átél ts ige 1b6

1. ’〈vmilyen helyzetet, eseményt részvevőként, ill. vmilyen érzést〉 megtapasztal, ill. végigszenved’ ❖ Kinga mélyebben megrázaték e’ rémítő gyászeset által, mintsem hogy azt sokáig áltélhette volna (1823 Szentmiklóssy Alajos C2044, 306) | átélte hat századnak nyomorát És néhány percznek árva örömét (1848 Petőfi Sándor C3500, 271) | Átélt üdvről s bánatról meséltek arczvonásai (1881 Vajkay Károly C4673, 4) | földrengést átélt egyének (1890 Akadémiai Értesítő C0011, 491) | Minden földi jót átélt már [Jókai], csak még gazdag ember nem volt (1906 Mikszáth Kálmán C3138, 232) | A Bűn is élmény, amit át kell élni? (1927 Babits Mihály C0699, 207) | bizonyos gondolatokat, érzéseket, helyzeteket mindenkinek át kell élnie: üldözőnek és üldözöttnek, becsületesnek és becstelennek egyaránt (1974 Páskándi Géza 9516001, 86) | a háborús munkaszolgálatban átélt szenvedésekre emlékezett (1974 Pomogáts Béla 2049045, 87).

1a. ’úgy gondol végig v. képzel el vmit, mintha annak a valóságban is (újra) részese volna’ ❖ Multját élé-át ismét (1833 Szalay László C3807, 43) | Szokásom volt eddig minden új évben […] az elmult esztendőt még egyszer átélni emlékezetben (1847 Petőfi Sándor C3510, 37) | És az iú mélyen érző szive ismét átélte azt a pillanatot, mikor édes anyja […] azon az ő édes, szelid hangján kérte (1898 Gyarmathy Zsigáné C1955, 10) | átélte a maga ábrándját (1900 Vay Sarolta C4394, 372) | másodszor is átélte mindazt, amit elmondott nekem, jóllehet a tárgyaláson nem volt képes erre (1949 Örkény István ford.–Conrad 9500023, 87).

1b. ’〈vmennyi időt〉 végigél’ ❖ Kegyelmed által életünknek átélvén vígan napjait (1804 Verseghy Ferenc C4438, 80) | E tágas mosolygó udvaron élte át gyermekéveit a mi Zoltánunk (1854 Jókai Mór C2244, 107) | Ha még kétszer születnék, mind a kétszer vele élném át az életemet (1919 Oláh Gábor 9487061, 40).

2. ’〈más ember érzelmét v. érzelmeit, lelkiállapotát, helyzetét〉 sajátjaként érzi át, belsőleg azonosul vmivel, vkivel’ ❖ a szinésznő […] egy Lucretia érzeményeit átélje (1844–1845 Jósika Miklós C2369, 167) | át kell élnünk a költő nehéz perceit, csüggesztő élményeinek sorát (1958 Somogyi Tóth Sándor 2025135, 776) | Teljes érzékletességében sohasem tudom átélni mások világát (1975 Hernádi Miklós 1066005, 9).

2a. ’〈irodalmi szöveget, zenedarabot, szerepet〉 teljes átéléssel, átérzéssel szólaltat meg, ad elő’ ❖ [Ady] átélve prédikálja a hitét (1905–1910 Halasi Andor 9216001, 12) | [Svärdström Valborg asszony] átéli a dalt és a verset a pódiumon, mert át tudja élni, mert érti a szöveget és a zenét is és a kettőnek viszonyát is (1909 Jász Dezső CD10) | Szinész lassan kezd nekihevülni. […] Vagy tudok mindent, amit csak akarok, ezerféle alakot ölteni, átélni, végigjátszani, vagy nem (1912 Molnár Ferenc² 9453004, 28) | [Eva May] huszonhárom éves volt, de, úgy látszik, száz és száz regényes és viharos életet élt át a felvevőgép előtt, a reflektorok vakító ragyogásában (1924 Juhász Gyula¹ 9284937, 143).

Vö. CzF. általél vagy átél; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

átél tárgyas ige 1b6
1.
〈vmilyen helyzetet, eseményt részvevőként, ill. vmilyen érzést〉 megtapasztal, ill. végigszenved
Kinga mélyebben megrázaték e’ rémítő gyászeset által, mintsem hogy azt sokáig áltélhette volna
(1823 Szentmiklóssy Alajos)
átélte hat századnak nyomorát És néhány percznek árva örömét
(1848 Petőfi Sándor)
Átélt üdvről s bánatról meséltek arczvonásai
(1881 Vajkay Károly)
földrengést átélt egyének
(1890 Akadémiai Értesítő)
Minden földi jót átélt már [Jókai], csak még gazdag ember nem volt
(1906 Mikszáth Kálmán)
A Bűn is élmény, amit át kell élni?
(1927 Babits Mihály)
bizonyos gondolatokat, érzéseket, helyzeteket mindenkinek át kell élnie: üldözőnek és üldözöttnek, becsületesnek és becstelennek egyaránt
(1974 Páskándi Géza)
a háborús munkaszolgálatban átélt szenvedésekre emlékezett
(1974 Pomogáts Béla)
1a.
úgy gondol végig v. képzel el vmit, mintha annak a valóságban is (újra) részese volna
Multját élé-át ismét
(1833 Szalay László)
Szokásom volt eddig minden új évben […] az elmult esztendőt még egyszer átélni emlékezetben
(1847 Petőfi Sándor)
És az iú mélyen érző szive ismét átélte azt a pillanatot, mikor édes anyja […] azon az ő édes, szelid hangján kérte
(1898 Gyarmathy Zsigáné)
átélte a maga ábrándját
(1900 Vay Sarolta)
másodszor is átélte mindazt, amit elmondott nekem, jóllehet a tárgyaláson nem volt képes erre
(1949 Örkény István ford.Conrad)
1b.
〈vmennyi időt〉 végigél
Kegyelmed által életünknek átélvén vígan napjait
(1804 Verseghy Ferenc)
E tágas mosolygó udvaron élte át gyermekéveit a mi Zoltánunk
(1854 Jókai Mór)
Ha még kétszer születnék, mind a kétszer vele élném át az életemet
(1919 Oláh Gábor)
2.
〈más ember érzelmét v. érzelmeit, lelkiállapotát, helyzetét〉 sajátjaként érzi át, belsőleg azonosul vmivel, vkivel
a szinésznő […] egy Lucretia érzeményeit átélje
(1844–1845 Jósika Miklós)
át kell élnünk a költő nehéz perceit, csüggesztő élményeinek sorát
(1958 Somogyi Tóth Sándor)
Teljes érzékletességében sohasem tudom átélni mások világát
(1975 Hernádi Miklós)
2a.
〈irodalmi szöveget, zenedarabot, szerepet〉 teljes átéléssel, átérzéssel szólaltat meg, ad elő
[Ady] átélve prédikálja a hitét
(1905–1910 Halasi Andor)
[Svärdström Valborg asszony] átéli a dalt és a verset a pódiumon, mert át tudja élni, mert érti a szöveget és a zenét is és a kettőnek viszonyát is
(1909 Jász Dezső)
Szinész lassan kezd nekihevülni. […] Vagy tudok mindent, amit csak akarok, ezerféle alakot ölteni, átélni, végigjátszani, vagy nem
(1912 Molnár Ferenc²)
[Eva May] huszonhárom éves volt, de, úgy látszik, száz és száz regényes és viharos életet élt át a felvevőgép előtt, a reflektorok vakító ragyogásában
(1924 Juhász Gyula¹)
Vö. CzF. általél vagy átél; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások