átvillan tn ige 1a5
1. (átv is) ’〈fény, csillogó v. világos színű dolog〉 felvillanva egyik helyről a másikra látszik, ill. vmin keresztül láthatóvá válik’ ❖ Mi a’ koválygó ködön áltvillan, az csak a’ képzelet’ muló játéka (1822 Kisfaludy Károly C0030, 157) | [az égre] fekete fátyol borult s csak egy-egy szakadáson … villant át a nyugati boltozat bibor viszfénye (1880 Beksics Gusztáv C0901, 137) | [a havasok] fehér csucsa, kedvező időben átvillan ide (1895 Ágai Adolf C0549, 429) | széljárta függönyön arc villan át (1961 Kalász Márton 9293010, 27) | az egyik bokor levelei közt átvillanó színtiszta ezüst Balaton-tükör tört darabkái (1970 Bernáth Aurél 9052002, 18).
1a. ’〈tulajdonság, jelenség〉(vmin keresztül) rövid időre előtűnik, megnyilvánul’ ❖ Midőn atyjának hizeleg, nem villanik át veszedelmes gonoszsága (1838 Vörösmarty Mihály C4539, 181) | kinján átvillant az a reménység, hogy mindez csak álom (1888 Bródy Sándor C1198, 155) | Teréz emberszeretete, bája és humora még átvillan a történéseken (1998 Új Könyvek CD29).
2. átvillan vmin ’〈fény(es tárgy)〉 felvillanva végigfut vmin, vhol’ ❖ légtengeren átvillanó meteor (1842 Petrichevich Horváth Lázár C3518, 69) | az egész kerek földön nem villan át egy halvány sugár (1855 Vas Gereben C4375, 407) | Éles fáklyafény villant át a szobán (1890 Péterfy Jenő ford.–Meyer C3494, 191) | villám villant át az égen (1967 Kálnoky László ford.–Brjuszov 9298046, 35).
2a. átvillan vmin (ritk) ’〈tekintet〉 gyorsan végigmérve vkit átsiklik rajta’ ❖ Szitáry Tamás tekintete átvillant rajtuk (1908 Móra Ferenc 9459051, 6) | gyorsan, elutasítón, erőszakosan és végtelen ridegséggel villant át rajtam a tekintete (1986 Nádas Péter 9466005, 520).
2b. ’〈érzés, gondolat〉 futólag felötlik vkiben, hirtelen végigfut vkin’ ❖ Andornak a köpönyeges garabonczás diákokról hallott mesék villanának át lelkén (1835 Kovács Pál² C2767, 242) | egy gondolat agyán átvillana (1844 Petőfi Sándor 8366136, 214) | átvillant benne minden keserűség (1911 Móricz Zsigmond C3220, 60) | A rémület átvillant rajta (1954 Vidor Miklós 9778001, 68) | Átvillant bennem, hogy visszamegyek a faluba (1989 Lázár Ervin 2025056, 29).
2c. átvillan vmin ’〈érzés, érzelem (megnyilvánulása) vkinek az arcán〉 rövid ideig tükröződik’ ❖ azt ama’ képén … átvillanó rázkódás … árulta el (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3516, 167) | arczán a remény hirtelen derűje villant át (1877 Csengey Gusztáv C1274, 199) | egy kis gúnyos nemjóhiszemű mosoly is átvillant piros képeden (1933 Karinthy Frigyes 9309061, 77).
3. ’〈megvilágított ember, állat, mozgásban levő tárgy〉 sebesen átmegy, ill. áthatol vhol’ ❖ Átvillant kín-tépte mejjén A’ halál-aczél (1833 Lant C2886, 140) | Béla figyelmesen nézett [a nő] arcába, midőn az a kettős lámpa világába érve, mint egy tünemény átvillant előtte (1862–1863 Jókai Mór CD18) | [a második sarkantyúzás után] a Holló harmadszor is felrúgott és átvillant volna a vízmosáson (1899 Baksay Sándor C0729, 195) | Tűzkardos angyalok villantak át az égen (1940 Rónay György 9573115, 48) | Már előbb, már abban a pillanatban fékbe taposott, hogy a nő pitypangsárga vászonruhája átvillant előtte (1962 Népszabadság okt. 6. C4814, 6).
Sz: átvillanás.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.