é¹ fn -1B (jelzőként is) 

1. ’középső nyelvállású, elöl képzett, ajakkerekítés nélküli hosszú magánhangzó’ ❖ A’ Tiſzántúl való kerletben, kivált Debreczenben és annak vidékiben a’ Köznépnek Szó ejtéſe az, hogy a’ hoſſzú é helyett í-t ejtenek, mint: egíſsíg, bíkesíg, szíp, níp ’s a’ t. ezek helyett: egéſség, békeség, szép, nép. Máſok iſmét kivált Erdélynek némelly réſzeiben ezen hoſſzú í helyett is é-t ejtenek. p. o. Kéván, teként, kénál, kénoz, áhét, búſét, tanét, ujét, kéſzét, ’s a’ t. ezek helyett kiván, tekint, kínál, kínoz, satb. (1790 Főldi János 7112023, 64) | A nagy-kun erősen és sok helyt í-vé hegyesíti az é-t […] (Fílegyháza népe íles ellenkezísbe jött) (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Nyelvünk változatossági követelményét szolgálta a háromféle e-hang: e (nyilt rövid), ë (zárt rövid) é (zárt hosszú) (1937 Bóka László 2045036, 86) | A szóvégi á, é, í hangok az Árpád-kor végére megrövidültek: a (ȧ), ë, i lett belőlük; toldalékok előtt azonban az á és az é megőrizte az eredetibb időtartamát: fá-t : fa; eké-k : eke; adná-l : adna; kérné-l : kérne (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2. ’az ezt jelölő írásjegy (é, É)’ ❖ Hoſzſzú vagy ékezett egygy magánhangzók, úgy mint: á, é, í, ó, ú, , , mellyek hoſzſzaſan ’s húzva mondatnakki (1779 Révai Miklós 7283025, 23) | Nem elég é vallyon hogy a’ gyermek az n bett az u bettl, a’ k-t a’ h-tól a’ c-t az é-tl megkülömböztetni tudja? (1789 Kazinczy Ferenc 7163060, 16) | [Goethe életművében] mindennek végső célja és értelme az élet – nem az elvont Élet nagy É-vel, hanem magának a költőnek konkrét és egészen egyéni élete (1932 Babits Mihály CD10) | a [17. századi] kézirat nehezen olvasható, mert szerzője […] a betűket zavaróan cifrázza, az e, é betűket csak ponttal vagy rövid vonással jelöli (1962 Kovácsics Sándor CD52).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

é² (0) l. e⁴

e⁴ partikula és msz 0 (nyj)  é

I. partikula (mut nm-hoz v. mut hsz-hoz tapadva)

’〈közelre, es. távolra mutatás nyomatékosítására〉’ ❖ Peti. De ihol e’! majd elkésődöm (1789 Dugonics András C1483, 28) | majd tudom én különben a módját, van [ész] ebben-e – s vörös fejére ütögetett (1867 Tolnai Lajos C4216, 190) | – Ahun e! ott a torom [!]. Végre észrevettem, hogy igen messze, rettenetes távolban van egy fehéres valami, de nem torony, mert nincs neki hegyes teteje (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 247) | Attól félek, ezúttal holnap délig kell várni a koszttal! Eltünt a sütőbül a hús, igy e’: hoppsza! (1978 Tandori Dezső ford.–Eliot² 9703048, 123).

II. msz

1. ’〈rendsz. közelre mutató (utalószói) mut nm-t v. mut hsz-t tartalmazó kijelentés után a rámutatás megerősítésére, nyomatékosítására〉’ ❖ azt mondtam, adjon kigyelmed egy ezüst forintára újságot; de a’ legjavából. Aztán ezt adta, e! én pedig elhoztam!! (1848 Életképek C0107, 626) | Sitc! – Ahol fut a kis nyul, é! (1885 Hamvai Sándor C2011, 71) | – Van itt pince? […]. – Hogyne! Kettő is! Egy az utcára, egy meg a kertre! Olyan rácsokkal, mint a karom e! (1957 Népszabadság ápr. 28. C1498, 2) | Kozák nekünk a legkisebb gondunk. Így nyomom össze e! – mutatta a körmén (1964 Népszabadság jan. 9. C1501, 7).

2. ’〈felismerés(sel), rácsodálkozás(sal vegyes elismerés, öröm) kif-ére〉’ ❖ Ë! millyeñ szép rózsȧ (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 24) | E! Hát itt vagytok! (1900 Gárdonyi Géza C1821, 59) | Csóka (a borra néz) E! Ebből a borból egy jó kortyot nyalok (1902 Gárdonyi Géza C1843, 31).

Vö. CzF. e¹, e⁴; ÉrtSz. e⁴; ÉKsz. e⁴; ÚMTsz. e¹

-é (0) l. -e

-e partikula 0 (rendsz. az állítmányhoz kapcsolva)  -é (rég v. nyj) , -i (nyj)

1. ’〈információt kérő eldöntendő kérdésben a kérdő jelleg nyomatékosítására〉’ ❖ Hallottad-e’ hírét én Uliſſeſemnek? Láttad-e’ ſzeméllyét egygyetlen-egygyemnek? (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 188) | „Van-e olaj, ecet, hagyma?” „Van.” (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102006, 72) | Itthon i a gazda? (1912 Móricz Zsigmond C5280, 33) | Ugyanannyit ér-e számodra a díj most 2010-ben mintha például öt évvel ezelőtt kaptad volna? (2010 Mezőberényi Hírmondó 3237001, 7).

1a. (kötelezően) ’〈válaszadást elváró, tudakozódást kifejező főmondat eldöntendő kérdést megfogalmazó mellékmondatában〉’ ❖ Mondd meg, hol rejteztél, vagyon e orſzágod? (1772 Orczy Lőrinc 7249001, 4) | Most kérdezem meg ezen barátunkat, ha postán bátorságosan írhatok-e hozzá; ha jár-e maga a postára; ha a régi felülirás szerint küldjem-e leveleimet? (1827 Szemere Pál 8439055, 227) | szeretném tudni, igaz-e, amit Sándor mond? (1917 Herczeg Ferenc 9241029, 62) | A kérdésem, hogy van-e olyan köztetek, aki nem tanult angolt (2010 Leiner Laura 3208006, 112).

1b. ’〈a felelettel együtt tanító, pedagógiai célzatú kérdésben, ill. találós kérdésben〉’ ❖ 36. Kérdés. Szabad-é ſiratni a’ meg-hóltakat? Felelet. Ugy vagyon: de nem kell bánkodni mint a’ Pogányok, és a’ kik reménység nélkül vagynak (1786 Szigeti György ford.–Pictet 7329001, 103) | K: A kézmű- és gyáripar fenállhat-e a gazdasági ipar nélkül? F: Nem állhat fen, mert a kézmű és gyáripar legnagyobbrészt a földmivelés és állattenyésztés terményeit dolgozza fel (1869 Lukácsy Sándor 8280001, 7) | – Van-e magyar szám? – kérdezte a nagyapó. – Nincs, – felelték a gyermekek. – Hát az igaz, – mondta a nagyapó, – hogy egyik szám se jár atillában vagy ködmenben, hanem azért mégis van egy szám, amit legjobban szeret a magyar ember, mert legtöbbször emlegeti. Melyik lehet az? (1913 Gárdonyi Géza 9173009, 11).

1c. ’〈igen-nem választás lehetőségét feltételező hivatalos v. formalizált szituációban, igenlő válasz elvárásával〉’ ❖ – Kérdés: Ellene mondasz-e az ördögnek és minden pompájának? Felelet: Ellene mondok (1858 Mátyás Flórián 8301003, 38) | Ez [ti. az esztergomi érsek] kérdé I. Józsefig a templomban, mielőtt a korona a király fejére tétetett, három izben: „Akarjátok-e?” És az országgyülés tagjai chorusban felelék: „Akarjuk.” (1867 Salamon Ferenc 8402003, 177) | Óra előtt a katedrán előadták az esküvőt. Fehér Margit játszotta Erdőssyt, Munk Annus Zorkát, Madarász volt a pap. – Te ifjú, szereted-e ezt a leányzót? Margit felelt: – Mint galamb a tiszta búzát. – Hát te leányom, szereted-e ezt az ifjút? (1912 Réti Ödön CD10) | megkérdezi a pap tőllök, hogy: Ez és ez akarja-e, hogy feleségül vegye ezt a nőt? Feleli a férfi: – Akarom. – Biztosítod-e az élete folyását, hogy jól el tudod rendezni? – Biztosítom. – Akarod-e, hogy a Jézus Krisztus követője legyen? – Akarom. Ilyen az esküjök (1981 Dömötör Tekla 1039008, 213).

1d. (gyakr. a vajon szóval együtt) ’〈tűnődést, töprengést, tanácstalanságot v. bizonytalanságot kifejező kérdésben〉’ ❖ Oda vagyok’ ’s nyelvem fagy, ’s ki-nem mondhatja, A’ kínt, ’s a’ haragot melly bélem’ ſzaggatja, Hát nékem ſzólt-é így Zayr kit imádtam? Hát én töllem fut-e? óh Egek mit láttam! (1784 Péczeli József ford.–Voltaire 7267025, 68) | De most mit tévő legyek? Megmondjam-e neki, hogy elmegyek? (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102005, 41) | A hegy felé kellett mennem. Vajon ott legeltet-e az a szép tisztaképü juhászleány? Azóta, hogy megláttam, mindig az forgott az eszemben (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 82) | Ott lettem volna-e az összeesküvők között? Nehéz kérdés (1983 Cs. Szabó László 9093002, 185) | Vajon hazatér-e valaha ennek az orosz asszonynak a fia (2010 Nádori Lídia ford.–Müller⁴ 3243002, 82).

1e. (kül. tagadó kérdésben, gyakr. a vajon szóval együtt) ’annak nyomatékosítására, hogy a beszélő meggyőződése szerint a (tagadó) kérdő mondatban kifejezett kijelentés tagadása igaz’ ❖ Nagy ſzeretetbl a’ beteget enni kénſzeriteni, nem de nem annyit téſzen-e’, mint azt nagy ſzeretetbl meg-lni? (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 49) | Vajon nincs-e minden harc ellenkezésben az emberiséggel? (1826–1827 Toldy Ferenc 8481035, 84) | nem valók tán, a’ miket beszélek? Nem vált-e volna csínos pár belőlünk? (1834 Vörösmarty Mihály 8524403, 184) | Vajon meg lehetünk-e elégedve azzal, hogy középiskoláinkban alig jut szóhoz az ének, hogy technikumaink e tekintetben némaságra vannak ítélve? (1959 Fasang Árpád 2056038, 90) | Nem adtam-e neki mindent, amit akart? (2006 Greskovits Endre ford.–Nair 3149007, 1494).

1f. (gyakr. tagadó mondatban) ’〈kérés, meghívás, enyhébb felszólítás stb. kérdő formájú kif-ében〉’ ❖ Nem ſzégyenled-e’ magadat? (1776 Klein Efraim 7182001, 238) | „Ugyan az Istenért, nem mehetne e kisé halkabban? hiszen meg kell az embernek siketülni” mondta neki a gazdaszszony (1851 Fiatalság Barátja 8621001, 36) | – No Reisz! – mondta a németnek, mert a nyelve nem bírta a Roteiszt. – Nem jönnél-e hozzám vályogot vetni? Te gázolnád, a feleséged meg vethetné! (1947 Barta Lajos 9033002, 118) | „Na, mesterek” – azt mondja –, „meg tudnátok-e javítani őket?” „Mikorra kell?” „Estére.” Estére meglett (1979 László-Bencsik Sándor 9383005, 149).

2. (rendsz. az első választási lehetőséget kifejező mondatrészhez kapcsolva) ’〈választási alternatívát kínáló kérdő mondatban az egyik lehetőségre igenlő válasz elvárásával〉’ ❖ Mivel mérhetnk meg ennek tágasságát? Réffel-é vagy öllel? (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 51) | Az érzelem tárgya fontos-e vagy nem? (1836 Kölcsey Ferenc 8253044, 348) | Hallottad-e vagy csak megálmodtad? (1970 Határ Győző 9227001, 76) | Konkrét vagy absztrakt entitások-e a temporális részek? (2009 Tőzsér János 3327002, 100).

2a. (rendsz. az első választási lehetőséget kifejező mondatrészhez kapcsolva) ’〈több-, rendsz. kétféle lehetőséget (implicit módon) felkínáló, döntési helyzetet kifejező mellékmondatban〉’ ❖ nem tudjuk még, ha éjczaki quártéllya leszen e vagy déli ő felségének Namény (1772 Bessenyei György¹ 7393001, 318) | abban nem egyeznek-meg, ha öſſzve-nnek e’, a’ ſzálaik egybe zavarodnak e’, vagy tſak egy máſt érik e’ ezek az Érz-inak? (1793 Segesvári István ford.–Derham 7289005, 157) | keveset tesz, hogy fehér fejünk ma vagy holnap esik-e el, meg kell itt halnunk (1863 Lauka Gusztáv 8343008, 62) | azon gondolkodott, hogy átsétáljon-e Budára is (1905 Gárdonyi Géza 9173008, 42) | Nagyon zajonganak a tikok, jó lesz, ha kinéz kend, nem-e valami féreg jár köztük! (1965 Fekete István 9142007, 20) | Johanna nem tudja eldönteni, megkönnyebbült-e ettől, vagy inkább csalódott (2009 Rakovszky Zsuzsa 3271003, 50).

3. ’〈Diskurzusszervező elem részeként.〉’

3a. (2. sz-ű v. a beszédpartnerre utaló, megszólítás helyett haszn. fn-i alany esetén) ’〈vmely kijelentés, felszólítás stb. figyelemfelhívó bevezetésére v. a figyelem utólagos megerősítésére〉’ ❖ Hallod-e’, Laurette, nintſen nekünk itten ſzabados alkalmatoſságunk az egymáſsal való beſzélgetésre (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 13) | Er’sike: Te semmit sem tudſz ám lovaglásnál és vadáſzásnál egyebet. Antal: No hát épen nem játſzom veled, tudod-e! Er’sike: Én sem játſzom te veled, tudod-e! (1805 Kis János¹ ford. 8240034, 62) | Hallja-e a nagyságos úr, szeret engem a nagyságos asszony! (1920 Móricz Zsigmond C6293, 269) | ládd-e Nikolaj, eső lesz (1949 Veres Péter 9771022, 35) | Azért, hallod-e, ilyen állapotban nem autókáznod kéne a világban, és hivatalos meg mittudoménmilyen ügyekben eljárnod – mondta a doktornő (2001 Zoltán Gábor 3345001, 23).

3b. (az igaz szóhoz v. állító kijelentés után a nem tagadószóhoz kapcsolva) (kissé biz) ’〈vmely kijelentés után egyetértést v. igenlő megerősítést váró kérdésben〉’ ❖ Ön Pestről jő, nem-e? (1853 e. Fáy András¹ 8139003, 255) | No, erre nem szólok semmit! Ne szólj szám, nem fáj fejem – igaz-e? (1874 Tóth Ede 8486001, 5) | Csak mi ragadtunk Sáriban. De itt is akad munka, igaz-e Jó úr? (1940 Németh László² 9485002, 36) | Sütemény is szokott lenni, csak azt én már az első nap megeszem – bökte oldalba viccesen Pontilianust, és kacsintott. – Nem hagyjuk meg a sárkánynak, igaz-e? (1992 Magyar László András 2016013, 365).

3c. (kül. a nem tagadószóhoz v. igekötőhöz kapcsolva) (kissé rég) ’〈csodálkozást v. kételkedést kifejező visszakérdezésben〉’ ❖ Vend. Jaj! Jaj! nem akartam én Nagyságtok után hallgatódzni! If. Gróf. Nem e? hát mit kereſſz az aſztal alatt? (1793 Hatvani István² ford.–Hunnius 7136006, 78) | most ereszd le [a létrát], hogy én fölmehessek. Nem én! – válaszolt Palkó vigyorogva. Nem-e? kérdém én megdöbbenve és álmélkodva (1856 Szigeti József 8445003, 73) | A szép asszonyokra felsegítem a puha bundát és megcsípem a fülük cimpáját. – Meg-e? – kérdeztem mosolyogva (1956 Tamási Áron 2005008, 44) | – Téved. – Én-e? Aki úgy ismerem magát, mint a tenyerem közepét (1964 Népszabadság jan. 15. C1501, 7).

Vö. CzF. e⁵; ÉrtSz. -e; TESz. -e; ÉKsz. -e; SzT. -e · -é; ÚMTsz. -e

É (-23A) l. észak

észak fn 23A  É, éjszak (rég v. nyj) , éjtszak (rég)

1. (jelzőként is) (Föld is) ’〈a négy fő égtáj egyikeként:〉 az ún. égi meridián és a horizont két metszéspontja közül az északpont irányába eső, a déllel ellentétes égtáj’ ❖ Ha a’ ház kiváltképpen nyárban éſzak felé vagyon, annál jobb, hogy a’ napnak tellyes ſugára által meg ne melegedjék és ritkuljon a’ levegö ég (1775 Szeli Károly ford.–Haen C3932, 62) | A’ Várasnak napkelet és éjtſzak fell lapátza, síkos tére, vagyon (1793 Sándor István 7287024, 191) | a nagyon kis patakká törpült Olt észak irányu szűk vadon völgyön törtet le (1869 Orbán Balázs 8340008, 100) | Ez a vasút a világ leghosszabb vasútja lesz, Afrikát É–D irányban egészen átszeli Alexandria-Kairo-Fokvárosig (1930 TolnaiÚjLex. C5735, 117) | É: az a félelmetes égtáj, ahonnan a megsemmisítő ítélet utoléri a földet (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2. (közép- és felsőfokban is) ’az erre eső irány(ban levő hely)’ ❖ éjſzakról ’s délrl keveredve süvltnek Téli ſzelek (1773 Révai Miklós ford.–Horatius 7283002, 10) | A Kárpátok a kontinensnek legéjszakabbra nyomuló emelkedései (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Európában] a legdélen hullámzó messinai hegyvonalakat teljesen födözi a legészakon emelkedő Lyngenfjord szikláinak körrajza (1904 Budapesti Hírlap ápr. 12. C4692, 2) | északabbról származnak a lengyel nyelv német elemei (1947 Gáldi László 9167002, 16) | Sedantól harminc kilométerre északnak (1995 Magyar Hírlap CD09) | a 40°-os meridiánoktól É-ra és D-re a csapadék mennyisége meghaladja a párolgást (1997 Természet Világa CD50).

2a. (tulajdonnévszerűen is, földrajzi név előtagjaként is) ’a Földnek v. vmely földrésznek, tájnak, országnak stb. ebbe az irányba eső(, hidegebb éghajlatú) része, ill. annak lakossága’ ❖ szabad legyen három szekér fát hozni a tilalmas erdőből, Agyagás és Kis Árnyék és Nagy Árnyék északjokból (1777 A rendtartó székely falu 7154003, 112) | Fiuméval a biztos, folytonos öszveköttetést nagy-bölcsen s hazafiuilag hátráltatgatjuk, s bevárjuk szép-okosan, hogy Triesten át a német észak is megelőzhessen a Levanténak kelet-delén (1846 Hetilap CD61) | az indiánus törzsek Észak-Amerikában elomlottak az angol gyarmatosítás előtt (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | A zord északon a magvak kevesebb talajhővel beérik, mint a meleg délen (1952 Élet és Tudomány C4903, 733) | [az olaszországi] képlet nagyjából a világ alapképlete, amely egy szorgos, szigorú és gazdag Északból, meg egy nemtörődöm, lusta és szegény Délből áll (1996 Magyar Hírlap CD09).

ÖE: ~cseh, ~fok, ~francia, ~mutató, ~német, ~olasz, ~oldal, ~táj, ~tű, ~vidék.

Sz: északos.

Vö. CzF. éjszak, éjszaknak, éjszakra, éjszakról; ÉrtSz. éjszak, ~; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.