éj¹ fn 2B6 (kissé vál v. irod)  éjj (kissé rég)

1. ’a késő estétől hajnalig tartó napszak (ideje), ill. 〈rendsz. a nappallal szemben:〉 a napnak a sötétedéstől reggelig terjedő fele’ ❖ Nap és Éjj egymáſſal a’ mikor egyeznek (1774 Vesmás Márton 7374002, 29) | [a katonák] fegyverben állva tölték az éjet (1841 Pesti Hírlap CD61) | Késő éjre járt az idő (1862 Jókai Mór CD18) | Hosszú éjjeken át sokat gondolkodtam (1911 Szini Gyula CD10) | [Medici Katalin] Bertalan éjén ezrivel gyilkoltatta le a hugenottákat (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 136) | háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203) • (az) éj fele (rég) ’éjjeli tizenkét óra, ill. annak tájéka, éjfél’ ❖ dallának ezek [ti. a villik, szellemek], ’s eloszoltak az éj’ fele’ multán (1822 Vörösmarty Mihály 8524374, 43) | az óra éj felére jár (1845 Petőfi Sándor CD01) | ha az éj fele jő, Sírjából nyögve vánczorog elő, Kit a reá kért átok súlya nyom (1847 Tompa Mihály 8484030, 79) • éjt nappá téve (túlzó) ’egyfolytában, szakadatlanul, éjjel-nappal’ ❖ [a fogságba ejtett lány megváltásáért] a szerelmes vőlegény három évig dolgozik éjt nappá téve embereivel együtt (1923 Népszava máj. 1. C7491, 10) | mi késztette, hogy éjt-nappá téve körmöljön, visszamerülve multjába, feloldani kövülni-kezdő emlékeit? (1933 Németh Andor CD10) | az ideális munkavállaló sohasem beteg, nincs családja és éjt nappá téve cége rendelkezésére áll (1999 Népszava szept. 3. C6268, 7) • éjt nappallá téve (túlzó) ’ua.’ ❖ [Kossuth] nem volt könnyelmü tagja a választmánynak, nem hideg spectatora a vésznek, hanem mondhatni éjet nappallá téve a tevékenység egész erejével munkált, hogy a választmány a társaságnak vagyonát mennyire lehet megmentse (1846 Hetilap CD61) | Mit csinál vajon ez az ifjú? Nem nyugszik, hanem éjt nappallá téve lót-fut, igyekszik és okulást meg munkát keres és küszködik (1923 Kosáryné Réz Lola CD10) | személyiségi jogokat sért-e a detektív, ha valakit észrevétlenül követ éjt nappallá téve (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (-en, ritk. -t raggal, hsz-szerűen) (rég, irod) ’éjszaka, éjjel’ ❖ Jó késő éjen jöttem haza s a jó gazdasszony még is fönvirasztott miattam (1837 Tóth Péter 8491003, 282) | [a nagyságos asszony gyerekeit] nappal ápolom, éjen virrasztom (1846 Kuthy Lajos 8261003, 209) | Atyám is a szent sír vitéze volt, Midőn egy éjt meglepte a vad ellen […] táborát (1863 Madách Imre C2953, 110) | minden éjjen megjelenek néked (1927 Benedek Elek 1015001, 10) | gyötrődik Medzsnun, vágyva a halált, ott sír szegény három nap, három éjen (1966 Rab Zsuzsa ford.–Nizámí Gandzsaví 9539023, 78).

1b. ’〈vki(k) szempontjából:〉 e napszak eseményeinek összessége, ill. e napszakban folytatott tevékenység(ek sora)’ ❖ a’ Leány tsupán egy éjjért annyi pénzt kívánt tle, mennyit moſt Frantz pénzben 4000 Liver téſzen (1796 Sándor István 7287069, 18) | Nyári betegeskedésem után helyreállott egésségem, ’s jó éjeim voltak (1810 Kazinczy Ferenc C2561, 164) | dús versháló, Mibe éjem, napom beszőve (1935 Fodor József 9149001, 3) | Hagyd el a kék tengert […]; barlangomban, az oldalamon gyönyörűbb lesz az éjed! (1982 e. Kerényi Grácia ford.–Theokritosz 9324050, 77).

1c. ’〈ebben a napszakban, ill. nyugovóra térés előtt haszn. búcsúzó köszönésben〉’ ❖ A rue de la Parisban vagyunk; ez az ön utja, jó éjt (1843 Petőfi Sándor ford.–Bernard C3512, 35) | jó éjt kívántunk egymásnak és én visszamentem a szobámba (1916 Moly Tamás CD10) | Távozáskor a legáltalánosabban használt forma a Viszontlátásra! és változatai, ill. a Jó éjszakát! és a kissé választékos Jó éjt!, főként egyenrangúak között (1980 Nyelvművelő kézikönyv C6413, 1250).

1d. (rendsz. jelzővel) ’〈a halál mint állapot jelképeként〉’ ❖ Öröme a’ népnek, te éjbe döltél! (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163062, 10) | Hajnalodik; de fejét ez már nem nyujtja feléje, Hoszszan aluszsza sötétségét a’ végtelen éjnek! (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524375, 71) | eltűnni a nagy éjben, Mindennél, ami él, a vég ez (1895 Vajda János CD01) | Amit te adtál […], Én elviszem a síri nyugovóra S az örök éjben is hevítni fog (1924 Juhász Gyula¹ CD01).

2. ’az éjszakával beálló sötétség, ill. a külvilág úgy, ahogyan annak idején érzékelhető, mutatkozik’ ❖ vigyázz Tuardi: mer a gyászos éjnek első feltetzése(kor) kardomon láttya fejedet az egész sereg (1780 Csíksomlyói iskoladrámák ford. 7401003, 120) | Körűl a táj az éjben elmerült; Csak a kuvik szól, más madár elült (1844 Tompa Mihály 8484076, 14) | nyitott szemmel belebámulni a vak éjbe álomtalan, gyötrődve, égve (1915 Lányi Sarolta CD10) | [hajnalban] ott hol a fény elválik az éjtől, olvad a homály, reszketnek a színek (1971 Képes Géza ford. 9323052, 71).

2a. ’a fény, világosság hiánya, teljes sötétség’ ❖ [A förgeteg] rettenetesen közelgetett elébb, ’s éjbe borította a’ mezőket (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 263) | Meggyőzte az ember a’ tengerek hatalmát, leszállott a’ föld örök éjébe (1831 Széchenyi István 8429011, 344) | Izzadt az ásó, – nyílt a sírok éje – És Babilonban szittya őst talált (1905 Zempléni Árpád 8535010, 231) | Éjben élünk, mint vakok. Bebádogoztak minden ablakot (1953 Tollas Tibor 9818023, 60).

2b. (rég) ’〈a látóképesség hiánya, a vakság mint állapot jelképeként〉’ ❖ a’ kiknek szemök világát vissza nem adhatjuk, gyujtsuk meg legalább kebelökben a’ szellem fáklyavilágát, mely földerítse örök éjöket (1841 Pesti Hírlap CD61) | Szemének éje, lelkének borúja Nem gyötri többé (1850 Arany János CD01) | mért van nekem Szegény vaknak örök éjem?! (1857 Vasárnapi Újság CD56).

2c. ’〈sötét, kilátástalan lelki, szellemi állapot, ill. átláthatatlan külső helyzet, állapot jelképeként〉’ ❖ A’ nagy Allah fel-viraſzttya Éjbe omlott éltemet (1793 Verseghy Ferenc ford.–Kotzebue C2991, 187) | Búnak éje ül szivemben (1843 Petőfi Sándor C3506, 32) | Oszlopnak gyúlva sorsunk síri éjén: Járj előttünk, dicsőült Égi Láng, Élni akaró bús halottak élén! (1923 Tóth Árpád CD01).

3. (rég, ritk) ’észak’ ❖ [lelkem] repkedni vágyna éj ’s kelet felé (1820 Töltényi Szaniszló C4315, 50).

Ö: fél~, karácsony~, nász~.

ÖU: bál~, nyár~, szilveszter~, tavasz~.

ÖE: ~bagoly, ~barna, ~bogár, ~ború, ~csend, ~dél, ~derék, ~edény, ~egyenlőség, ~fátyol, ~fürt, ~haj, ~harmat, ~homály, ~hosszat, ~idő, ~kelet, ~köd, ~közép, ~lámpa, ~lepel, ~lepke, ~madár, ~magány, ~nyugat, ~őr, ~ruha, ~sark, ~szekrény, ~szem, ~tanya, ~zene.

Sz: éjel, éjez, éjlik, éjnyi, éjű.

Vö. CzF. ~, éjenként; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, éjen

éj² (0) l. ej

ej msz 0  éj (rég)

1. ’〈Indulat, (érzelmi) reakció kif-ére v. nyomatékosítására.〉’

1a. ’〈meglepődés, ill. vmely tény hirtelen felismerésének kif-ére〉’ ❖ [Tsapdiné feltűnően hajlong Kincsesné előtt. Kincsesné:] Ej édes jó Aſſzonyom! honnét van az, hogy moſt úgy meg alázza magát? (1793 Hatvani István² ford.–Holberg 7136005, 56) | Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? (1848 Petőfi Sándor 8366336, 31) | Ej ni. Mennyire dobog a szivem,… no nézze! nem tudok beszélni (1916 Tersánszky Józsi Jenő 9706011, 29) | ej, de filmidézős ihlet szállt meg (1999 Természet Világa CD50).

1b. ’〈(csodálkozással vegyes) elismerés, elégedettség kif-ére〉’ ❖ ej mitsoda ſzép gyönyör alma az! (1786 Kónyi János ford.–Tessedik C2734, 139) | Kissé odább láttam a kenyérmezői csatát. Ej de kedvemre ütik ott a törököt agyba főbe (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [a lekvárfőző asszonyok közül] az egyik, ej, de szép volt (1906–1907 Mikszáth Kálmán C3117, 123) | Ej, milyen szép kis dundi csokor! (1987 Márton László 1107003, 136).

1c. ’〈bosszankodás v. sajnálkozás kif-ére〉’ ❖ Oh pedig, ha ſzívembe láthattatok vólna, hogy kévántalak mennél-hamarébb meg-ölelni benneteket! Ej! Ej! Fiaim! (1794 Dugonics András 7087016, 31) | bizon nem jut eszembe, – ej – pedig nyelvem hegyén van, – a patvar üsse meg (1836 Táncsics Mihály 8463008, 73) | Ej az arkangyalát! (1858 Tóth Kálmán C3063, 22) | ott vonul a fiatal káplán is, ájtatosan fonja össze hosszú ujjait […], a lányokban meg bizsereg a tavasz, ej, miért megy papnak, aki ilyen szép fiú (2007 Miklya Luzsányi Mónika 3150012, 1287).

1d. (gyakr. megszólítással) ’〈számonkérés, szemrehányás, (tréfás) dorgálás kif-ére〉’ ❖ Éj Lyányka! Lyányka! ’s így állod meg te a’ ſzavadat? (1788 Vályi András C4334, 112) | Legjobb is volna, ha nálunk is úgy tennének a vén emberekkel, […] hogy mikor már nem képesek a maguk élelmét megkeresni, akkor agyonütik őket. – Ej ej, Zsuzsa néni! Már megint ilyeneket beszél (1890 Jókai Mór CD18) | Magánlevél – kapta el Deli [a zárt borítékot]. Bedobta az íróasztalfiókba. Haász felvonta szemöldökét, mutatóujjával megfenyegette a titkolózót, és azt mondta: ej, ej (1973 Major Ottó 9415001, 59) | Ej, te kölök, te kölök, hát szabad egy ilyen szép kisjányt megríkatni? (1979 Esterházy Péter 9129001, 34).

1e. ’〈óhaj, kívánság kif-ére, ill. óhajtó megnyilatkozás nyomatékosítására〉’ ❖ éj melly édessen hangzana mostan az én sípom (1802 Adeline ford. C0524, 177) | jaj ni-ni be szép kút! Ej, be jó vón’ inni ott egy hosszút! (1841 Lukács Pál 8279028, 139) | Hát bátyád is van, Szellőcske? – Van bizony, az csak a mulatságos ficzkó. – Ej, de szeretném megismerni! (1905 Móra Ferenc 9459030, 22) | csak úgy mellesleg odaszóltam valamelyik munkatársamnak, hogy ej, de jó lenne belekukkantani az International Herald Tribune-ba (2003 Kiss Marianne ford.–Rodham Clinton 3181002, 345).

2. ’〈Diskurzusjelölőként v. -szervezőként, ill. beszélői attitűdváltás kif-ére.〉’

2a. ’〈ellenkezés, elutasítás, ill. az előzőekben mondottak elvetésének kif-ére v. nyomatékosítására〉’ ❖ [Zsófi:] de ha ki-lotsogja. Zsódos.: Ej de hogy, hiſzen majd rá parantsolok (1792 Bárány Péter ford.–Brühl 7088001, 5) | Borcsa pedig a kend lánya, és aztán olyan áldott, szép, jó lélek. – Ej mit, jó lélek! A legény mindig fölér egy nőcseléddel (1856 Szegfi Mór 8430001, 9) | Ejh, lári-fári! (1882 Szathmáry Károly 8428010, 93) | Ugye, nem árul el, édes, drága Évike? – Ej, hiszen tudja, hogy nem pletykálok (1961 Sarkadi Imre 9586008, 69).

2b. ’〈hirtelen szándékváltás, elhatározás kif-ére〉’ ❖ Tudod hogy én, ha valaminek végére akarok járni, nem veszteglek; egyébiránt a’ vékony kordovány csizmában, ’s könnyű felleghajtó köpönyegben kissé dideregtem is. – Ej, előre! gondolám: ’s halkkal az egyház’ [ti. a templom] oldalánál suhantam el (1838 Jósika Miklós 8212011, 133) | Hol van az a Koltó? Valahol az isten háta megett? Ki viszi oda Nagy-Bányáról az én levelemet? Ej, mindegy! az én dolgom a levélirás, a többi a posta dolga és az isteni gondviselésé (1847 Arany János 8014123, 94) | És… (Magában küzdve) Ej még se mondom el (1875 Tóth Ede 8486002, 107) | Úgy kellene bekötnie [a térdét], mint a kapuvédőknek. A Képes Sportban látta így Grosicsot meg Kamarást. Ej, jó lesz két zsebkendő is (1956 Illés Endre 2005061, 648).

2c. ’〈kérdésre adott választ bevezetve a válaszban közölt információ magától értetődő voltának kif-ére〉’ ❖ Fegyverneki.: Hogyan esmérjek tehát reá? Fantsali.: Ej! igen könnyen; nints máſsa itt a’ Vároſon (1789 Fejér György ford.–Gottsched 7485001, 14) | hogy menjünk bálba, nincs kocsi? „Ej! – mondja Kántorné, – gyalog.” (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102005, 18) | több hónapig le sem került róla az alsószoknya. Miért? Ej, hát csak azért, mert érzékletes asszony volt (1998 Magyar Hírlap CD09).

2d. ’〈kül. vminek a felajánlásával, kínálásával kísért buzdítás, rábeszélés bevezetésére〉’ ❖ Látd-e, Paſallai, innét érkezett ezen jó kedvem. Ej! gyere velem, Pajtás! ugyan jó helyre vezetlek (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 174) | Éj Komám, nyuljon ked hozzá! – Már evém. – Ne szégyenelje! bátran! (1824 Kazinczy Ferenc C4936, 8) | Jól megdolgoztunk ma éjjel! – mondta pihegve. – Na, egy kis májast! Jocek csak állt, hörpintgette a bort, ingatta a fejét. – Ej, ej, maga is, ej, na! (1974 Szakonyi Károly 2025014, 582).

3. ’〈a népköltészetben: különféle érzelmek kif-ére, gyakr. sorkezdő v. sorvégi helyzetben, ritmikai szerepben〉’ ❖ Ha van jó bor a faluba, Hozz egy kupát vacsorára. Ej! a jó bor messze vagyon. S a gyermekem kire hagyom? (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Erdők, bokrok és ligetek, Ej sokat jártam bennetek! (1990 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF. ej¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ej¹