átellen fn és hsz (rég)

I. fn 4B2

(csak egysz-ban)(vmivel, vkivel) szemben levő terület, hely’ ❖ Őket, az ég átellenén, A két hajnal harczban lelé; S mire megoszlott a csata, Már visszajött az éjszaka (1853 Arany János C0652, 23) | Az utas, ki átellenét elfoglalá, udvariasan üdvözlé őt (1856 Jókai Mór CD18) | a tavaszon az átellenből kihozták azt a virágos koporsót (1887 Gyarmathy Zsigáné C1954, 188).

a. (birtokszóként) ’vkivel szemben levő személy’ ❖ nem csekély sajnálattal értesültek átellenjük […] rosszúllétéről (1860 Helfy Ignác C2054, 208).

II. hsz 34B9

(gyakr. -val, -vel ragos szóval) (átv is) ’a túlsó, az ellenkező oldalon, szemközt vmivel, vkivel’ ❖ Átellen a vig Júdit nénivel Az iuság kurucz dolgot mivel (1850 Arany János C0646, 145) | Ebédnél két roppant ehető öregúr ült mellé kétfelől, egy harmadik átellenbe (1851 Jókai Mór CD18) | Ide átellenbe egy selyem szófát [kell tenni] Ahmed basa és Feriz bég számára (1853 Jókai Mór CD18) | az átellen lakozó trákföldiek (1877 Szabó István¹ ford.–Apollóniosz Rhodiosz C3778, 22) | Egy-egy „helyeslés” jön a szónok háta mögül, egy másik átellenből, egy harmadik egészen messze földről (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | gyülekezzenek […] a Duna és Tisza egybefolyásával átellen (1900 Irodalomtörténeti Közlemények C0217, 33) | A Demokratikus Chartát a konzervatív erők igyekeztek jelentőségében csekélyebbnek feltüntetni, míg a Nemzeti Chartát átellenből tekintik sokan nacionalistának (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átellen főnév és határozószó (rég)
I. főnév 4B2
(csak egysz-ban)
(vmivel, vkivel) szemben levő terület, hely
Őket, az ég átellenén, A két hajnal harczban lelé; S mire megoszlott a csata, Már visszajött az éjszaka
(1853 Arany János)
Az utas, ki átellenét elfoglalá, udvariasan üdvözlé őt
(1856 Jókai Mór)
a tavaszon az átellenből kihozták azt a virágos koporsót
(1887 Gyarmathy Zsigáné)
a. (birtokszóként)
vkivel szemben levő személy
nem csekély sajnálattal értesültek átellenjük […] rosszúllétéről
(1860 Helfy Ignác)
II. határozószó 34B9
(gyakr. -val, -vel ragos szóval) (átv is)
a túlsó, az ellenkező oldalon, szemközt vmivel, vkivel
Átellen a vig Júdit nénivel Az iuság kurucz dolgot mivel
(1850 Arany János)
Ebédnél két roppant ehető öregúr ült mellé kétfelől, egy harmadik átellenbe
(1851 Jókai Mór)
Ide átellenbe egy selyem szófát [kell tenni] Ahmed basa és Feriz bég számára
(1853 Jókai Mór)
az átellen lakozó trákföldiek
(1877 Szabó István¹ ford.Apollóniosz Rhodiosz)
Egy-egy „helyeslés” jön a szónok háta mögül, egy másik átellenből, egy harmadik egészen messze földről
(1893 Mikszáth Kálmán)
gyülekezzenek […] a Duna és Tisza egybefolyásával átellen
(1900 Irodalomtörténeti Közlemények)
A Demokratikus Chartát a konzervatív erők igyekeztek jelentőségében csekélyebbnek feltüntetni, míg a Nemzeti Chartát átellenből tekintik sokan nacionalistának
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások