árnyal ts ige 1a

1. (irod) ’árnyékba borít, árnyékba von vmit; árnyaz, árnyékol’ ❖ Fegyvere tündöklik, lófark árnyolja sisakját (1824 Guzmics Izidor ford.–Theokritosz C1922, 79) | ős fenyves erdők árnyalják a tájat (1869 Orbán Balázs 8340008, 100) | [az asszony] szemeit kezeivel árnyalva, mohó feszültséggel tekintett a távolba (1883 Wohl Stefánia 8530001, 1) | homlokát árnyaló, vörös-bronzszin fru-frukat (1952 Márai Sándor 9421019, 120).

1a. ’bánatossá, szomorúvá, lehangolttá tesz vkit, vmit’ ❖ [az ifjúnak] árnyalja mosolyát valami rejtett kín (1858 Jósika Miklós C2363, 92) | Egy ifjú pár, bizalmas össze Simulva járkál föl s alá. Verőfényök’ a bánat ősze ködével még nem árnyalá (1891 Lipcsey Ádám C2917, 16) | figyelmeztető disszonanciák, tragikus felhangok árnyalják a mámorító melódiát (1985 Lőrinczy Huba 2007027, 366).

2. (tárgy n. is) ’〈vmely színt〉 más színnel kever, módosít; árnyaz’ ❖ ebben a barnán árnyalt fehér világban még téli és farsangi élet pezseg (1901 Ady Endre C0534, 438) | arannyal árnyal a ferde sugár (1909 Babits Mihály C0695, 35) | Lenn ódon, szürke minden, meleg szépiabarnával árnyalt (1910 Kaffka Margit 9290009, 45) | [a vízicickány] bundája felül fekete, alul többnyire ezüstösen árnyalt fehér (1995 Magyarország állatvilága CD14).

2a. (új elemekkel) kissé módosít, befolyásol vmit’ ❖ [a] tovább árnyalt: csatt-an-t, rett-en-t stb. igék […] a benható: csatt-an rett-en-nek áthatóvá képzett alkatjai (1864 Szvorényi József 8458005, 128) | A magyar virginál-zene rokokó, hangszeres dalirodalom, melyet később népiesség árnyal (1941 Magyar művelődéstörténet CD43) | Az egyes versek mondanivalóját e hullámzás módozatai jellegzetesen színezik, árnyalják (1985 Balázs János² 1009001, 214).

3. (tárgy n. is) ’vmiben, kül. (le)írásban finom különbségeket tesz, fokozatokat, átmeneteket érzékeltet, ill. így fejez ki vmit’ ❖ [a nyelv] árnyal és fest, mint tündér-zene (1859 Szász Károly² 8426023, 276) | Száva pasa a francia nyelvet oly tisztán, oly finoman árnyalva beszéli, mint bármely született párisi (1877 Tóth Béla¹ C4250, 99) | [a fogalmakat] árnyalja, igenis differenciálja, egyre élesebben és élesebben differenciálja őket (1928 Ignotus Pál CD10) | A jó fiúk szlovének és horvátok, a rossz fiúk meg szerbek. Nem kéne árnyalni ezt a képet? (1991 Beszélő 2003041, 26).

Ö: be~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. árnyék; ÉKsz.

árnyal tárgyas ige 1a
1. (irod)
árnyékba borít, árnyékba von vmit; árnyaz, árnyékol
Fegyvere tündöklik, lófark árnyolja sisakját
(1824 Guzmics Izidor ford.Theokritosz)
ős fenyves erdők árnyalják a tájat
(1869 Orbán Balázs)
[az asszony] szemeit kezeivel árnyalva, mohó feszültséggel tekintett a távolba
(1883 Wohl Stefánia)
homlokát árnyaló, vörös-bronzszin fru-frukat
(1952 Márai Sándor)
1a.
bánatossá, szomorúvá, lehangolttá tesz vkit, vmit
[az ifjúnak] árnyalja mosolyát valami rejtett kín
(1858 Jósika Miklós)
Egy ifjú pár, bizalmas össze Simulva járkál föl s alá. Verőfényök’ a bánat ősze ködével még nem árnyalá
(1891 Lipcsey Ádám)
figyelmeztető disszonanciák, tragikus felhangok árnyalják a mámorító melódiát
(1985 Lőrinczy Huba)
2. (tárgy n. is)
〈vmely színt〉 más színnel kever, módosít; árnyaz
ebben a barnán árnyalt fehér világban még téli és farsangi élet pezseg
(1901 Ady Endre)
arannyal árnyal a ferde sugár
(1909 Babits Mihály)
Lenn ódon, szürke minden, meleg szépiabarnával árnyalt
(1910 Kaffka Margit)
[a vízicickány] bundája felül fekete, alul többnyire ezüstösen árnyalt fehér
(1995 Magyarország állatvilága)
2a.
(új elemekkel) kissé módosít, befolyásol vmit
[a] tovább árnyalt: csatt-an-t, rett-en-t stb. igék […] a benható: csatt-an rett-en-nek áthatóvá képzett alkatjai
(1864 Szvorényi József)
A magyar virginál-zene rokokó, hangszeres dalirodalom, melyet később népiesség árnyal
(1941 Magyar művelődéstörténet)
Az egyes versek mondanivalóját e hullámzás módozatai jellegzetesen színezik, árnyalják
(1985 Balázs János²)
3. (tárgy n. is)
vmiben, kül. (le)írásban finom különbségeket tesz, fokozatokat, átmeneteket érzékeltet, ill. így fejez ki vmit
[a nyelv] árnyal és fest, mint tündér-zene
(1859 Szász Károly²)
Száva pasa a francia nyelvet oly tisztán, oly finoman árnyalva beszéli, mint bármely született párisi
(1877 Tóth Béla¹)
[a fogalmakat] árnyalja, igenis differenciálja, egyre élesebben és élesebben differenciálja őket
(1928 Ignotus Pál)
A jó fiúk szlovének és horvátok, a rossz fiúk meg szerbek. Nem kéne árnyalni ezt a képet?
(1991 Beszélő)
Ö: beárnyal
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. árnyék; ÉKsz.

Beállítások