é¹ fn -1B (jelzőként is)

1. ’középső nyelvállású, elöl képzett, ajakkerekítés nélküli hosszú magánhangzó’ ❖ A’ Tiſzántúl való kerletben, kivált Debreczenben és annak vidékiben a’ Köznépnek Szó ejtéſe az, hogy a’ hoſſzú é helyett í-t ejtenek, mint: egíſsíg, bíkesíg, szíp, níp ’s a’ t. ezek helyett: egéſség, békeség, szép, nép. Máſok iſmét kivált Erdélynek némelly réſzeiben ezen hoſſzú í helyett is é-t ejtenek. p. o. Kéván, teként, kénál, kénoz, áhét, búſét, tanét, ujét, kéſzét, ’s a’ t. ezek helyett kiván, tekint, kínál, kínoz, satb. (1790 Főldi János 7112023, 64) | A nagy-kun erősen és sok helyt í-vé hegyesíti az é-t […] (Fílegyháza népe íles ellenkezísbe jött) (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Nyelvünk változatossági követelményét szolgálta a háromféle e-hang: e (nyilt rövid), ë (zárt rövid) é (zárt hosszú) (1937 Bóka László 2045036, 86) | A szóvégi á, é, í hangok az Árpád-kor végére megrövidültek: a (ȧ), ë, i lett belőlük; toldalékok előtt azonban az á és az é megőrizte az eredetibb időtartamát: fá-t : fa; eké-k : eke; adná-l : adna; kérné-l : kérne (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2. ’az ezt jelölő írásjegy (é, É)’ ❖ Hoſzſzú vagy ékezett egygy magánhangzók, úgy mint: á, é, í, ó, ú, , , mellyek hoſzſzaſan ’s húzva mondatnakki (1779 Révai Miklós 7283025, 23) | Nem elég é vallyon hogy a’ gyermek az n bett az u bettl, a’ k-t a’ h-tól a’ c-t az é-tl megkülömböztetni tudja? (1789 Kazinczy Ferenc 7163060, 16) | [Goethe életművében] mindennek végső célja és értelme az élet – nem az elvont Élet nagy É-vel, hanem magának a költőnek konkrét és egészen egyéni élete (1932 Babits Mihály CD10) | a [17. századi] kézirat nehezen olvasható, mert szerzője […] a betűket zavaróan cifrázza, az e, é betűket csak ponttal vagy rövid vonással jelöli (1962 Kovácsics Sándor CD52).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

é¹ főnév -1B (jelzőként is)
1.
középső nyelvállású, elöl képzett, ajakkerekítés nélküli hosszú magánhangzó
A’ Tiſzántúl való kerletben, kivált Debreczenben és annak vidékiben a’ Köznépnek Szó ejtéſe az, hogy a’ hoſſzú é helyett í-t ejtenek, mint: egíſsíg, bíkesíg, szíp, níp ’s a’ t.s a többi ezek helyett: egéſség, békeség, szép, nép. Máſok iſmét kivált Erdélynek némelly réſzeiben ezen hoſſzú í helyett is é-t ejtenek. p. o.példának okáért Kéván, teként, kénál, kénoz, áhét, búſét, tanét, ujét, kéſzét, ’s a’ t.s a többi ezek helyett kiván, tekint, kínál, kínoz, satb.s a többi
(1790 Főldi János)
A nagy-kun erősen és sok helyt í-vé hegyesíti az é-t […] (Fílegyháza népe íles ellenkezísbe jött)
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Nyelvünk változatossági követelményét szolgálta a háromféle e-hang: e (nyilt rövid), ë (zárt rövid) é (zárt hosszú)
(1937 Bóka László)
A szóvégi á, é, í hangok az Árpád-kor végére megrövidültek: a (ȧ), ë, i lett belőlük; toldalékok előtt azonban az á és az é megőrizte az eredetibb időtartamát: fá-t : fa; eké-k : eke; adná-l : adna; kérné-l : kérne
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
2.
az ezt jelölő írásjegy (é, É)
Hoſzſzú vagy ékezett egygy magánhangzók, úgy mint: á, é, í, ó, ú, , , mellyek hoſzſzaſan ’s húzva mondatnakki
(1779 Révai Miklós)
Nem elég é vallyon hogy a’ gyermek az n bett az u bettl, a’ k-t a’ h-tól a’ c-t az é-tl megkülömböztetni tudja?
(1789 Kazinczy Ferenc)
[Goethe életművében] mindennek végső célja és értelme az élet – nem az elvont Élet nagy É-vel, hanem magának a költőnek konkrét és egészen egyéni élete
(1932 Babits Mihály)
a [17. századi] kézirat nehezen olvasható, mert szerzője […] a betűket zavaróan cifrázza, az e, é betűket csak ponttal vagy rövid vonással jelöli
(1962 Kovácsics Sándor)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

é² (0) l. e⁴

e⁴ partikula és msz 0 (nyj)é

I. partikula (mut nm-hoz v. mut hsz-hoz tapadva)

’〈közelre, es. távolra mutatás nyomatékosítására〉’ ❖ Peti. De ihol e’! majd elkésődöm (1789 Dugonics András C1483, 28) | majd tudom én különben a módját, van [ész] ebben-e – s vörös fejére ütögetett (1867 Tolnai Lajos C4216, 190) | – Ahun e! ott a torom [!]. Végre észrevettem, hogy igen messze, rettenetes távolban van egy fehéres valami, de nem torony, mert nincs neki hegyes teteje (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 247) | Attól félek, ezúttal holnap délig kell várni a koszttal! Eltünt a sütőbül a hús, igy e’: hoppsza! (1978 Tandori Dezső ford.–Eliot² 9703048, 123).

II. msz

1. ’〈rendsz. közelre mutató (utalószói) mut nm-t v. mut hsz-t tartalmazó kijelentés után a rámutatás megerősítésére, nyomatékosítására〉’ ❖ azt mondtam, adjon kigyelmed egy ezüst forintára újságot; de a’ legjavából. Aztán ezt adta, e! én pedig elhoztam!! (1848 Életképek C0107, 626) | Sitc! – Ahol fut a kis nyul, é! (1885 Hamvai Sándor C2011, 71) | – Van itt pince? […]. – Hogyne! Kettő is! Egy az utcára, egy meg a kertre! Olyan rácsokkal, mint a karom e! (1957 Népszabadság ápr. 28. C1498, 2) | Kozák nekünk a legkisebb gondunk. Így nyomom össze e! – mutatta a körmén (1964 Népszabadság jan. 9. C1501, 7).

2. ’〈felismerés(sel), rácsodálkozás(sal vegyes elismerés, öröm) kif-ére〉’ ❖ Ë! millyeñ szép rózsȧ (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 24) | E! Hát itt vagytok! (1900 Gárdonyi Géza C1821, 59) | Csóka (a borra néz) E! Ebből a borból egy jó kortyot nyalok (1902 Gárdonyi Géza C1843, 31).

Vö. CzF. , e⁴; ÉrtSz. e⁴; ÉKsz. e⁴; ÚMTsz.

é² lásd e
e partikula és mondatszó 0 (nyj)
é 0
I. partikula (mut nm-hoz v. mut hsz-hoz tapadva)
〈közelre, es. távolra mutatás nyomatékosítására〉
Peti. De ihol e’! majd elkésődöm
(1789 Dugonics András)
majd tudom én különben a módját, van [ész] ebben-e – s vörös fejére ütögetett
(1867 Tolnai Lajos)
– Ahun e! ott a torom [!]. Végre észrevettem, hogy igen messze, rettenetes távolban van egy fehéres valami, de nem torony, mert nincs neki hegyes teteje
(1939 Móricz Zsigmond)
Attól félek, ezúttal holnap délig kell várni a koszttal! Eltünt a sütőbül a hús, igy e’: hoppsza!
(1978 Tandori Dezső ford.Eliot²)
II. mondatszó
1.
〈rendsz. közelre mutató (utalószói) mut nm-t v. mut hsz-t tartalmazó kijelentés után a rámutatás megerősítésére, nyomatékosítására〉
azt mondtam, adjon kigyelmed egy ezüst forintára újságot; de a’ legjavából. Aztán ezt adta, e! én pedig elhoztam!!
(1848 Életképek)
Sitc! – Ahol fut a kis nyul, é!
(1885 Hamvai Sándor)
– Van itt pince? […]. – Hogyne! Kettő is! Egy az utcára, egy meg a kertre! Olyan rácsokkal, mint a karom e!
(1957 Népszabadság ápr. 28.)
Kozák nekünk a legkisebb gondunk. Így nyomom össze e! – mutatta a körmén
(1964 Népszabadság jan. 9.)
2.
〈felismerés(sel), rácsodálkozás(sal vegyes elismerés, öröm) kif-ére〉
Ë! millyeñ szép rózsȧ
(1894 Magyar Nyelvőr)
E! Hát itt vagytok!
(1900 Gárdonyi Géza)
Csóka (a borra néz) E! Ebből a borból egy jó kortyot nyalok
(1902 Gárdonyi Géza)
Vö. CzF. e¹, e; ÉrtSz. e; ÉKsz. e; ÚMTsz. e¹

(0) l. -e

-e partikula 0 (rendsz. az állítmányhoz kapcsolva) (rég v. nyj) , -i (nyj)

1. ’〈információt kérő eldöntendő kérdésben a kérdő jelleg nyomatékosítására〉’ ❖ Hallottad-e’ hírét én Uliſſeſemnek? Láttad-e’ ſzeméllyét egygyetlen-egygyemnek? (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 188) | „Van-e olaj, ecet, hagyma?” „Van.” (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102006, 72) | Itthon i a gazda? (1912 Móricz Zsigmond C5280, 33) | Ugyanannyit ér-e számodra a díj most 2010-ben mintha például öt évvel ezelőtt kaptad volna? (2010 Mezőberényi Hírmondó 3237001, 7).

1a. (kötelezően) ’〈válaszadást elváró, tudakozódást kifejező főmondat eldöntendő kérdést megfogalmazó mellékmondatában〉’ ❖ Mondd meg, hol rejteztél, vagyon e orſzágod? (1772 Orczy Lőrinc 7249001, 4) | Most kérdezem meg ezen barátunkat, ha postán bátorságosan írhatok-e hozzá; ha jár-e maga a postára; ha a régi felülirás szerint küldjem-e leveleimet? (1827 Szemere Pál 8439055, 227) | szeretném tudni, igaz-e, amit Sándor mond? (1917 Herczeg Ferenc 9241029, 62) | A kérdésem, hogy van-e olyan köztetek, aki nem tanult angolt (2010 Leiner Laura 3208006, 112).

1b. ’〈a felelettel együtt tanító, pedagógiai célzatú kérdésben, ill. találós kérdésben〉’ ❖ 36. Kérdés. Szabad ſiratni a’ meg-hóltakat? Felelet. Ugy vagyon: de nem kell bánkodni mint a’ Pogányok, és a’ kik reménység nélkül vagynak (1786 Szigeti György ford.–Pictet 7329001, 103) | K: A kézmű- és gyáripar fenállhat-e a gazdasági ipar nélkül? F: Nem állhat fen, mert a kézmű és gyáripar legnagyobbrészt a földmivelés és állattenyésztés terményeit dolgozza fel (1869 Lukácsy Sándor 8280001, 7) | – Van-e magyar szám? – kérdezte a nagyapó. – Nincs, – felelték a gyermekek. – Hát az igaz, – mondta a nagyapó, – hogy egyik szám se jár atillában vagy ködmenben, hanem azért mégis van egy szám, amit legjobban szeret a magyar ember, mert legtöbbször emlegeti. Melyik lehet az? (1913 Gárdonyi Géza 9173009, 11).

1c. ’〈igen-nem választás lehetőségét feltételező hivatalos v. formalizált szituációban, igenlő válasz elvárásával〉’ ❖ – Kérdés: Ellene mondasz-e az ördögnek és minden pompájának? Felelet: Ellene mondok (1858 Mátyás Flórián 8301003, 38) | Ez [ti. az esztergomi érsek] kérdé I. Józsefig a templomban, mielőtt a korona a király fejére tétetett, három izben: „Akarjátok-e?” És az országgyülés tagjai chorusban felelék: „Akarjuk.” (1867 Salamon Ferenc 8402003, 177) | Óra előtt a katedrán előadták az esküvőt. Fehér Margit játszotta Erdőssyt, Munk Annus Zorkát, Madarász volt a pap. – Te ifjú, szereted-e ezt a leányzót? Margit felelt: – Mint galamb a tiszta búzát. – Hát te leányom, szereted-e ezt az ifjút? (1912 Réti Ödön CD10) | megkérdezi a pap tőllök, hogy: Ez és ez akarja-e, hogy feleségül vegye ezt a nőt? Feleli a férfi: – Akarom. – Biztosítod-e az élete folyását, hogy jól el tudod rendezni? – Biztosítom. – Akarod-e, hogy a Jézus Krisztus követője legyen? – Akarom. Ilyen az esküjök (1981 A magyar nép hiedelemvilága 1039008, 213).

1d. (gyakr. a vajon szóval együtt) ’〈tűnődést, töprengést, tanácstalanságot v. bizonytalanságot kifejező kérdésben〉’ ❖ Oda vagyok’ ’s nyelvem fagy, ’s ki-nem mondhatja, A’ kínt, ’s a’ haragot melly bélem’ ſzaggatja, Hát nékem ſzólt így Zayr kit imádtam? Hát én töllem fut-e? óh Egek mit láttam! (1784 Péczeli József ford.–Voltaire 7267025, 68) | De most mit tévő legyek? Megmondjam-e neki, hogy elmegyek? (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102005, 41) | A hegy felé kellett mennem. Vajon ott legeltet-e az a szép tisztaképü juhászleány? Azóta, hogy megláttam, mindig az forgott az eszemben (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 82) | Ott lettem volna-e az összeesküvők között? Nehéz kérdés (1983 Cs. Szabó László 9093002, 185) | Vajon hazatér-e valaha ennek az orosz asszonynak a fia (2010 Nádori Lídia ford.–Müller⁴ 3243002, 82).

1e. (kül. tagadó kérdésben, gyakr. a vajon szóval együtt) ’annak nyomatékosítására, hogy a beszélő meggyőződése szerint a (tagadó) kérdő mondatban kifejezett kijelentés tagadása igaz’ ❖ Nagy ſzeretetbl a’ beteget enni kénſzeriteni, nem de nem annyit téſzen-e’, mint azt nagy ſzeretetbl meg-lni? (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 49) | Vajon nincs-e minden harc ellenkezésben az emberiséggel? (1826–1827 Toldy Ferenc 8481035, 84) | nem valók tán, a’ miket beszélek? Nem vált-e volna csínos pár belőlünk? (1834 Vörösmarty Mihály 8524403, 184) | Vajon meg lehetünk-e elégedve azzal, hogy középiskoláinkban alig jut szóhoz az ének, hogy technikumaink e tekintetben némaságra vannak ítélve? (1959 Fasang Árpád 2056038, 90) | Nem adtam-e neki mindent, amit akart? (2006 Greskovits Endre ford.–Nair 3149007, 1494).

1f. (gyakr. tagadó mondatban) ’〈kérés, meghívás, enyhébb felszólítás stb. kérdő formájú kif-ében〉’ ❖ Nem ſzégyenled-e’ magadat? (1776 Klein Efraim 7182001, 238) | „Ugyan az Istenért, nem mehetne e kisé halkabban? hiszen meg kell az embernek siketülni” mondta neki a gazdaszszony (1851 Fiatalság Barátja 8621001, 36) | – No Reisz! – mondta a németnek, mert a nyelve nem bírta a Roteiszt. – Nem jönnél-e hozzám vályogot vetni? Te gázolnád, a feleséged meg vethetné! (1947 Barta Lajos 9033002, 118) | „Na, mesterek” – azt mondja –, „meg tudnátok-e javítani őket?” „Mikorra kell?” „Estére.” Estére meglett (1979 László-Bencsik Sándor 9383005, 149).

2. (rendsz. az első választási lehetőséget kifejező mondatrészhez kapcsolva) ’〈választási alternatívát kínáló kérdő mondatban az egyik lehetőségre igenlő válasz elvárásával〉’ ❖ Mivel mérhetnk meg ennek tágasságát? Réffel vagy öllel? (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 51) | Az érzelem tárgya fontos-e vagy nem? (1836 Kölcsey Ferenc 8253044, 348) | Hallottad-e vagy csak megálmodtad? (1970 Határ Győző 9227001, 76) | Konkrét vagy absztrakt entitások-e a temporális részek? (2009 Tőzsér János 3327002, 100).

2a. (rendsz. az első választási lehetőséget kifejező mondatrészhez kapcsolva) ’〈több-, rendsz. kétféle lehetőséget (implicit módon) felkínáló, döntési helyzetet kifejező mellékmondatban〉’ ❖ nem tudjuk még, ha éjczaki quártéllya leszen e vagy déli ő felségének Namény (1772 Bessenyei György¹ 7393001, 318) | abban nem egyeznek-meg, ha öſſzve-nnek e’, a’ ſzálaik egybe zavarodnak e’, vagy tſak egy máſt érik e’ ezek az Érz-inak? (1793 Segesvári István ford.–Derham 7289005, 157) | keveset tesz, hogy fehér fejünk ma vagy holnap esik-e el, meg kell itt halnunk (1863 Lauka Gusztáv 8343008, 62) | azon gondolkodott, hogy átsétáljon-e Budára is (1905 Gárdonyi Géza 9173008, 42) | Nagyon zajonganak a tikok, jó lesz, ha kinéz kend, nem-e valami féreg jár köztük! (1965 Fekete István 9142007, 20) | Johanna nem tudja eldönteni, megkönnyebbült-e ettől, vagy inkább csalódott (2009 Rakovszky Zsuzsa 3271003, 50).

3. ’〈Diskurzusszervező elem részeként.〉’

3a. (2. sz-ű v. a beszédpartnerre utaló, megszólítás helyett haszn. fn-i alany esetén) ’〈vmely kijelentés, felszólítás stb. figyelemfelhívó bevezetésére v. a figyelem utólagos megerősítésére〉’ ❖ Hallod-e’, Laurette, nintſen nekünk itten ſzabados alkalmatoſságunk az egymáſsal való beſzélgetésre (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 13) | Er’sike: Te semmit sem tudſz ám lovaglásnál és vadáſzásnál egyebet. Antal: No hát épen nem játſzom veled, tudod-e! Er’sike: Én sem játſzom te veled, tudod-e! (1805 Kis János¹ ford. 8240034, 62) | Hallja-e a nagyságos úr, szeret engem a nagyságos asszony! (1920 Móricz Zsigmond C6293, 269) | ládd-e Nikolaj, eső lesz (1949 Veres Péter 9771022, 35) | Azért, hallod-e, ilyen állapotban nem autókáznod kéne a világban, és hivatalos meg mittudoménmilyen ügyekben eljárnod – mondta a doktornő (2001 Zoltán Gábor 3345001, 23).

3b. (az igaz szóhoz v. állító kijelentés után a nem tagadószóhoz kapcsolva) (kissé biz) ’〈vmely kijelentés után egyetértést v. igenlő megerősítést váró kérdésben〉’ ❖ Ön Pestről jő, nem-e? (1818 k. Fáy András¹ 8139003, 255) | No, erre nem szólok semmit! Ne szólj szám, nem fáj fejem – igaz-e? (1874 Tóth Ede 8486001, 5) | Csak mi ragadtunk Sáriban. De itt is akad munka, igaz-e Jó úr? (1940 Németh László² 9485002, 36) | Sütemény is szokott lenni, csak azt én már az első nap megeszem – bökte oldalba viccesen Pontilianust, és kacsintott. – Nem hagyjuk meg a sárkánynak, igaz-e? (1992 Magyar László András 2016013, 365).

3c. (kül. a nem tagadószóhoz v. igekötőhöz kapcsolva) (kissé rég) ’〈csodálkozást v. kételkedést kifejező visszakérdezésben〉’ ❖ Vend. Jaj! Jaj! nem akartam én Nagyságtok után hallgatódzni! If. Gróf. Nem e? hát mit kereſſz az aſztal alatt? (1793 Hatvani István² ford.–Hunnius 7136006, 78) | most ereszd le [a létrát], hogy én fölmehessek. Nem én! – válaszolt Palkó vigyorogva. Nem-e? kérdém én megdöbbenve és álmélkodva (1856 Szigeti József 8445003, 73) | A szép asszonyokra felsegítem a puha bundát és megcsípem a fülük cimpáját. – Meg-e? – kérdeztem mosolyogva (1956 Tamási Áron 2005008, 44) | – Téved. – Én-e? Aki úgy ismerem magát, mint a tenyerem közepét (1964 Népszabadság jan. 15. C1501, 7).

Vö. CzF. e⁵; ÉrtSz. -e; TESz. -e; ÉKsz. -e; SzT. -e · -é; ÚMTsz. -e

lásd -e
-e partikula 0 (rendsz. az állítmányhoz kapcsolva)
0 (rég v. nyj)
-i 0 (nyj)
1.
〈információt kérő eldöntendő kérdésben a kérdő jelleg nyomatékosítására〉
Hallottad-e’ hírét én Uliſſeſemnek? Láttad-e’ ſzeméllyét egygyetlen-egygyemnek?
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
„Van-e olaj, ecet, hagyma?” „Van.”
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
Itthon i a gazda?
(1912 Móricz Zsigmond)
Ugyanannyit ér-e számodra a díj most 2010-ben mintha például öt évvel ezelőtt kaptad volna?
(2010 Mezőberényi Hírmondó)
1a. (kötelezően)
〈válaszadást elváró, tudakozódást kifejező főmondat eldöntendő kérdést megfogalmazó mellékmondatában〉
Mondd meg, hol rejteztél, vagyon e orſzágod?
(1772 Orczy Lőrinc)
Most kérdezem meg ezen barátunkat, ha postán bátorságosan írhatok-e hozzá; ha jár-e maga a postára; ha a régi felülirás szerint küldjem-e leveleimet?
(1827 Szemere Pál)
szeretném tudni, igaz-e, amit Sándor mond?
(1917 Herczeg Ferenc)
A kérdésem, hogy van-e olyan köztetek, aki nem tanult angolt
(2010 Leiner Laura)
1b.
〈a felelettel együtt tanító, pedagógiai célzatú kérdésben, ill. találós kérdésben〉
36. Kérdés. Szabad ſiratni a’ meg-hóltakat? Felelet. Ugy vagyon: de nem kell bánkodni mint a’ Pogányok, és a’ kik reménység nélkül vagynak
(1786 Szigeti György ford.Pictet)
KKérdés: A kézmű- és gyáripar fenállhat-e a gazdasági ipar nélkül? FFelelet: Nem állhat fen, mert a kézmű és gyáripar legnagyobbrészt a földmivelés és állattenyésztés terményeit dolgozza fel
(1869 Lukácsy Sándor)
– Van-e magyar szám? – kérdezte a nagyapó. – Nincs, – felelték a gyermekek. – Hát az igaz, – mondta a nagyapó, – hogy egyik szám se jár atillában vagy ködmenben, hanem azért mégis van egy szám, amit legjobban szeret a magyar ember, mert legtöbbször emlegeti. Melyik lehet az?
(1913 Gárdonyi Géza)
1c.
〈igen-nem választás lehetőségét feltételező hivatalos v. formalizált szituációban, igenlő válasz elvárásával〉
– Kérdés: Ellene mondasz-e az ördögnek és minden pompájának? Felelet: Ellene mondok
(1858 Mátyás Flórián)
Ez [ti. az esztergomi érsek] kérdé I. Józsefig a templomban, mielőtt a korona a király fejére tétetett, három izben: „Akarjátok-e?” És az országgyülés tagjai chorusban felelék: „Akarjuk.”
(1867 Salamon Ferenc)
Óra előtt a katedrán előadták az esküvőt. Fehér Margit játszotta Erdőssyt, Munk Annus Zorkát, Madarász volt a pap. – Te ifjú, szereted-e ezt a leányzót? Margit felelt: – Mint galamb a tiszta búzát. – Hát te leányom, szereted-e ezt az ifjút?
(1912 Réti Ödön)
megkérdezi a pap tőllök, hogy: Ez és ez akarja-e, hogy feleségül vegye ezt a nőt? Feleli a férfi: – Akarom. – Biztosítod-e az élete folyását, hogy jól el tudod rendezni? – Biztosítom. – Akarod-e, hogy a Jézus Krisztus követője legyen? – Akarom. Ilyen az esküjök
(1981 A magyar nép hiedelemvilága)
1d. (gyakr. a vajon szóval együtt)
〈tűnődést, töprengést, tanácstalanságot v. bizonytalanságot kifejező kérdésben〉
Oda vagyok’ ’s nyelvem fagy, ’s ki-nem mondhatja, A’ kínt, ’s a’ haragot melly bélem’ ſzaggatja, Hát nékem ſzólt így Zayr kit imádtam? Hát én töllem fut-e? óh Egek mit láttam!
(1784 Péczeli József ford.Voltaire)
De most mit tévő legyek? Megmondjam-e neki, hogy elmegyek?
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
A hegy felé kellett mennem. Vajon ott legeltet-e az a szép tisztaképü juhászleány? Azóta, hogy megláttam, mindig az forgott az eszemben
(1912 Gárdonyi Géza)
Ott lettem volna-e az összeesküvők között? Nehéz kérdés
(1983 Cs. Szabó László)
Vajon hazatér-e valaha ennek az orosz asszonynak a fia
(2010 Nádori Lídia ford.Müller)
1e. (kül. tagadó kérdésben, gyakr. a vajon szóval együtt)
annak nyomatékosítására, hogy a beszélő meggyőződése szerint a (tagadó) kérdő mondatban kifejezett kijelentés tagadása igaz
Nagy ſzeretetbl a’ beteget enni kénſzeriteni, nem de nem annyit téſzen-e’, mint azt nagy ſzeretetbl meg-lni?
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Vajon nincs-e minden harc ellenkezésben az emberiséggel?
(1826–1827 Toldy Ferenc)
nem valók tán, a’ miket beszélek? Nem vált-e volna csínos pár belőlünk?
(1834 Vörösmarty Mihály)
Vajon meg lehetünk-e elégedve azzal, hogy középiskoláinkban alig jut szóhoz az ének, hogy technikumaink e tekintetben némaságra vannak ítélve?
(1959 Fasang Árpád)
Nem adtam-e neki mindent, amit akart?
(2006 Greskovits Endre ford.Nair)
1f. (gyakr. tagadó mondatban)
〈kérés, meghívás, enyhébb felszólítás stb. kérdő formájú kif-ében〉
Nem ſzégyenled-e’ magadat?
(1776 Klein Efraim)
„Ugyan az Istenért, nem mehetne e kisé halkabban? hiszen meg kell az embernek siketülni” mondta neki a gazdaszszony
(1851 Fiatalság Barátja)
– No Reisz! – mondta a németnek, mert a nyelve nem bírta a Roteiszt. – Nem jönnél-e hozzám vályogot vetni? Te gázolnád, a feleséged meg vethetné!
(1947 Barta Lajos)
„Na, mesterek” – azt mondja –, „meg tudnátok-e javítani őket?” „Mikorra kell?” „Estére.” Estére meglett
(1979 László-Bencsik Sándor)
2. (rendsz. az első választási lehetőséget kifejező mondatrészhez kapcsolva)
〈választási alternatívát kínáló kérdő mondatban az egyik lehetőségre igenlő válasz elvárásával〉
Mivel mérhetnk meg ennek tágasságát? Réffel vagy öllel?
(1772 Barcsay Ábrahám)
Az érzelem tárgya fontos-e vagy nem?
(1836 Kölcsey Ferenc)
Hallottad-e vagy csak megálmodtad?
(1970 Határ Győző)
Konkrét vagy absztrakt entitások-e a temporális részek?
(2009 Tőzsér János)
2a. (rendsz. az első választási lehetőséget kifejező mondatrészhez kapcsolva)
〈több-, rendsz. kétféle lehetőséget (implicit módon) felkínáló, döntési helyzetet kifejező mellékmondatban〉
nem tudjuk még, ha éjczaki quártéllya leszen e vagy déli ő felségének Namény
(1772 Bessenyei György¹)
abban nem egyeznek-meg, ha öſſzve-nnek e’, a’ ſzálaik egybe zavarodnak e’, vagy tſak egy máſt érik e’ ezek az Érz-inak?
(1793 Segesvári István ford.Derham)
keveset tesz, hogy fehér fejünk ma vagy holnap esik-e el, meg kell itt halnunk
(1863 Lauka Gusztáv)
azon gondolkodott, hogy átsétáljon-e Budára is
(1905 Gárdonyi Géza)
Nagyon zajonganak a tikok, jó lesz, ha kinéz kend, nem-e valami féreg jár köztük!
(1965 Fekete István)
Johanna nem tudja eldönteni, megkönnyebbült-e ettől, vagy inkább csalódott
(2009 Rakovszky Zsuzsa)
3.
〈Diskurzusszervező elem részeként.〉
3a. (2. sz-ű v. a beszédpartnerre utaló, megszólítás helyett haszn. fn-i alany esetén)
〈vmely kijelentés, felszólítás stb. figyelemfelhívó bevezetésére v. a figyelem utólagos megerősítésére〉
Hallod-e’, Laurette, nintſen nekünk itten ſzabados alkalmatoſságunk az egymáſsal való beſzélgetésre
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Er’sike: Te semmit sem tudſz ám lovaglásnál és vadáſzásnál egyebet. Antal: No hát épen nem játſzom veled, tudod-e! Er’sike: Én sem játſzom te veled, tudod-e!
(1805 Kis János¹ ford.)
Hallja-e a nagyságos úr, szeret engem a nagyságos asszony!
(1920 Móricz Zsigmond)
ládd-e Nikolaj, eső lesz
(1949 Veres Péter)
Azért, hallod-e, ilyen állapotban nem autókáznod kéne a világban, és hivatalos meg mittudoménmilyen ügyekben eljárnod – mondta a doktornő
(2001 Zoltán Gábor)
3b. (az igaz szóhoz v. állító kijelentés után a nem tagadószóhoz kapcsolva) (kissé biz)
〈vmely kijelentés után egyetértést v. igenlő megerősítést váró kérdésben〉
Ön Pestről jő, nem-e?
(1818 k. Fáy András¹)
No, erre nem szólok semmit! Ne szólj szám, nem fáj fejem – igaz-e?
(1874 Tóth Ede)
Csak mi ragadtunk Sáriban. De itt is akad munka, igaz-e Jó úr?
(1940 Németh László²)
Sütemény is szokott lenni, csak azt én már az első nap megeszem – bökte oldalba viccesen Pontilianust, és kacsintott. – Nem hagyjuk meg a sárkánynak, igaz-e?
(1992 Magyar László András)
3c. (kül. a nem tagadószóhoz v. igekötőhöz kapcsolva) (kissé rég)
〈csodálkozást v. kételkedést kifejező visszakérdezésben〉
Vend. Jaj! Jaj! nem akartam én Nagyságtok után hallgatódzni! If. Gróf. Nem e? hát mit kereſſz az aſztal alatt?
(1793 Hatvani István² ford.Hunnius)
most ereszd le [a létrát], hogy én fölmehessek. Nem én! – válaszolt Palkó vigyorogva. Nem-e? kérdém én megdöbbenve és álmélkodva
(1856 Szigeti József)
A szép asszonyokra felsegítem a puha bundát és megcsípem a fülük cimpáját. – Meg-e? – kérdeztem mosolyogva
(1956 Tamási Áron)
– Téved. – Én-e? Aki úgy ismerem magát, mint a tenyerem közepét
(1964 Népszabadság jan. 15.)
Vö. CzF. e; ÉrtSz. -e; TESz. -e; ÉKsz. -e; SzT. -e · -é; ÚMTsz. -e

É (-23A) l. észak

észak fn 23AÉ, éjszak (rég v. nyj) , éjtszak (rég)

1. (jelzőként is) (Föld is) ’〈a négy fő égtáj egyikeként:〉 az ún. égi meridián és a horizont két metszéspontja közül az északpont irányába eső, a déllel ellentétes égtáj’ ❖ Ha a’ ház kiváltképpen nyárban éſzak felé vagyon, annál jobb, hogy a’ napnak tellyes ſugára által meg ne melegedjék és ritkuljon a’ levegö ég (1775 Szeli Károly ford.–Haen C3932, 62) | A’ Várasnak napkelet és éjtſzak fell lapátza, síkos tére, vagyon (1793 Sándor István 7287024, 191) | a nagyon kis patakká törpült Olt észak irányu szűk vadon völgyön törtet le (1869 Orbán Balázs 8340008, 100) | Ez a vasút a világ leghosszabb vasútja lesz, Afrikát É–D irányban egészen átszeli Alexandria-Kairo-Fokvárosig (1930 TolnaiÚjLex. C5735, 117) | É: az a félelmetes égtáj, ahonnan a megsemmisítő ítélet utoléri a földet (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2. (közép- és felsőfokban is) ’az erre eső irány(ban levő hely)’ ❖ éjſzakról ’s délrl keveredve süvltnek Téli ſzelek (1773 Révai Miklós ford.–Horatius 7283002, 10) | A Kárpátok a kontinensnek legéjszakabbra nyomuló emelkedései (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Európában] a legdélen hullámzó messinai hegyvonalakat teljesen födözi a legészakon emelkedő Lyngenfjord szikláinak körrajza (1904 Budapesti Hírlap ápr. 12. C4692, 2) | északabbról származnak a lengyel nyelv német elemei (1947 Gáldi László 9167002, 16) | Sedantól harminc kilométerre északnak (1995 Magyar Hírlap CD09) | a 40°-os meridiánoktól É-ra és D-re a csapadék mennyisége meghaladja a párolgást (1997 Természet Világa CD50).

2a. (tulajdonnévszerűen is, földrajzi név előtagjaként is) ’a Földnek v. vmely földrésznek, tájnak, országnak stb. ebbe az irányba eső(, hidegebb éghajlatú) része, ill. annak lakossága’ ❖ szabad legyen három szekér fát hozni a tilalmas erdőből, Agyagás és Kis Árnyék és Nagy Árnyék északjokból (1777 A rendtartó székely falu 7154003, 112) | Fiuméval a biztos, folytonos öszveköttetést nagy-bölcsen s hazafiuilag hátráltatgatjuk, s bevárjuk szép-okosan, hogy Triesten át a német észak is megelőzhessen a Levanténak kelet-delén (1846 Hetilap CD61) | az indiánus törzsek Észak-Amerikában elomlottak az angol gyarmatosítás előtt (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | A zord északon a magvak kevesebb talajhővel beérik, mint a meleg délen (1952 Élet és Tudomány C4903, 733) | [az olaszországi] képlet nagyjából a világ alapképlete, amely egy szorgos, szigorú és gazdag Északból, meg egy nemtörődöm, lusta és szegény Délből áll (1996 Magyar Hírlap CD09).

ÖE: ~cseh, ~fok, ~francia, ~mutató, ~német, ~olasz, ~oldal, ~táj, ~tű, ~vidék.

Sz: északos.

Vö. CzF. éjszak, éjszaknak, éjszakra, éjszakról; ÉrtSz. éjszak, ~; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

É lásd észak
észak főnév 23A
É -23A
éjszak 23A (rég v. nyj)
éjtszak 23A (rég)
1. (jelzőként is) (Föld is)
〈a négy fő égtáj egyikeként:〉 az ún. égi meridián és a horizont két metszéspontja közül az északpont irányába eső, a déllel ellentétes égtáj
Ha a’ ház kiváltképpen nyárban éſzak felé vagyon, annál jobb, hogy a’ napnak tellyes ſugára által meg ne melegedjék és ritkuljon a’ levegö ég
(1775 Szeli Károly ford.Haen)
A’ Várasnak napkelet és éjtſzak fell lapátza, síkos tére, vagyon
(1793 Sándor István)
a nagyon kis patakká törpült Olt észak irányu szűk vadon völgyön törtet le
(1869 Orbán Balázs)
Ez a vasút a világ leghosszabb vasútja lesz, Afrikát É–D irányban egészen átszeli Alexandria-Kairo-Fokvárosig
(1930 TolnaiÚjLex.)
É: az a félelmetes égtáj, ahonnan a megsemmisítő ítélet utoléri a földet
(1989 HaagLex. ford.)
2. (közép- és felsőfokban is)
az erre eső irány(ban levő hely)
éjſzakról ’s délrl keveredve süvltnek Téli ſzelek
(1773 Révai Miklós ford.Horatius)
A Kárpátok a kontinensnek legéjszakabbra nyomuló emelkedései
(1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[Európában] a legdélen hullámzó messinai hegyvonalakat teljesen födözi a legészakon emelkedő Lyngenfjord szikláinak körrajza
(1904 Budapesti Hírlap ápr. 12.)
északabbról származnak a lengyel nyelv német elemei
(1947 Gáldi László)
Sedantól harminc kilométerre északnak
(1995 Magyar Hírlap)
a 40°-os meridiánoktól É-ra és D-re a csapadék mennyisége meghaladja a párolgást
(1997 Természet Világa)
2a. (tulajdonnévszerűen is, földrajzi név előtagjaként is)
a Földnek v. vmely földrésznek, tájnak, országnak stb. ebbe az irányba eső(, hidegebb éghajlatú) része, ill. annak lakossága
szabad legyen három szekér fát hozni a tilalmas erdőből, Agyagás és Kis Árnyék és Nagy Árnyék északjokból
(1777 A rendtartó székely falu)
Fiuméval a biztos, folytonos öszveköttetést nagy-bölcsen s hazafiuilag hátráltatgatjuk, s bevárjuk szép-okosan, hogy Triesten át a német észak is megelőzhessen a Levanténak kelet-delén
(1846 Hetilap)
az indiánus törzsek Észak-Amerikában elomlottak az angol gyarmatosítás előtt
(1904 Nagy képes világtörténet)
A zord északon a magvak kevesebb talajhővel beérik, mint a meleg délen
(1952 Élet és Tudomány)
[az olaszországi] képlet nagyjából a világ alapképlete, amely egy szorgos, szigorú és gazdag Északból, meg egy nemtörődöm, lusta és szegény Délből áll
(1996 Magyar Hírlap)
ÖE: északcseh, északfok, északfrancia, északmutató, északnémet, északolasz, északoldal, északtáj, északtű, északvidék
Sz: északos
Vö. CzF. éjszak, éjszaknak, éjszakra, éjszakról; ÉrtSz. éjszak, ~; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások