1965 József Farkas)
régi hangulatot árasztó patinás „söntés”
(1981 Magyar Konyha)
ÖE: megáraszt
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ár²; ÉKsz.

Beállítások