átkozom mn 0 (jelzőként) (rég)

1. ’〈indulatos beszédben, megvetés kif-ére:〉 bajt, szenvedést, bosszúságot okozó’ ❖ Átkozom élet ez (1807 Hazai Tudósítások C0189, 394) | Ah! átkozom tüskéje! jaj lábam! (1834 Vörösmarty Mihály 8524401, 31).

2. (hsz-szerűen) ’nagyon, szerfölött, szörnyen’ ❖ Átkozom rossz bocskora, Arra vár, hogy én vigyem (1830 Vörösmarty Mihály C4535, 367) | Átkozom-rosz lelkét Verje meg az isten (1847 Petőfi Sándor C3502, 51).

J: átkozott.

ÖE: ~adta.

átkozom melléknév 0 (jelzőként) (rég)
1.
〈indulatos beszédben, megvetés kif-ére:〉 bajt, szenvedést, bosszúságot okozó
Átkozom élet ez
(1807 Hazai Tudósítások)
Ah! átkozom tüskéje! jaj lábam!
(1834 Vörösmarty Mihály)
2. (hsz-szerűen)
nagyon, szerfölött, szörnyen
Átkozom rossz bocskora, Arra vár, hogy én vigyem
(1830 Vörösmarty Mihály)
Átkozom-rosz lelkét Verje meg az isten
(1847 Petőfi Sándor)
ÖE: átkozomadta

Beállítások